A síelés dalnoka – Moncz Attila publicisztikája

A különböző sportágak szupersztárjai közül teniszben Novak Djokovics a versenyei 32.9 százalékát nyerte meg (280-ból 92-t), Serena Williams 30.4-et (240/73), Rafa Nadal 30.3-at (304/92), Roger Federer 28.1-et (367/103), golfban Tiger Woods 22.1-et (371/82), míg alpesi síben Ingemar Stenmark 31.7-et (271/86), Lindsey Vonn 20.8-at (395/82). És akkor egy nagy levegő. A még mindig csak 27 éves Mikaela Shiffrin 35 százalék felett (234/82) jár. Napjaink első számú sí­sztárja a múlt héten Kranjska Gorán nyerte meg 82. világkupa-futamát, amivel utolérte a női örökranglistát vezető, vele ellentétben inkább a gyors számokban (lesiklás, szuper-G) jeleskedő Lindsey Vonnt. Stenmark abszolút csúcsa, a 86 győzelem sincs már messze, ha nem sérül meg (pályatársaival ellentétben nem szokott), illetve ha nem következik be mentális törés a karrierjében, ez a rekord is még 2023-ban „eleshet”.

Az ő esetében a „fejet” azért érdemes kiemelni, mert a pályán mentálisan általában elképesztően erős amerikai az elmúlt három évben két akkora pofont kapott, amiből külön-külön sem egyszerű felállni. Az őt a pályán elindító, egyébként a „Shiffrin Zrt.” pénzügyeit kezelő édesapja, Jeff 2020 februárjában leesett a házuk tetejéről, és olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy már nem tudták megmenteni az életét. A családból senki sem volt otthon, nem találták meg időben – emiatt aztán többen is magukat hibáztatták, beleértve a Sports Illustrated fotózásán részt vevő Mikaelát is. „Nem akartam síelni. Nem akartam enni. Nem akartam aludni” – vallott az akkori érzéseiről. A visszavonulás gondolata erősen felvetődött benne, s hogy apja útját követve orvos lesz, végül azonban édesanyja támogatásával talpra állt, tíz hónappal ezután megnyerte a 67. vk-versenyét – és elsírta magát. „Nem tudtam, hogy valaha is képes leszek-e még egyszer ilyen szinten síelni. Ma nem egyedül álltam a léceken” – vallotta be az óriás-műlesiklásban aratott courcheveli diadalát követően.

Majd jött a 2022-es pekingi olimpia, amely előtt szakértők még azt is elképzelhetőnek tartották, hogy ötből öt arannyal tér haza az Egyesült Államokba. Még csak érem sem lett belőle, ugyanakkor kiesésből jutott három (szlalom, óriás, kombináció) is, na meg egy emlékezetes közvetítés. Merthogy a műlesiklásban történt kihullását követően úgy húsz percig rá fókuszáltak a kamerák, nem pedig a pályán történtekre. „Igazi embereket láttunk, igazi érzelmekkel, valós időben, mi pedig mindent megtettünk, hogy ezt meg is mutassuk” – jelentette ki ezzel kapcsolatban Molly Solomon, az NBC olimpiai közvetítésekért felelős vezetője.

Ilyen esetekben a sportoló inkább eltűnik, Shiffrin viszont szakított a korábbi gyakorlattal, és „beleállt” ebbe is, illetve a gyász folyamatának elemzésébe. Emlékezhetünk, a teniszező Oszaka Naomi vagy a tornász Simone Biles is a nyilvánosság előtt vallotta be, milyen mentális folyamatokon ment-megy keresztül, Mikaela sem tett másképp, elismerve, ő is évekig elfojtotta ezeket az érzéseket. „El akarsz menekülni, el akarsz bújni a nehéz pillanatok elől, de azok ott maradnak, történjen bármi is – vallotta be. – Tudtam, hogy szembe kell néznem velük. Választhattam, hogy szégyenkezve teszem meg ezt vagy pedig kiállok, és mondjuk így, feltárom a lelkem. A családomat ért veszteségen például teljesen sohasem tudok túllépni, nem tudok teljesen meggyógyulni belőle. De megtanultam együtt élni vele. Ez egy folyamat, amin emberként keresztülmegyek, közben pedig megpróbálom megosztani a világgal, mert remélem, ezzel másokon is segíthetek.”

A kiálláshoz segítséget is kapott, hiszen az amerikai (olimpiai) csapat mellett egyre több olyan szakember dolgozik, aki a mentális téren fellépő problémákkal foglalkozik. Merthogy a legfrissebb kutatások szerint a profi sportolók legalább 35 százaléka küzd ilyen gondokkal, és közöttük többségben vannak a hölgyek. Az ő tanácsukat, illetve a saját belső indíttatását is követve Shiffrin bocsánatot kért a pekingi produkciójáért. „A legjobb olimpiai pillanatom az volt, hogy megpróbáltam elmondani, mi jár a fejemben, és reméltem, valaki elolvassa és magára ismer. Teljesen reménytelennek éreztem magam, amelyhez hasonló érzéssel sokan küzdenek. Azt kérdeztem, miért ne próbálhatnánk meg valamilyen szinten azonosulni ezzel?”

Ebből a gödörből jött ki, annyira, hogy már a 2022–2023-as idény előtt reális cél lett Vonn utolérése. De neki azért volt ennél fontosabb teendője is. „Nem azt mondom, hogy nem érdekel a rekord, mert természetesen az különleges – jelentette ki a lécszállítója idénynyitóján. – Olyasvalami, amit örökül hagyhatok az utánam következő generációknak, ami nagyon fontos. Nem arról van szó, hogy nem akarom elérni. Csak ez nem az, amire mindenáron szükségem van. Nem akarom azt érezni, hogy már mindent elértem a sportban. Fejlődni akarok, és remélem, a következő években még javulok, ami azt jelenti, továbbra is képes leszek versenyeket nyerni. Aztán akkor majd meglátjuk, mi a helyzet a rekordokkal.”

Szlovéniában megláttuk. Az utolsó előtti fontos csúcsot is elérte. Amellett, hogy ő minden idők legfölényesebb sikerének birtokosa (2015-ben Aspenben 3.07 másodperces előnnyel győzött műlesiklásban), hogy egyedüliként nyert hat számban (műlesiklás, óriás-műlesiklás, lesiklás, szuper-G, kombináció, paralel) is vk-futamot, hogy elsőként diadalmaskodott négyszer vb-n műlesiklásban, immár nála több vk-versenyen senki sem győzött. Hamarosan ez nem csupán a nőknél, de úgy általában alpesi síben is igaz lesz, az ő képességeivel akár már az idény végéig sikerülhet ez, hiszen csupán technikai számból még nyolc versenyt rendeznek márciusig. És a gyors számokban is összejöhet egy-két diadal…

Főleg úgy, hogy Shiffrin igyekszik szélesíteni tudásbázisát. A mögöttünk hagyott nyáron barátjával, Aleksander Aamodt Kildével (a norvég srác még „csak” összetett vk-győztes, illetve olimpiai ezüst- és bronzérmes) részt vett a Formula–1-es Brit Nagydíjon, ahol többek között Günther Steinerrel, a Haas, valamint Stefano Domenicalival, a Ferrari egykori csapatvezetőjével találkozott. „Hihetetlen, hogy a Formula–1-ben milyen mélységben képesek elemezni mindent. Az autó és a sportoló minden egyes részén vannak érzékelők, amelyek figyelik az összes különböző erőt. Ennek köszönhetően pontos stratégiát kaphatnak. Észbontó. A síelésben nekünk is figyelnünk kell a részletekre, de még nincsenek olyan képességeink és technológiánk, amelyekkel a síléctől a szemüvegig minden tényezőt kontrollálni tudunk” – mondta az amerikai versenyző a silverstone-i tapasztalatszerzésről.

Ha Shiffrin a technológiát a mostaninál is erősebben beemeli a repertoárjába, végtelenül simán teljesítheti a Forbes magazin húszas évek elején tett jövendölését. A gazdasági szaklap azt vázolta, adottságainak köszönhetően még egy évtizedig a csúcson maradhat, a sportágból pedig összesen 30–50 millió dollárt „vehet ki”. A szponzorokon (íme, a tekintélyes lista: Adidas, Barilla, Visa, Longines, Bose, IKON Pass, Oakley) nem múlik, ahogyan évek óta az ő teljesítményén sem. A 2018–2019-es évadban például 17 világkupa-futamot nyert meg, a vb-n hozzátett még egy-egy aranyat és bronzot, így az éves összkeresete meghaladta az egymillió svájci frankot, elsőként a sportágban. A fölényére jellemző, hogy a legjobban kereső férfi síző, Marcel Hirscher megállt 565 ezer franknál. „Rendkívül büszke vagyok arra, hogy olyan sportágban versenyezhetek, amelyben nincs bérszakadék a nemek között. Ez nagyszerű, és talán a jövő generációi számára is inspiráló lehet. Számomra az egyenlő pénzdíjak azt jelentik, a közönség részéről a férfi és a női alpesi síre is igény van” – fogalmazott ezzel kapcsolatban Shiffrin.

Ahogyan arra is igény van, hogy ő úgy folytassa, ahogy addig. Ha ő síel, az élmény. Vagy ahogyan a közösségi médiában ő írta: „Ha síelek, az olyan, mint egy dal. Lendületes, erős, ritmusos. Ha jól akarod érezni magad, nem lehet másképp.”

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!