A magyarok nyilai – Moncz Attila  publicisztikája  

Még napokkal a Hungarian Darts Trophy befejezése után sem tudom eldönteni, hogy irigykedjek Bartha Zoltán kollégámra, amiért ő egy hazai sportágtörténeti esemény első dobásakor láthatta a magyar főszereplőket, vagy adjak hálát a sorsnak azért, mert én meg a végső győztes Gerwyn Price utolsó nyila becsapódásakor kaphattam el egy meghitt pillanatot. Az „Itt áll mellettem Lajos, és sír” sms-től a „Megcsináltuk!” kiáltásban kitörő, bevallom, az én szemembe is könnyeket csaló Vereczkey Lajos, Ziegenhám Medárd kettős összeborulásáig eltelt három napban sikerült eljutni egy álom megvalósulásától az egész világnak bizonyításig. Eleinte ők nem gondoltak arra, hogy ilyen volumenű dartseseményt lehet Magyarországra hozni, majd a PDC Europe (a profi dartsjátékosokat összefogó PDC leányvállalata) vezetői nem hittek benne, hogy ez nálunk közönségsiker lesz, erre a vasárnapi döntő a csaknem ötezres helyszíni nézőszámával minden idők leglátogatottabb European Tour-versenye lett, lepipálva a korábbi négyezres zwollei rekordot. Úgy, hogy a „cirkusz” versenykörülmények között először járt nálunk, és rögvest a Papp László Budapest Sportarénában nyitott.

Természetesen hiba lenne csak Lajos és Medi sikerének betudni az eseményt, kicsi, de elhivatott csapat állt-áll mögöttük, ám a lassan évtizedes személyes ismeretség (talán nem sértődnek meg, ha azt írom, barátság) okán én ezt főképp hozzájuk kötöm. És bár esetükben nem túlzás vízről és tűzről, Újpest–Fradi-ellentétről, megfontoltságról és hevületről beszélni, prímán képesek együtt dolgozni, mert, ahogy mondják, „az ellentétek vonzzák egymást”, és mindketten az őszinte véleménynyilvánítás hívei, még akkor is, ha emiatt többször betört már a fejük. „Sokan azt gondolják, össze kell kötni bennünket, és ha egyikünk mond valamit, azt tulajdonképpen ketten mondjuk. De nem... Kívülről senki sem hinné, mennyi vita és veszekedés van közöttünk, aztán előbb-utóbb konszenzusra jutunk. A darts szeretetén túl talán az őszinteség fűz össze bennünket a legerősebben. Egyívásúak vagyunk, ugyanazt a neveltetést kaptuk, egyforma az értékrendünk. Munkakapcsolatnak indult, barátság lett belőle, nekem például még az esküvői tanúm is Medi volt” – mesélte kettőjük kapcsolatáról Vereczkey Lajos.

A munkát az ő esetükben tényleg szó szerint kell venni, hiszen másfél évtized alatt bedolgozták magukat a PDC-hez. Biztosan vannak-lesznek olyanok, akik most akarnak felkapaszkodni a profi darts idehaza is egyre gyorsabban száguldó szerelvényére, de azért megnézném, közülük ki vállalta volna 2013-ban, hogy kimegy a kelet-európai Szuperligára írni (minden partit a tábla mellett papíron – ez ma már csak a PDC kiemelt tornáira igaz – vagy letörölhető fehér táblán vezetnek) és statisztikákat gyártani. Ők ketten, valamint Bata József, Bata-Bogdanov Daniella (a vajdasági magyar hölgy ma már a legnagyobb PDC-versenyeken dolgozik íróként!), Németh Norbert, Barta Zsolt és Takács Dániel belevágtak, „élesben” tanultak meg szinte mindent, leszámítva a statisztikázást. Annak Bata és Barta lett az úttörője, akik a második évben a jegyzőkönyvek alapján már a helyszínen „matekoztak”, ami annyira megtetszett a PDC Europe elöljáróinak, hogy átvették a módszert. Innen már csak egy lépés volt, hogy a magyar különítményt felkérje Barbara Haas, a legismertebb osztrák játékos, a hajdan top10-es, jelenleg világranglista-27. Mensur Suljovic menedzsere, segítsenek a sportág örökös királya, Phil Taylor részvételével zajló schwechati torna lebonyolításában. Innen még egy lépés volt a versenyrendezés és -levezetés, és miután a PDC-világbajnokság kelet-európai selejtezőjét Csehországban és Magyarországon is évről évre tető alá hozták, egyre javultak a kezükben lévő lapok. Vagy ha a sportágnál akarunk maradni, akkor az egymás melletti szektorok lévén a klasszikus 5-20-1-es sorozatba egyre több tripla húszas csúszott be.

Önmagában ebből azonban még nem lehetett volna várat építeni idehaza, még akkor sem, ha a darts nem a világ legeszközigényesebb játéka, ötméternyi szabad hely, egy tábla és három nyíl kell hozzá. Sokáig sokak szemében ez a britek kocsmasportja volt, amelyben az atletikus testfelépítéstől messze járó, olykor a célzóvizet is bátran fogyasztó „kikötői munkások” dobálnak. Ugyanakkor meg a sportág jellegéből adódóan erről bárki elhihette, ezt ő is meg tudja csinálni, és ha ránézett a játékosokra, könnyebben érezhette, hogy közéjük tartozhat, mint, mondjuk, a 100 méteres síkfutók közé. Ráadásul a sportág fő eseményét, a PDC-világbajnokságot rendre december végén, január elején tartják, amikor a kiemelt sportágak jelentős része kicsit megpihen. A csillagok szerencsés együttállása 2011-ben érkezett el, amikor a darts közvetítésével korábban hébe-hóba megpróbálkozó („Mr. 180”, azaz Pálinkás Miklós legendás kiáltásai kinek vannak meg a hőskorból?) Sport Tv újra belevágott az év végi fesztivál sugárzásába. Egészen közeli szemtanúként merem mondani, nulla elvárással. „Próbáljuk meg, hátha bejön, mint a póker” – ez volt az optimista hozzáállás. Mondjuk úgy, „kicsit” jobban bejött, a darts-vb döntője nézettségben az el Clásicót leszámítva minden külföldi bajnokit lepipál.

De nem tudom, hová jutottunk volna, ha 2011-ben a szövetségben nem az akkor főtitkár Vereczkey veszi fel a telefont, amikor szakkommentátort kerestünk. Két embert ajánlott, Zie­genhám Medárdot és Vámosi Lászlót, illetve jelezte, ha a szükség úgy hozza, korlátozott időtartamban ő is szívesen besegít. Ingyen, mert a fontos az „ige hirdetése”, a darts népszerűsítése volt. Látva most az arénát, az eksztázist, elég jól sikerült. Ahol baráti társaságok kisbuszokkal érkeznek a versenyre, amikor egy halászléfőző-versenyen Gábor, a zöldséges és Gyuri, a kiöregedett focista a kiszállókról cserél eszmét, amikor az érdi gála 36 óra alatt lesz telt házas (azért kellett ennyi idő, mert a sok magyar érdeklődő 12 órára lefagyasztotta a PDC Europe szervereit...), ott a sportág sínen van.

„A tévé elképesztően nagy tömeget mozgatott meg, onnantól nyert ügyünk volt. Már csak a PDC-vel kellett elhitetnünk, hogy Magyarországon is van fogadókészség a dartsra. Hiába voltak jók a nézettségi adatok, az angolok nem bíztak benne. Az érdi gála volt a belépő Budapestre. Utána már tudták, hihetnek nekünk. Bemásztunk a küszöb alatt. Folyamatosan kételkedtek bennünk, de ezt természetesnek vettük. Munkával bizonyítottuk, hogy menni fog. Amikor először beültünk a kommentátorfülkébe, eszünkbe sem jutott, hogy egyszer majd a nagyok mellett állok, és rázzák a kezem, hogy »Thank you! Thank you!«. Én merek nagyot álmodni, de ekkorát elsőre talán én sem mertem volna” – fejtegette Vereczkey Lajos.

Most pedig már ott tartunk, hogy az élete álmából valóság lett, így jöhetnek a következő csúcsok. Mert senki se higgye, hogy ez volt „a” csúcs. A Papp László Budapest Sportarénából hosszú távon a darts magyarországi temploma válhat, a PDC European Tour egyik állandó állomása a magyar főváros lehet („Tintával még nem írtuk alá, de az ajánlatot megkaptuk, szerintünk minden feltételt képesek vagyunk teljesíteni”), a szerelemből üzlet („Ment bele a pénz és a munka, kivenni eddig nem nagyon lehetett. Most a szponzorációból szép bevételünk lett, de közben a költségek is nagyon magasak voltak. Majd az ügyvezető kiszámolja, hova jutottunk.”), közben meg már készülnek a szintlépésre. Szívesen „dobálnának” kettős játékengedéllyel, és ráhajtanak legalább egy PDC-versenyre is. 2023-ban egy World Series of Darts-viadal szerepel a célkeresztben, egy évvel később pedig talán utolsó nagy álomként a Premier League teheti tiszteletét Budapesten. A világ tíz legjobb játékosával. Az igazi csúccsal.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!