Rezső-lángok simogatják lelkünket – a legetikusabb magyar vadász összegyűjtött írásai

 

Az 1900-ban diszkoszvetésben olimpiai aranyérmes atlétánkról több mint három éve írt portrémban már feltettem a kérdést: Bauer Rudolf vagy Rezső? Nos, a korabeli források, hivatalos iratok, cikkek túlnyomórészt Rezsőként említették, csak az elmúlt öt-hat évtizedben került kis többségbe a németes változat, a Rudolf.

Miután kézbe véve egy kötetet a fedelet pillantjuk meg először, ugyanez a szőrszálhasogatónak tűnő kérdés jutott eszembe a Lazi Könyvkiadó tavalyi könyvéről, a Lobog a rőzselángról, amelynek szerzője Láng Rudolf Rezső (Sólyom). Mondhatnám, vagy Rudolf, vagy Rezső, hiszen a kettő ugyanaz. Nagy Domokos Imre a Nimród 1996. novemberi számában például hangsúlyozta, hogy a gimnáziumi tanár, kiváló vadász és vadászíró a Rezsőt használta, „a »Rudolf« alakot ugyanis a német-, sőt nácibarátság jelképének tartotta”. Ha nem álnevén (Sólyom) jegyezte a Kittenberger Kálmán szerkesztette Nimródban (Nimród Vadászújság, Nimród Vadászlap) megjelent írásait, akkor szerzőként Láng Rezső vagy Láng R. állt a cikkek alatt, de említhetném érdekességként, hogy a magyarok által szeretett Rudolf trónörököst sokan csak Rezső királyfiként emlegették a hétköznapokban, vagy korábbi kiváló kollégánknak, Gallov Rezsőnek Rudi a beceneve. Persze nem is ez a lényeg, hanem a tartalom, és jó szívvel állapítom meg, hogy a Lazi Könyvkiadó hiánypótló kötetbe gyűjtötte össze Láng Rezső harminckilenc, szép(irodalmi) stílusban formába öntött írását.

Horváth József szerkesztő az utószóban megjegyzi, hogy Láng 1929-ben kezdett publikálni a Nimród Vadászújságban, de vélhetően megtévesztette Békés Sándor 2019. novemberi emlékezése, amely szerint az 1929. márciusi számban debütált A vidra tápláléka című cikkel. Nincs igazuk, tudniillik már 1914. május 10-én (Pusztuló állatvilágunk) és szeptember 1-jén (Állataink albinizmusáról) is találunk tőle írást! (Más folyóiratokról most nem beszélünk.) Utána valóban hosszú szünet következett, mindjárt az első világháború miatt, amelyben Láng kétszer is megsebesült, és jó öt éven keresztül orosz hadifogságban sínylődött. Több publikációjában is utal azokra az évekre ( „megjártam Szibériát, öt telet nyomorogtam át ott, de így fázni csak nálunk lehet”;  „egy szibériai fogolytáborban morzsolódtak lassan napjaim” ), és a trianoni békediktátum okozta trauma is több helyen érezteti hatását.

Miután életszálak szakadnak el, gyilkos golyók sebeznek meg halálosan állatokat, sokan nem tudnak megbékélni a vadászattal, és tagadják sportjellegét is, mert valljuk be, nem beszélhetünk klasszikus párviadalról, a kinézett áldozat az esetek döntő többségében nem tudja, hogy már megy a meccs... Persze a cserkelés, a hajtás, a falkavadászat révén kapcsolódik a sporthoz is, ám igazából a vadgazdálkodás eszköze, hobbi, kikapcsolódás. Ennek ellenére a vadászattól, a vadászoktól ódzkodók is szívesen olvashatják a kötetet, mert Láng nem az állat elejtésére helyezi a hangsúlyt, hanem a készülődés hangulatára, az egyes szereplők lélekállapotára, fonendoszkópként funkcionáló tollhegye felerősíti az emberi szív zörejeit, az állatok rezzenését, a fűszál remegését, a természet, az anyaföld szívdobbanását. Melankólia és humor kéz a kézben jár mondatai között, sokszor elmereng, moralizál, nem véletlenül tartották a legetikusabb vadásznak, Kittenberger pedig Nimród szent embereként emlegette.

Láng nem méla lesben ül, hanem ő is űzött vad, a város, a szürke hétköznapok űzött vadja, aki kimenekül a természetbe, és megkönnyebbülve állapítja meg, hogy az alattuk duruzsoló autó felkavarta porfelhő elrejti őket, és a mindennapok gondjai máris nyomukat vesztik. A természetben vagyunk legközelebb Istenhez, ott érezni igazán, hogy ránk borítja védőpalástját – ugyebár Szibériában is ugyanazok a csillagmécsesek ragyogtak rá az éjszakai égboltról... S igen, hiszem, léteznek örök vadászmezők, ahol újra összegyűlhetünk a táncoló rőzselángok körül, ahol megláthatom Láng Rezső tűz világította arcát. Csendesen beszélgetnénk, és megkérdezném tőle:
– Rudi bátyám, nem a nevedet rejtetted el a rőzselángban...? Tudod, anno ez jutott eszembe, amikor betűid megannyi Rezső-lángja simogatta gondterhelt lelkem.

(Láng Rudolf Rezső [Sólyom]: Lobog a rőzseláng, Lazi Könyvkiadó, 2022)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. április 22-i lapszámában jelent meg.)