Játszani is engedd! – Moncz Attila publicisztikája

Amikor szombaton Lisztes Krisztián néhány csel és három védő megbolondítása után a jobb alsó sarokba lőtt a Fáy utcában, majd ünnepelte őt a Fradi-tábor, elkezdtem gondolkozni azon, kinek jutott ilyenből osztályrészül több alkalom is a kétezres években. A nálam sokkal nagyobb Ferencváros-tudor kollégától, Somogyi Zsolttól kapott telefonos segítség után három futballistáig jutottam a vonatkozó időszakban. Lisztes Senior, Lipcsei Péter, Gera Zoltán. Elég szép névsorhoz csatlakozott Lisztes Junior, aki a Fehérvár elleni, idénybeli első bajnokija (az NB I-ben tavaly májusban, a Gyirmót ellen már bemutatkozott) óta a neki rendelt 114 perc alatt, nem utolsósorban a három góljának köszönhetően közönségkedvenc lett. A 76-os mezben (az apa születési éve!) futballozó srác tiszteletére a legutóbbi mérkőzéseken a „Lisztes Krisztián, sálálálálá” „szériatartozék” lett, ami viszont felelősséggel és kötelezettséggel jár. És nem csupán a játékosra gondolok.

Legkésőbb Gera 2018-as visszavonulása óta nehéz olyan labdarúgót találni, akivel azonosítani lehet a Ferencvárost, akivel azonosulni tudnak a szurkolók is. Ezen a téren azért nőtt a távolság a régmúltban előszeretettel a saját nevelésű játékosaira építő csapat és tábora között. Természetesen ebben benne van a klub új stratégiája, amit valahol a futballpályán aratott sikerei (sorozatban négy csoportkörös szereplés az európai kupaporondon, egyszer nyolcaddöntővel koronázva) igazolnak is. Ugyanakkor a németben Identifikationsfigurnak hívott, saját nevelésű futballistát nem sikerült pajzsra emelni, a szerintem egy egyesület életében nagyon fontos, Thomas Müllerre (Bayern München), Paolo Maldinire (Milan), Francesco Tottira (Roma) vagy hogy a Fradi múltjából idézzek, Nyilasi Tiborra hajazó példaképek, klublegendák eltűntek. Tizenhét évesen nyilván nem lehet azt mondani, hogy ifjabb Lisztes Krisztián az lenne, de olyan biztató első lépéseket tett egy szinte beláthatatlanul hosszú út elején, hogy érdemes lesz rá figyelni.

Csak ehhez játszania kell, és ez az, amire nincs garancia. Az ilyen korú labdarúgók szerepeltetése a magyar bajnokságban és a Ferencvárosban sem bevett gyakorlat. Itt nem egy-egy kiragadott adatra gondolok, hanem a hosszú távú folyamatokra. A Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) nemrég közzétett egy felmérést, amelyben a húsz év alatti futballisták játékperceit összegzi 2018. április 1. és 2023. március 31. között. A kutatásban 76 liga 1168 klubja kapott helyet, a listát a Nordsjaelland vezeti elképesztő mutatóval: a dánok az öt év alatt letudott játékpercek 37 százalékát szánták tinédzsereknek, amivel jelentős fölénnyel maguk mögé utasították a szlovák Zilinát (20 százalék) és a bolgár Szeptemvri Szófiát (17). Az öt legjelentősebb bajnokságban szereplő együttesek között Borussia Dortmund (12.5), Rennes (9.4), Barcelona (8.2) sorrend alakult ki, de még ezen trió tagjai is megelőzték a legjobb magyar együttest, a nyolc százaléknál megálló, összesítésben a 119. helyen záró Vasast. Amiért pedig a Fradival nagyon óvatos vagyok, az az, hogy a zöld-fehérek ebben az időszakban a játékpercek mindössze 0.5 százalékát adták ifjaknak, idehaza a jelenlegi élvonalból ennél csak a Mezőkövesd mutatója (0.1) rosszabb. Nem sokkal szívderítőbb a helyzet a bevetett fiatalok számát illetően sem. A román Farul viszi a prímet 45-tel (a topligákból pedig számomra meglepő módon a PSG 28-cal), a legjobb magyar gárda a Kispest Honvéd 23-mal, míg a Ferencváros öt év alatt mindössze nyolc tinédzsernek adott játéklehetőséget.

Ha szűkebbre veszem az időkorlátot, és csak a 2022–2023-as idényre nézem meg, hány játékpercet kaptak tétmérkőzésen klubjukban, illetve válogatottjukban a tizenévesek, akkor magyar dobogóst is lehet ünnepelni Európában. Vasárnap reggeli adatok alapján a belga Zeno Debast (Anderlecht, 4573 perc) és az északír Conor Bradley (Bolton, 4363) mögött a magyar válogatott Kerkez Milos (AZ Alkmaar, 4074) a harmadik legtöbbet foglalkoztatott ifjonc. A 2003. november 7-én született, a cikk megírásáig 52 meccsen fellépő balhátvéd mögött Jude Bellingham (Dortmund) és António Silva (Benfica) következik – csak hogy el tudjuk helyezni a térképen a srác produkcióját.

Itthon most is nagyon óvatosan (vagy gyáván – ki-ki döntse el maga) nyúlnak a fiatalokhoz, hiszen a legfeljebb 19 évesek között a magyarok közül a második legtöbb játékperccel, 2706-tal a másod­osztályú MTK szélsője, Kovács Mátyás büszkélkedhet, míg meccsszámban (41) a diósgyőri Jurek Gábor áll a legközelebb Kerkezhez. A magyar élvonalból mindkét toplistán a legjobb tíz között mindössze egy futballista szerepel, Gruber Zsombor (Puskás Akadémia) a 37 mérkőzésével ötödik, viszont a 2040 percével épphogy befér a top10-be. Mindenki más NB II-es, kivéve a játékpercekben (2141) hetedik, az Eintracht Frankfurt U17-es együttesében pallérozódó Fenyő Noah-t.

A fiatalok, mondjuk így, visszafogott szerepeltetése a CIES egy másik felmérésében is érezteti hatását, amelyben a 2021. és 2022. december 13. között a bajnokságban letudott szereplés alapján, különböző mutatószámokra (játékidő, eredmény, a bajnokság szintje, poszt, a pálya nyolc szegmensében nyújtott produkció) építve állítottak fel rangsort. A fenti mutatókból összerakott tapasztalati tőke segítségével 73 ligát vizsgáltak meg, úgy, hogy húsz különböző, a futballpályán előforduló szerepkört határoztak meg. Az így létrehozott elitbe mindössze egy magyar játékos került be, a bal oldali szélső hátvédek között Kerkez Milos 23.2-es tapasztalatitőke-értékkel a negyedik (a PSG-t erősítő, portugál Nuno Mendes az éllovas, aki a vizsgálat kezdetekor még tinédzser volt), a vételárát jelenleg 12 millió euróra becsülik. Itt azért Bellingham csúnyán „ráver”, az ő 211.3 milliós eszmei értékét senki sem tudja megközelíteni, még két, ugyancsak világklasszis poszttársa, Gavi (Barcelona, 159.8) és Jamal Musiala (Bayern München, 158.4) sem. A legjobb 200 játékos közé 46 bajnokság delegál legalább egy futballistát, az OTP Bank Liga nincs közöttük.

Hogy nálunk a vélt vagy valós eredménykényszer (bár utóbbin sokszor csak mosolyogni tudok, ha a mérleg másik serpenyőjében, mondjuk a belga vagy a holland bajnokság, illetve a Barcelona, a Dortmund vagy éppen az Ajax szerepel), a tutista felfogás, netán valami más az oka a fiatalok összességében a közepest alulról súroló szerepeltetésének, azt kívülállóként nem tudom megmondani. De a magam részéről sokkal szívesebben osztom egy pszichológus, Carol Dweck véleményét, aki azt mondja: „A hibákon keresztül vezet az út a mesterfokozat felé”. Márpedig a fiatalok hibáznak – ahogyan az idősebbek is. Perry Walters, egykori futballista és edző, a University of Bristol professzora még 2017-ben publikálta kutatása eredményeit, amelyben a fiatal labdarúgók szerepeltetését vizsgálta. Arra jutott, hogy berkeken belül a fizikai fejlesztésre kiemelt figyelmet fordítanak, a lelkire kevésbé, illetve, hogy az edzőknél általános felfogás, miszerint valakinek van agya a focihoz vagy nincs.

Holott Walters eredményei, illetve korábbi kutatások mást mutatnak. A tinédzserek semleges vagy hűvös helyzetben ugyanúgy működnek, mint a felnőttek. Éles szituációban veszélyesebb az ítélőképességük, nehezebben kontrollálják az érzelmeiket, és bár adott esetben tudják, hogy azt a cselt képtelenek végrehajtani, olyan opció nincs, hogy ne próbálnák megcsinálni. Statisztikailag kimutatható, hogy a tinédzserek (nem csupán a futballban!) hozzák a legtöbb kockázatos döntést, mert vágynak a sikerre, a szerintük véleményvezérek (ide tartoznak a társak, az edzők és a szülők) elismerésére. És így nő meg az edző szerepe, aki sokkal többet tapasztaltként képes modellezni, mit hogyan kell kezelni, miképp lehet a hibák újraértékelését támogatásképp használni. Ne higgye azt senki, hogy ezt a másik oldal nem érti meg, hiszen, szintén Walters szerint, az agy ebben a korban a leginkább fogékony. Csak legfeljebb másképp reagál elsőre, mint azt sokan várják.

Így csak azt tudom mondani Lisztes kapcsán, amit József Attila a „Levegőt!” című költeménye utolsó soraiban: „…jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!”

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!