A Városmajorban a BSE az úr

Ami meglepetés: Dégi Barbara nincs a Vasas kezdőcsapatában. Takács Zsófia, a hétfőn felejthetetlen körülmények között eldőlő, ötszettes csata utolsó felvonásában kivívta magának az újabb játékjogot. Józsa Zsuzsanna elrontja az első ütését, mégis a Vasasé a pont, mert valaki hozzáért a hálóhoz. Kellően dühösek is a hibáért a hazaiak, Czakó Mária 5:1-ig el sem jön a nyitóhelyről. A pontok megünneplése a legújabb korokat idézi, már a bevonuláskor játszott BSE-induló sem semmi, de a helyi szakember a városszerte imádott DJ Lankot is túlzenéli néha. Van itt minden: a Life is life-tól a Vízirájder öcsémig. Egyelőre 7:7-ig szólnak a városmajoriakat dicsőítő effektek, 8:7-nél a Vasas átveszi a vezetést. „Húzzad, Tészta!” – hangzik a lelátóról. Tészta, azaz Józsa Zsuzsanna megáll egynél. Az ókori tribün felén a családtagok lelkesítik a BSE-t, a másikon a piros-kék B-közép Steinmetz Ádámot élteti. Az olimpiai bajnok pólós megbújik a csarnok egyik sarkában, ha egyáltalán meg lehet bújni ebben a 400 férőhelyes létesítményben. Könnyű a Vasas-szurkolóknak manapság – ha nem éppen futballbajnokin vannak. Döntőt játszik szerdán a röplabda-, csütörtökön a vízilabdacsapat, a focisták pedig kedden vigaszdíjként bekerültek a Magyar Kupa fináléjába.

Az első játszma jelentős részében nincs okuk ünnepelni az angyalföldi fanatikusoknak, vezet a BSE. Nagyné Mátrai Veronika, amilyen szép, olyan jól is játszik, Natalia Papizsanszkaja feladásai és mezőnymunkája is aranyat ér. 24:20-nál játszmalabdák tömkelegét pazarolják el a hazaiak, aztán felsejlik a második meccs emléke. Hétfőn 2:1-es BSE-vezetésnél ugyanígy állt az eredményjelző. Akkor nem tudta befejezni a találkozót Kasziba István együttese. Pedig ha be tudta volna, ezúttal akár a bajnoki címet is bezsebelhetné… Kasziba kétszer is időt kér, a bajnoki címvédő csupán 23-ig jut, az i-re a pontot pazar labdamenet végén Kiss Bernadett teszi fel.

A második periódusban finoman szólva is visszafogott a Vasas. 16:9-nél Reviczky Gábor dörmögi a gépből a Pofonofont, a vendégszurkolók pedig a lemezlovas felmenőire üvöltenek mindenfélét. Nagy Jenő szakosztályvezető – ő is régi motoros – sportszerű szurkolást kér, a Vasas-szurkolók sportszerűen veszik tudomásul, hogy a második szett végeredménye 25:18 – oda.

A harmadik – mint később kiderült, utolsó – játszmát megelőző térfélcsere alatt a Kéglidal zúg a „fonográfból”. Igazolódott, amit a sok nagy csatát látott óbudai rajongó mondott már a meccs elején: „Ez a terem nem fekszik nekünk.” Fekszik viszont a BSE-nek. Kasziba mester nem változtat együttesén, Jókay Zoltán mindenkit beküld, akit lehet. Az utolsó poén szimbolikus: a hétfői csata hősének, Horváth Dórának nem igazán életerős ütését sáncolja Nagyné.

Ha a trend folytatódik, pénteken, a Folyondár utcában nyer a Vasas. Ha nem, akkor két év után ismét a Városmajorba kerül a bajnoki cím. A DJ zenegépéből mindenesetre a We will rock you dallamára a „BSE a legjobb!” szól…

Mestermérleg
Kasziba István: – Szép és emlékezetes döntő kezd kialakulni. Megtaláltuk a játék ritmusát, magabiztosan röplabdáztunk.

Jókay Zoltán: – Ész nélkül játszottunk, ez volt a legfőbb probléma. Ezenkívül fegyelmezetlenek voltunk.