„Képünk csalóka” – sütötték el korábban oly sokszor az univerzális képaláírást, amikor a lapszerkesztők az igen szűkös fotóbázis miatt kénytelenek voltak kissé erőltetett formában megoldani az adott téma képesítését. Erre reflektálva juthat eszünkbe a „címünk csalóka” kifejezés „A magyar sport évkönyve 1993” böngészése közben, hiszen az ember hosszú-hosszú lapozgatás után is azon kapja magát, hogy még mindig csupán az 1992-es sporteseményekről olvasott. Hogy egészen pontosak legyünk, a 312 oldalas kiadvány hét fejezete közül mindössze az utolsó kettő foglalkozik 1993 történéseivel – mai szemmel nézve kifejezetten logikátlan formában, hiszen először lehozza a teljes versenynaptárt, aztán pedig címszavakban május 30-ig az év eseményeinek összefoglalóját. A tapasztalt kollégák visszaemlékezése szerint ráadásul a kiadvány csak 1993 karácsonyán jelent meg, vagyis a lelkes sportrajongók egy-másfél éves csúszással olvashattak részletesen 1992-ről úgy, hogy a címben már a következő év szerepel.„Képünk csalóka” – sütötték el korábban oly sokszor az univerzális képaláírást, amikor a lapszerkesztők az igen szűkös fotóbázis miatt kénytelenek voltak kissé erőltetett formában megoldani az adott téma képesítését. Erre reflektálva juthat eszünkbe a „címünk csalóka” kifejezés „A magyar sport évkönyve 1993” böngészése közben, hiszen az ember hosszú-hosszú lapozgatás után is azon kapja magát, hogy még mindig csupán az 1992-es sporteseményekről olvasott. Hogy egészen pontosak legyünk, a 312 oldalas kiadvány hét fejezete közül mindössze az utolsó kettő foglalkozik 1993 történéseivel – mai szemmel nézve kifejezetten logikátlan formában, hiszen először lehozza a teljes versenynaptárt, aztán pedig címszavakban május 30-ig az év eseményeinek összefoglalóját. A tapasztalt kollégák visszaemlékezése szerint ráadásul a kiadvány csak 1993 karácsonyán jelent meg, vagyis a lelkes sportrajongók egy-másfél éves csúszással olvashattak részletesen 1992-ről úgy, hogy a címben már a következő év szerepel.
A Szovjetunió végnapjai Irapuatóból nézve – Bodnár Zalán regényt írt a mexikói 6–0-ról |
Játék a számokkal – világklasszis sportolók „numerikus” történetei egy könyvben |
Ettől eltekintve az olvasó egy klasszikus, minden részletre és tényre kitérő évkönyvet tarthat a kezében (vagy böngészhet virtuális formában az Arcanumon), amely igazi adatbankként szolgál az albertville-i és barcelonai olimpia évéről – természetesen nem csupán a téli és nyári ötkarikás játékokra koncentrálva. A készítők az első fejezetben napról napra idézik fel a legérdekesebb híreket, eseményeket, aztán következik az olvasmányos rész „Egy esztendő sztorijai” címmel. A tizenkét színes történet a hazai és a nemzetközi sportvilág legérdekesebb témáit idézi fel jól megírt, olykor szubjektív stílusú anyagokban – ezekből egyébként ma már szívesebben is olvasnánk többet, mint a következő fejezet eredményrengetegéből. Tegyük hozzá ugyanakkor, hogy az internetes adatbázisok előtti korszakban teljesen érthető volt, hogy még a junior-ejtőernyőzés (!) eredményeit is egy ilyen könyvben foglalták össze, hiszen csak ez a gyűjtemény szolgált segítségül a sportrajongóknak, újságíróknak.
Ez tehát csak mai szemmel hat túl töménynek, ráadásul a szerkesztők a hosszú-hosszú eredményblokkot is megtörik néhány cikkel, amelyek a kiemelt sportágak csúcseseményeire (például F1-es vb, Tour de France, futball Eb stb.) térnek ki, vagyis száraz adatokon kívül azért ebben a fejezetben is találunk érdekes történeteket. Jó ötlet, hogy összegyűjtötték az 1992-es év sportolóit mind az újságírók, mind a szakszövetségek szavazatai alapján, a Magyar Olimpiai Bizottság tagjainak és tisztségviselőinek listája viszont valószínűleg már az akkori olvasókat sem izgatta különösebben.
Ha a sportrajongók egy kis nosztalgiázásra vágynak, érdemes lehet előbányászni ezt az évkönyvet az Arcanumban (a mára kifejezetten viccesnek ható telefonkártya-, sör-, rádiótelefon- és egyéb reklámok miatt is), de néhány magyar vonatkozású cikket leszámítva valószínűleg nem sok olyan információt találnak benne, ami az interneten ne lenne fellelhető. Összességében elmondható, hogy a maga korában informatív, sőt talán hiánypótló kiadvány, „A magyar sport évkönyve 1993” harminc év távlatából egy tartalmában idejétmúlt kötet, amelynek a címe is „csalóka”.
(Ládonyi László /szerk./: A magyar sport évkönyve 1993. Trio Budapest Bt., 1993)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 17-i lapszámában jelent meg.)