– Nagyon magabiztosan nyert az elnökválasztáson, volt kihívója tulajdonképpen?
– Így, hogy az elődöm, Such György elnök úr hétfőn bejelentette, nem indul a választáson, nem. Én voltam az egyedüli jelölt, de ezt csak hétfőn tudtam meg – mondta Kolbenheyer Zsuzsanna, a Magyar Jégkorongszövetség új elnöke a Nemzeti Sportnak.
– Azt viszont régebb óta tudta, hogy indul a posztért, és megválasztása után úgy fogalmazott, voltak időszakok, amikor nem volt könnyű kitartani
a döntése mellett. Mik voltak a nehézségek és miért folytatta mégis?
– Február végén keresett meg először a nyolc nagy magyarországi klub képviselője azzal, hogy legyek elnök. Akkor kezdtem el egyáltalán gondolkodni erről, korábban nem állt szándékomban indulni. Később kisebb együttesekkel is beszéltem, és ezután döntöttem úgy, hogy elfogadom a felkérést. Nehézség volt, hogy pont a tavaszi időszakban utaztam rengeteget a Nemzetközi Jégkorongszövetséggel (IIHF), három nagy válogatott versenyen is ott voltam, ezeket a feladatokat máshogy szerveztem volna, ha korábban tudom, hogy elnökválasztáson indulok. Ezen kívül is voltak olyan események, amik előrevetítették, nem lesz könnyű elnöknek lenni.
– Hogyan telt az első napja a szövetség élén? Érzékelt már bármit a nehézségekből?
– Reggeltől estig megbeszéléseken, egyeztetéseken vettem részt, és a következő hetekben is hasonló napirendre számítok. Megkezdtük az átadás-átvétel előkészítését mindkét részről. A kollégákkal igyekszünk a rövid távon megoldandó feladatokat minél előbb átbeszélni, hogy foglalkozni tudjunk velük.
– Mit tart legfőbb rövid és hosszú távú feladatának, céljának?
– A legfontosabb, hogy hamar birtokomba kerüljenek azok az információk, amelyekhez eddig nem férhettem hozzá. A teljes költségvetést, szerződéseket, amelyeket eddig nem volt jogom látni, mind meg kell ismernem. Június harmincadikán lejár a különböző bizottságok mandátuma, ezekre a felszabaduló helyekre fel kell kérnünk azokat a szakembereket, akikkel együtt szeretnénk dolgozni. Célunk több lehetőséget adni a kisebb-nagyobb klubok képviselőinek a szövetség munkájában, és gondosan kiválogatni azokat a személyeket, akikről azt gondoljuk, hogy hozzá tudnak tenni a munkánkhoz. Az utóbbi két ciklus után biztosan lesznek olyanok is, akik nem a szövetség kötelékében képzelik el a jövőjüket, az ő pótlásukat is meg kell oldanunk. A bajnokságok szeptemberben indulnak, vannak még ezek versenykiírásaival kapcsolatos nyitott kérdések. Ha az égető feladatokat megoldottuk, akkor összpontosíthatunk a távlati célokra, melyek között szerepel az egységes, szakmai koncepció kidolgozása az utánpótlásképzésről.
– Megválasztása után az mondta, felül kell vizsgálni a Such György által vázolt anyagi helyzetet. Ez ilyenkor kötelező protokoll, vagy vannak kétségei afelől, hogy valóban olyan jók-e a körülmények?
– Nem gondoltam semmi rosszra, csak arról van szó, hogy a meglévő összegekhez kötelezettségek is tartoznak. A pénzek nagy részének megvan a helye a következő idényre vonatkozóan. Azt szeretnénk tisztán látni, mekkora a szabadon felhasználható keretünk, amelyből változtathatunk bizonyos dolgokon. Szépen hangzott, és félreérthető lehetett, amit az elnök úr mondott, mert a teljes összeg nem mozdítható. Én eddig a női szakág vezetőjeként annak a költségvetését ismertem, és most alaposan meg kell ismernem mindazt, ami ezen kívül van.
– Említette azt is, hogy vannak a jégkorongos közegben kommunikációs hiányosságok és hibák, amelyeket ki kell javítani. Pontosan mire gondolt?
– Nagyon sok területre, a klubokkal, a gazdasági részlegen dolgozó szakemberekkel való párbeszédre például. Sok, főleg kisebb egyesületnél kifejezték, lenne igényük arra, hogy a szövetség meghallgassa és megfontolja a véleményüket. Szeretnénk azokkal a szakemberekkel bizalmi viszonyt felépíteni, akik ugyanazért a célért küzdenek, mint mi, hogy a jégkorong fejlődjön Magyarországon.
– Jelentős nemzetközi tapasztalata van, hiszen az IIHF elnökségi tagja. Összefér a két poszt egymással, el tudja végezni párhuzamosan a feladatait?
– Abszolút, a kollégáim többsége a nemzetközi szövetségnél honi elnökként van jelen. Ez engem is megerősít az ottani pozíciómban. Nincs ezzel probléma, az én döntésem is, mennyi feladatot végzek a nemzetközi szövetségnél, a szerint fogok kötelezettségeket vállalni, hogy itthon mennyi teendőm van. Most már elsősorban a Magyar Jégkorongszövetség elnöke vagyok, de a két pozíciónak vannak közös halmazai, összefüggenek egymással, továbbra is képviselni fogom a magyar jégkorong érdekeit a nemzetközi színtéren, ahogy eddig is.
– A magyar női szakágat is vezette eddig, ezt a posztját is megtartja?
Nem, ez nem lenne szerencsés, ott más veszi át a helyemet. A szakág jól működik, ezért nem kell külső embert bevonni. Természetesen ott leszek az utódomnak, hogy segítsek bármiben.
– Többször elmondta, kiemelten fontosnak tartja az utánpótlásképzést, szakmai alapokon nyugvó koncepció kialakítását ezzel kapcsolatban. Ennek talán a nulladik lépése, hogy a kisgyerekek korcsolyát húzzanak és elkezdjenek hokizni. Mit mondana azoknak a szülőknek és gyerekeknek, akik kacérkodnak ezzel a gondolattal?
– Azt, hogy a jégkorong a legcsodálatosabb sportág a világon, máshogy nem is gondolhatnám, születésem óta körülvesz engem. Sokoldalú sport, vékony pengén korcsolyázik az ember, a keze teljesen más mozgást végez, mint a lába, és ez nagyszerűen fejleszti a gyerekeket. A kisfiam tanulmányi eredményei is szemmel láthatóan javultak, amikor elkezdett jégkorongozni. Arról nem is beszélve, hogy a nagy tempó miatt gyors gondolkozásra, döntéshozatalra van szükség, izgalmas, élvezetes sport, mindenkinek csak ajánlani tudom, legyen fiú vagy lány.