Biciklin szállni élvezet – Gubás Gabi és a sport

– Gyerekkoromban a szüleim nem engedték, hogy megnézzem a Psychót és a Madarakat, ám én titokban meglestem e filmeket, amikor ők tévéztek. Biztos, ami biztos, vittem magammal papírzsebkendőt, hogy ha nagyon félnék, legyen mivel eltakarni az arcomat. Úgy persze még félelmetesebbek voltak a zuhanyzós jelenet hanghatásai. A Psycho 60-ban eredetileg a gyilkos szerepét osztotta rám Végh Vozó Zoltán, ám azon a forgatási napon nem értem rá, így lettem én is áldozat.

– Alighanem ez karrierje legrövidebb szerepe.
– Mindenki másnak is csak egy-két másodperc jutott az összesen háromperces jelenetben.

– Íme, Ethelbert Talbot, Közép-Pennsylvania episzkopiális érseke szállóigéje– nem a győzelem, hanem a részvétela fontos – a film világára lefordítva.     
– Valamennyi közreműködő elfogadta ezt a rendezői koncepciót, s én is boldogan mondtam igent a felkérésre.

– Máskor is szem előtt tartja ezt a filozófiát? Ha kerékpárra pattan, „csak” a tókerülés a célja, vagy olykor időeredményt is kitűz maga elé?
– Gyerekkoromban szerettem bringázni, de nem voltam megszállott. Amikor Erka barátnőm a születésnapom apropóján idén áprilisban először rábeszélt a biciklizésre, még a férjem kerékpárját vettem kölcsön. A Velencei-tavat kerültük meg, így ünnepeltünk a karantén idején. Nem készültem fel külön a nagyjából harminc kilométerre, mégis sok jó élmény fűződik a túrához. Menet közben megálltunk, kipakoltuk a piknikkosarat, szóval egyáltalán nem a rekordokat hajszoltuk. Olyan jól sikerült a kirándulás, hogy utána hetente biciklire pattantunk, s egy nap a barátnőm megpendítette: jó lenne, ha a nyár végén körbetekernénk a Balatont.

– Mi volt az első reakciója?
– Az, hogy ki van zárva! Akkoriban még nem volt sem megfelelő kerékpárom, sem profi ruházatom, így menet közben például igencsak tört a nyereg... De aztán kitapasztaltam, hogyan lehet komfortosra beállítani a biciklit, találtam magamnak szivacsos nadrágot, amelyben kényelmes az ülés, s attól kezdve minden túra egy-egy fantasztikus buli lett. Az első balatoni kiskörnek már úgy vágtunk neki, hogy valamennyi olyan felszerelést beszereztem, ami élvezetessé teszi ezt a gyönyörű sportágat. S ahogy tekertünk az úton, rengeteg ember életpillanatait lestük el. Én a metrón, villamoson is szívesen figyelem az utazókat. Elraktározom, ki hogyan viselkedik, igyekszem kitalálni, ki milyen karakter lehet. Kerékpárról pásztázva a tájat különösen élvezetes az efféle hatástanulmány.

– Rossz időben mivel váltja ki a bringázást?
– A sport, a mozgás végigkíséri az életemet: gyerekkoromban tornásztam, balettoztam, népi táncoltam. Mostanság power plate-ezem, de az aktuális szenvedély a biciklizés. Alig várjuk, hogy jöjjön újra a jó idő, és útnak indulhassunk. Erka már külföldi túrákat is tervezget. A sport nemcsak az egészségmegőrzés szempontjából hasznos, remek stresszoldó is. A délelőtti próbák és az esti előadások között gyakran járok edzeni. Még a futás is képbe került, pedig korábban kifejezetten utáltam. Jó, ha tíz percet kibírtam a futópadon; ehhez képest manapság már öt kilométert is futok egyhuzamban.

– S mi lett a börtönedzésekkel?
– A saját testsúlyos tréninggel a fodrászom ismertetett meg. Van egy könyvem is e témában, most éppen a fiam olvassa. Korábban az utazásaink, a nyaralásaink során hiányzott a testedzés; akkoriban még nem futottam. A börtönedzésre azért figyeltem fel, mert ehhez – stílszerűen – nagyon pici hely is elegendő, s külön eszközökre sincs szükség hozzá. Igaz, inkább férfias mozgásforma, kiválóan alkalmas az izomzat erősítésére, ezzel együtt néhány gyakorlatot átemeltem a saját edzésprogramomba is.

– A gyermekei is sportosak?
– Nekünk egy sportboltba beszabadulni éppen olyan élményforrás, mint más családoknak a játékboltot felkeresni. Nemigen jövünk ki üres kézzel, legutóbb például egy denevérpadot szereztünk be. Nagyon szeretjük, mindenki szívesen lóg rajta.

– Mi az a denevérpad?
– Orvostechnikai eszköz a gerincproblémák enyhítésére, megelőzésére. Különösen ajánlott azoknak, akiknek lumbális problémái vannak. A fordított testhelyzet minden szempontból egészséges, és a denevérpad jóvoltából ehhez nem kell kézen- vagy fejen állni. Elég betenni a lábat egy szivacsba, ami megtart, a pad dőlésszögét pedig mechanikusan és kíméletesen lehet irányítani, szabályozva ezzel azt is, miképpen áramoljon a vér a fejbe. Gyakran edz együtt a család, ilyenkor még a cicáink is csatlakoznak hozzánk. Biciklizni, kirándulni is járunk közösen, ugyanakkor mindenkinek megvan a maga sportja. Anna lányom rock and roll táncos, Attila fiam viszont éppen felhagyott a karatéval, mert nyolcadikosként minden erejével a felvételi előkészítőre készül. Informatikus szeretne lenni. Ugyanakkor folytatja a gitárleckéket, s mellette zongorázik is.

– Az étkezést is a sportos életmódhoz igazítják?
– Ezek a témák összefüggnek. Sok minden, amit tudat alatt éreztem, ösztönösen sejtettem, természetgyógyász férjemtől eltanulva lett tudatossá bennem. Amikor például nagyon leterhelt vagyok, különösen oda kell figyelnem az étkezésre. A szétválasztó diéta lényege, hogy egyazon étkezés során nem fogyasztok fehérjét és szénhidrátot, mert az megterhelő. Nem káros, de rengeteg energiát spórolok meg azzal, ha külön fogyasztom őket, ezzel ugyanis tehermentesítem az emésztésemet. A másik „csodaszer” a hidegen sajtolt olaj. Először azért vettem be egy-egy kiskanállal, hogy kilábaljak egy betegségből, aztán a babavárás idején fogyasztottam, s azóta sem hagytam el. Huszonnyolc esztendős korom óta része az étkezésemnek, s bár a fő szempont az egészségtudatos életmód, „melléktermékként” még konzervál is, így őrizhettem meg negyvenhat évesen is a fiatalos külsőmet.

– S hol jön a képbe a Biomese?
– Az valójában egy tréfa, egy pamflet! Az egyik gyermeklemezem címe. Úgy gondoltuk, ha már oly sok minden bio a mai világban, miért ne lehetne egy mese is az, s benne, mondjuk, tükörtojás a spenótbicikli csengője... Fontos azonban, hogy mi, a férjemmel semmit sem viszünk túlzásba, kerüljük a végleteket, igyekszünk az arany középutat megtartani. Vagyis nálunk sem minden „bio”. Én például édesszájú vagyok, s bennem is ott van a Biomese főhőse, a falánk Puff Ancsi. A megoldás azonban nem az, hogy lemondjak finomságokról, inkább kiszűröm a kevéssé egészséges alapanyagokat. Szeretek sütni, mai napig szívesen kísérletezek.

– Visszatérve a túrákhoz: milyen gyakran látogat el Téglásra?
– Meglehetősen sokszor hívnak fellépésre, beszélgetésre, filmbemutatóra vagy éppen koncertezni az Éjszakai Nesz nevű zenekarommal, én pedig boldogan megyek. Gyermekkorom helyszíne ez a Debrecen melletti kisváros, s noha ma már nincsenek családi kötődéseim, rengeteg energiát kapok ezekből a látogatásokból, az ott élők szeretetéből.

– Hallotta, hogy Téglás másik híressége egy ferencvárosi labdarúgó, Sigér Dávid, akinek onnan indult a futballkarrierje?
– Bevallom, a labdarúgás világában nem vagyok napra kész. Nézőként az úszás a kedvencem. Az én korosztályomnak Egerszegi Krisztina az idolja, nagyon jó volt szurkolni a sikereiért. Figyelem Hosszú Katinka pályafutását is. Benedek Miklós tanárom volt a főiskolán, olimpiai bajnok pólós fiát, Tibort is ismertem és nagyon tiszteltem a nagyszerű sporteredményeit. Fájó, hogy ilyen fiatalon ment el. Visszatérve Sigér Dávidra: örülök, hogy más hírességek is kötődnek a szülővárosomhoz, mert így még inkább ismertté válik Téglás.

– Nagyjából tucatnyi darab van műsoron, amelyben szerepel. Egy alkalommal azt nyilatkozta, „nagyon jól terhelhető vagyok, a sportolói attitűd abszolút bennem van”. Hajlamos a határait feszegetni?
– Ez a színház, a színjátszás lényege! Az önmegismerés, hogy mi minden van még bennem, mire vagyok még képes? A színházban legális körülmények között lehet érzelmileg, mentálisan a végletekig elmenni. Ugyanakkor úgy kell ezt elképzelni, mint a jin-jang jelet: a fehérben mindig van egy pici fekete, és fordítva. A szerepeimben az összes érzékemmel azzá válok, akit játszom, de pici pontként ott kell lennem a háttérben, hogy Gubás Gabiként megtarthassam a kontrollt. Ez a magyarázat arra, hogy csuklótöréssel, vállig gipszben, aztán pedig könyökficammal is végigjátszottam az előadásokat, mert ilyenkor nem a színészi énem gondja, baja a lényeges, hanem egy másik, egy magasabb rendű cél mozgat.

– Milyen volt a karantén után a visszatérés a színpadra?
– A kényszerű szünetben rengeteg élmény felgyülemlett. Én is azon pörögtem, miként alakul a jövő, meddig lehetünk még színészek, meddig játssza velünk csiki-csuki játékát a vírus. Dunaszerdahelyen álltam először színpadra, egy nagy nézőtéren, ráadásul a Polcz Alaine életét, munkásságát megidéző önálló estemmel, ami a szívem csücske. Először szembesültem azzal, milyen az, ha maszkban is, de ott ülnek a széksorokban az emberek. Megható érzés volt, ráadásul a végén felállva tapsoltak; megkönnyeztem a pillanatot. Egy életen át elkísér az élmény, sokáig merítek erőt belőle.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. október 31-i lapszámában jelent meg.)