Koronával a pokolba – Moncz Attila publicisztikája

Ha egy támadó pályafutása első nyolc élvonalbeli idényében összesen húsz gólig jut, majd a következőben huszonhatot ér el, az már önmagában érdeklődésre tarthat számot. Ha ezzel a mennyiséggel 26 éves korában történetesen még holland gólkirály is lesz, különösen. És ha mindeközben csapata kiesik az élvonalból, akkor egyenesen szenzációt kelt. Márpedig Jorgosz Jakumakisszal ez történt: az Eredivisie góllövőlistáján hét találattal utasította maga mögé a második helyezett Donyell Malent, közben viszont együttese, a Venlo kizúgott a másodosztályba. Belegondolni sem érdemes, mi lett volna a Venlóval, ha a görög legény nem termel ilyen szorgalmasan, és nem hozza össze a gárda 43 góljának 65 százalékát...
Ha egy támadó pályafutása első nyolc élvonalbeli idényében összesen húsz gólig jut, majd a következőben huszonhatot ér el, az már önmagában érdeklődésre tarthat számot. Ha ezzel a mennyiséggel 26 éves korában történetesen még holland gólkirály is lesz, különösen. És ha mindeközben csapata kiesik az élvonalból, akkor egyenesen szenzációt kelt. Márpedig Jorgosz Jakumakisszal ez történt: az Eredivisie góllövőlistáján hét találattal utasította maga mögé a második helyezett Donyell Malent, közben viszont együttese, a Venlo kizúgott a másodosztályba. Belegondolni sem érdemes, mi lett volna a Venlóval, ha a görög legény nem termel ilyen szorgalmasan, és nem hozza össze a gárda 43 góljának 65 százalékát...

Mondjuk leírni is félelmetes, hogy – nyugalom, kizárólag a titulusa miatt – többek között Marco van Bastennel, Ronaldóval, Ruud van Nistelrooyjal és Luis Suárezzel lehet mostantól egy lapon emlegetni Jakumakiszt, az pedig még félelmetesebb, hogy elsőként ő veheti át a Willy van der Kuijlen-trófeát. A holland élvonal történetének legeredményesebb játékosa (311 gólt szerzett, ebből 308-at a PSV-ben, hármat az MVV Maastrichtban), a háromszoros gólkirály „Mister PSV” áprilisban hunyt el, még életében szobrot emeltek neki a Philips Stadion mellett, és bármilyen szürreális, de most egy semmiből jött (és könnyen lehet, oda is tartó) görög viszi tovább az örökét. Eleve karrierje első három bajnoki idényében le kellett játszania 22 meccset, mire a Plataniaszban megszerezte az első gólját, majd az ottani első (és mostaniig egyetlen) tíz gól feletti évada belépőt jelentett neki az AEK Athénhoz, ám a fővárosban az Olympiakosz elleni városi derbin a 93. percben szerzett győztes gólon kívül semmit sem tudott felmutatni. Ahogyan később az OFI Krétában és a Górnik Zabrzéban sem.

Ezért is volt meglepő, midőn tavaly tavasszal egy ismeretlen számról felhívták Stan Valckxt, a Venlo technikai igazgatóját, hogy van Lengyelországban egy csatár, akit érdemes lenne szemrevételeznie. „Minden hívást felveszek – mondta utóbb Valckx. – Ha csak a statisztikát néztem volna, talán sohasem igazol hozzánk. A miénk azért olyan csapat, amely gyakrabban fordul meg a saját térfelén, mint az ellenfélén. Mélységben játszó csatárra volt szükségünk, aki meg tudja tartani a labdát és keményen dolgozik.” Az egykori holland válogatott védő elutazott Lengyelországba, félig-meddig potyára, hiszen a koronavírus miatt nem engedték be a stadionba, így aztán csak egy sportbár tévéjén tudta szemügyre venni kiszemeltjét. A látottak nem vették el a kedvét, a vételár sem (200 ezer euró), így a másnapi találkozójuk után gyakorlatilag nyélbe is ütötték az üzletet. „Szerény a büdzsénk, nyitott szemmel kell járnunk, illetve olykor bizony kockáztatnunk is kell. Úgy voltam vele, minden gólja ajándék lesz” – ismerte el Valckx.

Ökölvívásban az ilyen típusú bunyósokat szokták felhozó embernek odadobni a nagy sztár elé, persze ott is bukkanhatunk egy-egy tündérmese nyomaira, elég csak James J. Braddockra utalni, aki dokkmunkásból lett profi nehézsúlyú világbajnok. Valami hasonló történt szerintem Jakumakisszal is, aki ügyesen kihasználta a holland labdarúgásban rejlő lehetőséget. Korábban ezt többek között Jorgosz Szamarasz, Vincent Janssen és Afonso Alves (emlékszik még valaki a Heerenveen színeiben a Heraclesnek lőtt hét góljára?) is megcselekedte, most pedig jött a görög.

„Sokan elcsodálkoznak azon, miért mindig nálunk történik ez meg. Nos, azért, mert mindenki holland módon kíván futballozni. Még a kiscsapatok is, amelyek szeretnének látványosan játszani. Mindenki ugyanazt akarja, függetlenül attól, hogy megvannak-e hozzá a képességei vagy sem – mutatott rá a jelenség okára Arnold Bruggink, a PSV és a holland válogatott korábbi játékosa, az ESPN elemzője. – A holland fiatal liga, amely ráadásul évről évre fiatalodik. Nem szokatlan, hogy a középhátvédek tizenkilenc-húsz évesek, a huszonhat éves játékos meg már veterán. A fiatalok pedig hibáznak. Ha megnézzük a spanyol vagy a német bajnokság alsó régióiban szereplő csapatokat, harminc meccsen úgy ötven gólt kapnak. Nálunk gyakran hatvanat-hetvenet.”

Jakumakisz két mesternégyessel és egy mesterhármassal jelezte, élt a tálcán kínált alkalmakkal: ő lett a Venlo történetének első élvonalbeli gólkirálya, akinek példaképe, az 1998-as holland gólkirály Nikosz Mahlasz videoüzenetben gratulált. „Megható volt, persze, ugyanakkor a bajnokságot annyira nem élveztem, mint szerettem volna. Személy szerint nagyon jó idényem volt, de az első számú célom az volt, hogy a csapattal az élvonalban maradjak. Csak kicsit lehetek boldog” – mondta Jakumakisz, akit a korona mellett a napokban születendő gyermeke is kárpótol a megpróbáltatásaiért.

Viszont nem ülhet a babérjain, hiszen hiába viszi el majd ötmillió fontért a Norwich City vagy a Southampton, a semmiből jött vagy kieső csapat tagjaként szerzett gólkirályi cím a múltban nem sok sikert hozott a futballpályán. A már említett Vincent Janssen esete mutatja, nem kell feltétlenül messzemenő következtetést levonni az Eredivisiében szerzett gólok számából. Ő 2016-ban 27 találattal lett holland gólkirály, azóta a Tottenham, Fenerbahce, Monterrey hármasban összesen rúgott tizennyolcat...

De citálhatom Igor Protti példáját is, aki az 1995–1996-os olasz bajnokságban Beppe Signorival holtversenyben 24 góllal lett mesterlövész, viszont a Bari alámerült a másodosztály poklába. Neki viszont a titulus belépőt jelentett a Lazióhoz, majd a Napolihoz, illetve egy kisebb Canossa-járáshoz. Merthogy két idény alatt összesen 11 bajnoki gólra volt jó. Aztán amikor visszatért a képességeinek megfelelő szintre, a Livornóba, ismét a régi arcát mutatta: 1999 és 2005 között 108 gólra futotta az erejéből, továbbá Dario Hübner után ő lett a második, aki a Serie A-ban, B-ben és C-ben is a legeredményesebb futballista lett egy-egy idényben. Spanyolországban Quininek „sikerült” gólkirályként (1975–1976, 18 gól) kiesnie a Gijónnal, becsületére legyen mondva, ő maradt, és azonnal visszarúgta-fejelte a csapatot a Primera Divisiónba.

Ugyanakkor a kiesőként gólkirályi címet szerző futballisták közül hosszú távon Mick Channon tudott a legnagyobb profitra szert tenni – csak nem a labdarúgásnak köszönhetően. A Southampton történetének harmadik legeredményesebb játékosa az 1973–1974-es évadban 21 góllal lett az angol élvonal legjobbja, viszont a Soton „csont nélkül” hullott vissza a második ligába. Channon később több mint tucatnyi együttesben megfordult, különösebb siker nélkül, amit aztán bőven bepótolt 1987-től. A lóversenypályán. Merthogy trénernek állt, és még az elmúlt öt évben is 2.6 millió fontot nyertek a lovai. Karrierje során akadt olyan esztendő (a 2002-es), amikor 122 győzelmet ünnepelhetett, a csúcsot pedig Youmzain nevű négylábúja jelentette. A lovat 33 ezer fontért vette, aztán összesen csaknem négymillió fontot fialt neki!

Szóval Jorgosz Jakumakisz előtt többféle karrierút áll. A Venlóban szerzett gólkirályi címe ugródeszkát is jelenthet, ugyanakkor megnyithatja a süllyesztőbe vezető utat. Ha még egy év múlva is tudjuk, kicsoda, akkor nem állt be a „percemberek” sorába. Ellenkező esetben ő is az egyidényes futballisták meglehetősen hosszú sorát gyarapítja.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!