Messi: üzlet, nem szívügy! – Moncz Attila publicisztikája

Egy kis marketinggel talán egy textilipari cég is jelentős bevételre tehetett volna szert Lionel Messi kapcsán. Hiszen minden idők (egyik) legjobb labdarúgójának barcelonai profi pályafutása egy szalvétával indult (arra írták meg az első szerződését), katalóniai karrierje utolsó eseményén, a búcsú-sajtótájékoztatón pedig rengeteg zsebkendő fogyott… Tudtommal ilyen vállalkozás nem lépett előtérbe, ami azért is meglepő, mert az elmúlt napokban gyakorlatilag minden gazdasági aspektus előkerült Messi átigazolása apropóján. Merthogy érzelmi töltetet gyakorlatilag lehetetlen belelátni ebbe a váltásba. Sokkal inkább a pénzt, illetve kis mértékben talán a hatalomtechnikát érdemes keresni a háttérben.

Aligha újdonság bárkinek is, hogy az FC Barcelona rendkívül rossz pénzügyi helyzetben van, a Messi-ügy után nyilvánosságra hozott éves jelentés kimutatta, bruttó 1.35 milliárd eurós adósságállományt görget maga előtt. Joan Laporta elnök nem is mulasztott el mindent az előző, Josep Bartomeu irányította vezetőségre kenni: „A megörökölt gazdasági állapot aggodalomra ad okot, az anyagi helyzetünk drámai. Bartomeu a legégetőbb problémákat megoldotta, de hosszú távon elzálogosította a klubot.” Az előző gazdasági évben 500 millió euró veszteséget termelt a klub, az előzetesen becsült érték több mint kétszeresét. Pandémia ide vagy oda, ez az összeg is elrettentő, de a Messi-átigazolással kapcsolatban még nem is ez a legborzasztóbb, hanem az, hogy a fizetések a Barcelona teljes forgalmának 110 százalékát tették ki. Magyarán: a keret tagjai többet kerestek, mint amennyi bevételt (minden tevékenységből!) termelt a klub. És ugye Spanyolországban létezik egyfajta fizetési plafon, ami a Barcának a pandémia előtt 600 millió euró volt, a most kezdődő idényben viszont 400 millió alá kell(ene) beférni.

Persze elő lehetne hozakodni azzal a romantikus ötlettel, hogy Messi keresett már annyit barcelonai pályafutása során, hogy egy „grátisz” lehúzott év is beleférne neki, de ez nagyon sok okból nem lenne elegáns és/vagy szabályos. Bárki előtt ott van, hogy az egyébként jól menő ügyvéd Laporta 12 hónapig ellenszolgáltatás nélkül dolgozik az irodájában? Vagy hogy a Messiből tetemes hasznot húzó Adidas vagy Pepsi ingyen osztogatja a termékeit? Vagy hogy a hitelezők (így a Goldman Sachs, esetleg az Allianz) szíve megesik a Barcelonán, és nagyvonalúan elengedik a tartozásait? Ugye, hogy nincs. Messi még mindig a világ egyik legjobbja, őt meg kell fizetni. Egyébként pedig a liga szabályzata nem engedi az ingyenes játékot, 155 ezer eurós minimálbérrel mindenki esetében számolni kell. És különben is, ha Messit nulla euróval regisztrálták volna (amiről szó sem volt, hiszen a felek 50 százalékos fizetéscsökkentésben egyeztek meg), a klubon belüli fizetések összege akkor is a teljes forgalom 95 százalékát tette volna ki az elvárt legfeljebb 70 százalék helyett. Abban pedig egészen bizonyos vagyok, hogy Laporta ezeket az adatokat nem tegnap vagy tegnapelőtt ismerte meg, így pedig felelőtlenség volt megszerezni a szintén nem ingyen játszó Memphis Depay, Sergio Agüero, Eric García, Emerson Royal négyest. Vélhetően ez is járt Messi fejében, amikor megjegyezte, ő nem haragszik senkire, de úgy érzi, a felek közül csak ő próbált megtenni mindent a maradásáért. Merthogy most tényleg maradni akart (Laporta volt a „bizalmi tőke”, az ő elnöksége alatt robbant be az első csapatba, ő nevezte ki Guardiolát és az argentin zseni családjával kiváló kapcsolatot ápolt), nem úgy, mint 12 hónapja, amikor reálisnak tetszett a Manchester Citybe szerződése.

Laportának ráadásul még egy lehetősége lett volna a hőn áhított Messi-szignó megszerzésére. A Javier Tebas vezette liga ugyanis a következő ötven évre bevételei tíz százalékát 2.7 milliárd euróért értékesíteni tudta volna a CVC Capital Partners nevű befektetési társaságnak. A Covid-korban ez elképesztő mértékű tőkeinjekciót jelentett volna az egyesületeknek, a Barcelona a neki jutó pénzből simán regisztrálhatta volna Messit (hiszen nőtt volna a bevétele, így „tágult” volna a fizetési plafon), de a klub a Real Madriddal egyetértésben (!) megtorpedózta az ügyletet. Ferran Reverter ügyvezető igazgató meggyőzte Laportát, hogy ötven évre túl sok a tíz százalék, és különben is, a Barcának nagyobb összeg dukál. Az elnök azzal védekezett-védekezik, hogy a CVC-megállapodással kockára tette volna a Barcelona jövőjét, így inkább megvált attól a futballistától, aki választási kampánya fő arca, a klub szimbóluma, talizmánja, de talán az sem túlzás, mindene volt. Csak egyetlen igazgatója, Jaume Llopis érezte úgy, hogy a presidente eljárása messze volt a korrekttől, és azonnal benyújtotta lemondását...

Mindenesetre a kasszából hiányzó összeget még nehezebb lesz előteremteni. A Brand Finance szakportál kimutatta, Messi elvesztésével a Barcelona márkaértéke 11 százalékkal, illetve 137 millió euróval csökkent. (Itt a rekordot Cristiano Ronaldo és a Real Madrid tartja, a királyi gárda 19 százalékot vesztett a portugál Juventusba igazolásakor.) Hugo Hensley, a cég sportszakmai vezetője részletezte is a bukás okait: a pályán várható eredmények és a meccsnapi bevételek miatt 17, a merchandisingból 43, a közösségi médiában rejlő lehetőségek miatt pedig 77 millió euró a mínusz. Utóbbi nagyságára csak egy magyarázat: amíg a hatszoros aranylabdás futballista 240 millió követővel büszkélkedhet az Instagramon, a klub „csak” 9.5 millióval.

Laporta döntésének helyességét ötéves időtartamon belül aligha lehet minősíteni, a PSG lépését viszont alighanem a pályán elért eredmények nélkül is el lehet ismerni, még ha a célok egy részével nem is biztos, hogy egyet lehet, egyet kell érteni. A klub mögött a katari emír, Tamim bin Hamad al-Tani fémjelezte Qatar Sports Investments áll, amely már Neymar 2017-es érkezésekor is üzenni akart a világnak, hogy igen, mi ezt is megtehetjük, és igen, indirekt módon a politikában is hasznot húzhatunk belőle. Most pedig megérkezett a világ legjobbja, ráadásul Katar másfél év múlva labdarúgó-vb-t rendez. A 2023-ig Messinek járó évi nettó 41 millió eurós fizetés alighanem a világbajnokság promóciós költségei között aprópénz, még akkor is, ha tényleg kapott körülbelül harmincmilliót az aláírásáért.

Ráadásul az argentin sok fronton képes pénzt termelni, nem csupán a góljaival. Még a Barcelona is próbált egy utolsó bőrt lehúzni róla (a búcsúját élőben közvetítette az egyesület YouTube-csatornája, közben folyamatosan a klubtelevíziós előfizetést reklámozta, a helyi shopban pedig még a bejelentéskor is 160 eurót kóstált egy Leo-dressz), a PSG-nél pedig percek alatt megnyílt a pénzcsap. A weblapon első lépésként 150 ezer Messi-mezt kínáltak eladásra 23 órás kezdéssel – hét perc alatt fogyott el mind. Az első teljes nap 830 ezer dresszt vettek meg (CR7 Torinóba érkezésekor „csak” 520 ezret), ami csaknem 90 milliós bevételt jelentett, igaz, szerződéstől függően ennek csak öt-tíz százaléka került jutalékként a PSG-hez, a nagy lóvét a Nike vághatta zsebre. Az argentin támadó vélhetően a Reims ellen mutatkozik be új csapatában, arra a bajnokira a másodlagos piacon már 1500 euróért kínálják a jegyeket. A közösségi médiában is érezhető volt a váltás, a PSG Instagram-követőinek száma egy nap alatt 850 ezerrel, Facebook-látogatói száma pedig 200 ezerrel ugrott meg. Ilyen számok láttán nem csoda, hogy hetvenoldalas szerződésben kellett összehangolni Messi egyéni, illetve a francia klub csapatszponzori érdekeit, jogait és kötelességeit.

De ez már legyen az ügyvédek gondja, az meg a pénzügyi szakembereké, hogy a PSG amúgy sem szűken fizetett kerete a nyáron érkezőkkel (Gianluigi Donnarumma, Sergio Ramos, Asraf Hakimi, Georginio Wijnaldum és persze Messi) együtt hogyan felel meg a pénzügyi fair play összes előírásának.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!