Bírták a száguldást – Moncz Attila publicisztikája

Alighanem óriásit hibáznánk, ha boszorkányüldözésbe kezdenénk, és a meg nem adott tizenegyes miatt Matej Jug játékvezető nyakába varrnánk a Ferencváros európai kupabúcsúját. Mert akkor ennyi erővel azt is felvillanthatnánk, hogy az ötösön belülről alsó hangon két ziccerből (Frimpong, Isael) illik kettőt belőni, és akkor máris meg lenne oldva minden probléma, a Fradi várhatná a hétfői sorsolást az Európa-liga legjobb 32 csapata között. De ez is tévút lenne. Hajlamosak vagyunk-lehetünk ilyenkor csak és kizárólag az utolsó/sorsdöntő mérkőzést alapul venni, holott ezek csoportmeccsek voltak, összesen hat, annak összképe alapján kell ítéletet mondani, és így a Ferencváros hét ponttal a csoport harmadik helyén végzett, és kiesett. Két ellenfelével szemben rosszabb volt az egymás elleni mérlege, eggyel szemben jobb, ennek megfelelő helyre is jött be a tabellán.

Alighanem óriásit hibáznánk, ha boszorkányüldözésbe kezdenénk, és a meg nem adott tizenegyes miatt Matej Jug játékvezető nyakába varrnánk a Ferencváros európai kupabúcsúját. Mert akkor ennyi erővel azt is felvillanthatnánk, hogy az ötösön belülről alsó hangon két ziccerből (Frimpong, Isael) illik kettőt belőni, és akkor máris meg lenne oldva minden probléma, a Fradi várhatná a hétfői sorsolást az Európa-liga legjobb 32 csapata között. De ez is tévút lenne. Hajlamosak vagyunk-lehetünk ilyenkor csak és kizárólag az utolsó/sorsdöntő mérkőzést alapul venni, holott ezek csoportmeccsek voltak, összesen hat, annak összképe alapján kell ítéletet mondani, és így a Ferencváros hét ponttal a csoport harmadik helyén végzett, és kiesett. Két ellenfelével szemben rosszabb volt az egymás elleni mérlege, eggyel szemben jobb, ennek megfelelő helyre is jött be a tabellán.

Még sincs bennem olyan fajta üresség, mint néhány hete a magyar válogatott által Wales ellen érdemi ellenállás nélkül elveszített ki-ki mérkőzés után, amelynek megnyerésével sokkal könnyebben érhettünk volna haza a 2020-as Európa-bajnokságra, mint az előttünk álló Bulgária, Izland (esetleg Románia) útvonalon keresztül. Az a negyedik hely reális volt, a negyedik kalapból kerültünk a csoportba, negyedikek lettünk. A jelenlegi FIFA-világranglistán 29. legjobb európai csapatként jegyeznek bennünket, a legjobb húsz csak több bravúrral lett volna elérhető, abból meg egy jutott (az akkor még a vb-másnaposságot nyögő Horvátország ellen), így a kontinenstorna főkapuja jogosan zárva maradt.

Az európai kupaporondéval hasonló történt, de ennek megnyílására józan ésszel senki sem számított. Nézzünk őszintén a tükörbe: a sorsolás előtt mindenki abban reménykedett, hogy jön majd egy sztárcsapat (az élén persze az Arsenallal és a Manchester Uniteddel), és legalább miatta érdemes lesz kimenni a Groupamába. A Fradi a 48-as mezőny legrosszabb UEFA-együtthatójával került az Európa-liga főtáblájára, a továbbjutásra nem is volt szabad gondolni. Aztán a sorsolásnál kiderült, sztárcsapat nem jött, „csak” két fejlettebb futballkultúrából érkező rivális (az orosz CSZKA Moszkva és a spanyol Espanyol), meg egy olyan vetélytárs (a bolgár Ludogorec), amelynek szinte bérlete van a különböző csoportkörökbe. A továbbjutással itt sem volt értelme foglalkozni, jellemző, hogy a Fradi vezetői is a tanulási folyamat fontosságát hangsúlyozták, és akadt közöttük olyan, aki már arra az esetre külön fogadalmat tett, ha a csapat két meccsen pontot szerez. És senki sem ingatta a fejét a teremben. Akkor még mi, a Sport TV-től is csak komolytalanul mondtuk, azt mindenképpen leforgatnánk, most viszont már komolyan mondom, érdekelne bennünket az a gyalogtúra...

Ennek fényében is érdemes kezelni, hogy a Fradi öt meccsen is pontot szerzett, összesen hetet, és csak a Ludogorec ütötte ki Budapesten. Előzetesen azért a moszkvai és a barcelonai túra kapcsán is inkább a K. O.-t emlegették, mint a végül kiharcolt négy pontot. Az is erőn felüli volt, ahogyan az egész csoportkörös szereplés is. Amíg a magyar válogatott kapcsán már hideg fejjel arra jutottam, hogy – tetszik, nem tetszik – a helyünkön vagyunk, addig a Fradi bőven erőn felül teljesített. A továbbjutás pedig semmilyen objektív mutató alapján nem lett volna reális.

Magyar klubcsapat 2004, a Debrecen menetelése óta nem szerepelt a tavasszal az európai kupaporondon. Azóta a BL-ben és az El-ben összesen 31 nemzet képviselői jutottak el az egyenes kieséses szakaszig. Kazahsztán, Ciprus vagy éppen Szlovénia klubfutballja kapcsán sokszor hajlamosak vagyunk csak legyinteni, de ezen országok képviselőinek azért az elmúlt másfél évtizedben legalább egyszer „kitavaszodott”. Ha a játékosok piaci értékével foglalkozó transfermarkt.de oldal rangsorát veszem figyelembe, akkor a századik legerősebb európai csapat, a Celtic keretének összértéke 93.78 millió euró. A Ferencvárosé 20.08 millió euró. A legjobb százba 15 bajnokság (14 élvonalbeli, valamint az angol másodosztály) képviselői férnek be, a magyarnak esélye sincs.

Továbbmegyek, esélye sem lesz rá, de nem is szabad erre törekedni. A Deloitte könyvvizsgáló cég Football Money League nevű rangsorának 30. helyén a Benfica áll 150.7 millió eurós bevétellel. A Fradi 2018-as éves árbevétele ennek a tizedét sem érte el, alig haladta meg a 13 millió eurót. Meglátásom szerint nem az a megoldás, hogy a rendszerbe áramoltatott – és ne járjunk csukott szemmel, sok vitát generáló – pénzmennyiséget ész nélkül tovább növeljük, hanem hogy azt ésszel költjük el. És nem utolsósorban nem csupán szóban, de tettekben is meghonosítjuk a visszacsatolás-számonkérés „intézményrendszerét”.

Egyesületi nevektől függetlenül minden szinten el kellene fogadni, hogy a futballklubokat gazdasági társaságokként kell kezelni, nem vöröskeresztes intézményekként, amit, ha kell, majd „állambá” kisegít. A folyamatok beindításához kell (szívesebben használnám a kellett szót, de sajnos a tálcán kínált esélyeket „sikerült” eltapsolni) állami intervenció, de már illene saját lábon állni, saját stratégiával. Utóbbi gazdasági környezetben elengedhetetlen, ráadásul több irány is jó felé vezethet. Tudom, sokan emlegetik, hogy kellenek a magyar játékosok, na de ha nincsenek olyanok szakajtószámra, akikkel elérhető az Európa-liga csoportköre, miközben a vállalkozásom célja az és ahhoz adva vannak a feltételeim, akkor a megfelelő embereket kell megkeresni hozzá.

Ha az az argentin bajnokság második helyezettjének kispadjáról jön (nyugi, a kezdőből nem ide jön), akkor ő lesz az. Ha a sok francia légiós miatt lehetett L'Arsenal, ha az idei BL-döntőt a Liverpool megnyerhette a kezdőjében két angollal, ha a Bundesliga-listavezető Mönchengladbach legutóbbi bajnokiján csak három némettel a kezdőben állt ki, sőt, ha a Ludogorec csütörtöki kezdőjében mindössze három született bolgár volt, és ezen esetekért senki sem emelt szót (beleértve az esetlegesen itthonról nekik szurkolókat!) minimum bigottságnak tartom nem magyar sikerként elkönyvelni a Fradi csoportkörös szereplését, hiszen Razgradban is kezdett három magyar. Ez is egy út, most ez vezetett sikerre, mert a hazai klubok számára elérhető, nem a Fradiban szereplő magyar játékosok között még fél csapatra való, ehhez a szinthez szükséges tudású labdarúgó sincs. Olyan, már bocsánat, hülye edző meg azért nincs, aki ne játszatná a magyart, ha jobb a külföldinél. Az igazolásokhoz képest sokkal rögösebb út a nevelés, és ott nem is lehet máról holnapra számonkérni az eredményt, ugyanakkor a jelenlegi támogatási rendszer már elég hosszú ideje él ahhoz képest, hogy ezt meg lehessen tenni. Az eredmény fájóan egyértelmű lenne, ezért érdemes lenne átgondolni és alighanem újraalkotni a stratégiát, adott esetben új szereplők bevonásával. Ha kétszer-háromszor (négyszer, ötször...) összedől a házam, negyedszer (hatodszor, hetedszer) biztosan nem ugyanarra a kivitelezőre bízom.

Az FTC legkésőbb Rebrov kinevezésekor letette a voksát egy bizonyos stratégia mellett, amelynek a konzekvens követése ezt a sikert eredményezte. A csapat kivívta magának a lehetőséget, hogy a vicinálisról pár megálló erejéig átszálljon a gyorsvonatra. Becsüljük ezt meg nagyon, építsen rá a klub nagyon tudatosan, mert 2021 őszétől, az európai kupareformtól még nehezebb lesz jegyet kapni a száguldó szerelvényre. És bár fájó leírni, az expresszt jelenlegi helyzetünkben felejtsük el.