A szerencse forgandó

A lefújás után azt mondta, aki látta, honnan álltunk fel, az tudja, hogy a válogatott jó úton jár…A lefújás után azt mondta, aki látta, honnan álltunk fel, az tudja, hogy a válogatott jó úton jár…

– Most is így gondolom. Aki látta a csapatot négy héttel ezelőtt, meg tudja ítélni, honnan indult el ez a fiatal társaság, és pontosan le tudja mérni, szakmailag mekkora utat tettünk meg. Ez a szombati mérkőzésen is szembeszökő volt – mondta Sztojan Ivkovics.

Az első félidőt nagyon nehéz szakmai szemmel értékelni, olyan nagy támogatást kaptak a hazaiak a játékvezetőktől.

– Nem a mi dolgunk a játékvezetéssel foglalkozni.

Mégis megtette, hiszen a második negyedben élénk diskurzust folytatott a török bíróval az oldalvonal mellett, majd a nagyszünet előtt a magyar csapat vezetői egy emberként protestáltak a zsűriasztalnál.

– Én a pályán csak addig a határvonalig mentem el, ameddig lehetett. Halm Roland, a csapat vezetője pedig ugyancsak azt tette, ami a dolga. Annyi bizonyos, hogy a szintén Szófiában zajló U18-as Európa-bajnokságon tartózkodó, a mi meccsünket is megtekintő játékvezetők, valamint komisszárok közül többen nevettek kínjukban, még többen a fejüket fogták. Volt, aki kiment a teremből a tizennyolcadik perc tájékán, annyira felháborította a bíráskodás.

Azért némi foganatja lehetett a tiltakozásnak, mert a második félidőt egészen korrektül vezényelték a bírók.

– Nem tudom, mi volt a változás konkrét oka, de tény, hogy akkor egészen máshogy fújtak.

Ilyen nyomás alatt egy magyar csapat általában összeroppan, és súlyos vereséget szenved. Most viszont megfordította válogatottunk a találkozó állását. Mi ennek a magyarázata?

– Amióta elkezdtük a felkészülést, pontosan tudjuk, hogy milyen csapatok ellen, milyen keretek között fogunk játszani. Így készültünk az ellenfelek várható taktikájából és a körülményekből is. A nagyszünetben azt mondtam a fiúknak az öltözőben, büszke vagyok rájuk, jól játszunk, a játékot folytassuk, és ne foglalkozzunk a bíráskodással.

A második félidő első hét percében nem kaptunk pontot, szép támadásokat vezettünk, gyönyörű kosarakat szereztünk. Vezettünk nyolc ponttal, és még a lefújás előtt két és fél perccel is hatpontos magyar előnyt mutatott a tábla. Mégsem nyertünk…

– Nem volt szerencsénk a végén, hiszen az utolsó percben is végigvittük az akcióinkat, tiszta helyzeteket teremtettünk, büntetőket harcoltunk ki, de minden kimaradt. Ezért vesztettünk.

Ha egy csapat három játékosa az utolsó fél percben öt büntetőt is kihagy, az nem csak szerencse kérdése.

– A játék, a taktika, minden, amit megbeszéltünk, végig visszaköszönt a mérkőzésen. Nem voltak hullámvölgyeink. Attól függött, hogy vezetünk-e vagy sem, hogy bementek-e éppen a dobásaink. Nyilvánvaló, hogy sok, ehhez hasonló meccset kell még ennek a csapatnak játszania ahhoz, hogy az ilyen végkimenetelű összecsapásokat megnyerje. Ha együtt marad a társaság, és ugyanolyan keményen dolgozik, mint ahogy tette a felkészülés során, egy-két év múlva az ilyen meccseket megnyeri. Egyébként ne gondolja, hogy ez egyfajta magyar átok. Szerdán a bolgárok a hosszabbítás előtt két tiszta ziccert is kidolgoztak Boszniában, mindkétszer a legjobbjuk, Todor Sztojkov dobhatott, és egyaránt elhibázta őket. A hosszabbítást pedig elbukták. A szerencse forgandó. Ez esetben ez nem közhely.

A lefújást követően az ellenfél öntörvényű szövetségi kapitánya, Konsztantin Papazov azt mondta, a magyar válogatott minden más csoportban biztosan az élen végezne.

– Mindenki látta, hogy nem tört meg a csapat a hatalmas nyomás alatt. Az ellenfelek ismeretében úgy állítottuk össze a felkészülési programot, azért játszottunk csupán öt felkészülési találkozót, mert azt gondoltam, a csoportmeccseken tovább tudjuk csiszolni a játékunkat, mert kevés az esélyünk a győzelemre. Aztán amikor láttam a csoportellenfeleink mérkőzéseiről készült videofelvételeket, megbizonyosodtam róla, hogy teljesen mindegy, mennyivel állnak előttünk a ranglistán, nem érdekes, hány játékosuk játszik az Euroligában meg az ULEB-kupában, igenis győzelmi esélyei vannak ennek a magyar válogatottnak a bolgárok és a bosnyákok ellen. Úgyhogy erre készülünk.

Szerdán a bosnyákok ellen játszunk, akik egy hét pihenő után érkeznek Nyíregyházára. Van esélyünk a győzelemre?

– Bízom a játékosaimban. Úgy gondolom, akinek fontos a csapat jó teljesítménye, a magyar címeres mez becsülete, az már a meccs utáni szombat estét is pihenéssel töltötte, hogy minél hamarabb regenerálódjon a szervezete, és folytathassa azt a munkát, amelyet elkezdtünk. Hiszek benne, hogy szerdán mi nyerünk.