A szívzűröktől Michael Jacksonig – Moncz Attila publicisztikája

Daley Blind szerdán a Benfica ellen lejátszotta 43. Bajnokok Ligája-mérkőzését az Ajaxban, és ezzel – Jari Litmanent megelőzve – ő lett a klub történetének BL-szereplési csúcstartója. Önmagában a szám nem túl nagy (Cristiano Ronaldo 182-vel a rekorder), Blind nem tartozik a világsztárok közé, meg aztán az ilyen jellegű klubcsúcsok sorsa általában az, hogy jön valaki, és megjavítja. (Lionel Messi és Ronaldo jónéhány produkciója természetesen örökös kivételt jelent.) Csak nem feltétlenül olyan futballista, aki defibrillátorral a szervezetében játszik. Igazából már az is orvosi csoda, hogy egyáltalán játszhat a holland középpályás, a profi szint meg ép ésszel elérhetetlen lenne a számára. A szabálytalan szívverést monitorozó, a lehetséges szívmegállás jeleit felismerő, arra reagáló szerkezetet 2019 decemberében ültették be Blind szervezetébe, miután a Valencia elleni BL-összecsapáson összeesett, majd szívizomgyulladást állapítottak meg nála. „Hosszú ideig, talán öt-hat évvel ezelőttig abszolút tilos volt ilyen sokkoló készülékkel profi sportot űzni” – mondta az esetről Christine Joisten, a kölni egyetem neurológiai részlegének vezetője. Azért volt gyakorlatilag lehetetlen, mert a szerkezetet úgy kellett programozni, hogy meg lehessen különböztetni a veszélyes kamrafibrillációt az izgalom és a megerőltetés miatt megnövekedett pulzustól, ami azért óriási kihívás.

„Féltünk, de sohasem estünk pánikba” – mondta az elmúlt időszak történéseiről Daley édesapja, Danny Blind, az Ajax legendája, aki többek között BL-t is nyert a csapattal. Félni valóban volt mitől, hiszen előfordult, hogy jelzett a készülék (mint a 2020–2021-es idény előtti, Hertha elleni felkészülési mérkőzésen, amelyen Blind összeesett, mert egy pillanatra leállt a defibrillátora), és alighanem mindenkiben élénken élnek a múlt nyári Európa-bajnokságon Christian Eriksennel történtek. Ráadásul Blind és Eriksen közeli barátok, 2011 és 2013 között együtt játszottak az Ajaxban, azóta is tartják a kapcsolatot egymással. A közös múlt, illetve a hasonló egészségügyi problémák hatására elképzelni is nehéz, min ment keresztül Blind Eriksen összeesése, illetve az ő másnapi, Ukrajna elleni fellépése között. „Nagy hatással voltak rám az előző nap történtek. Nem csupán azért, mert Christian közeli barátom, hanem azért is, ami velem történt. Komolyan elgondolkoztam, hogy nem játszom. Mentálisan óriásit kellett előrelépnem, hogy vállaljam a futballt” – idézte fel a nyári eseményeket. Az érzelmi vihar a lecserélésekor csúcsosodott ki, amikor zokogva borult Frank de Boer szövetségi kapitány nyakába.

Blind is, a Brentfordban Eriksen is folyamatos felügyelet mellett focizhat, ugyanakkor az ő esetük is, meg a labdarúgás úgy általában gyorsuló világa is felveti, illetve erősíti az orvosi jelenlét szükségességét.

Például egy-egy átigazolásnál a kötelező orvosi vizsgálat elvégzését. Okkal lehetne kérdezni, hogy ha a vevőnél és az eladónál is rendszeresek a kontrollok, akkor minek még egy vizsgálat. Erre David Fevre, a Manchester United korábbi orvosa adott kimerítő választ: „A folyamatot ahhoz hasonlítanám, mint amikor az ember elmegy, és vesz egy használt autót. Megkockáztathatja, hogy a látottak alapján minden rendben lesz, de ha bölcs, akkor kér egy szakértői vizsgálatot. Ha azt nézzük, mekkora összeget fizetnek egy futballistáért, akkor a klub úgy tudja minimalizálni a kockázatát, ha a legjobb tudása szerint meggyőződik róla: akit kap, az jó állapotban van. Nincsenek szabványok, minden klubnak megvannak a maga módszerei, igaz, az átigazolási időszak záró napján nem mindig engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy kellő időt fordítsanak a vizsgálatokra.”

Az orvosnak, a fizioterapeutának és a fitneszrészlegnek általában komplex szív-, illetve vérvizsgálat, a mozgásszervi stabilitást, az izokinetikát és a testzsírszázalékot ellenőrző, továbbá mágneses rezonancia- és ultrahangvizsgálatok, valamint ergometrikus gyakorlatok után kell kimondania, megfelel-e a kiválasztott a klub követelményeinek. És még így is előfordulnak furcsa esetek, nem ritkán olyanok, hogy a jelölt megbukik, viszont a későbbiekben máshol karriert csinál. Az egyik első ilyen volt Asa Hartfordé, akit 1971 novemberében a Leeds United szeretett volna szerződtetni, viszont a középpályás vélt szívproblémái miatt elállt az üzlettől. Hartford ezt követően még 500 profi meccsen, illetve 50 skót válogatott mérkőzésen is pályára lépett.

Az ismert futballisták „megbuktatásában” a Liverpool járt az élen. A „vörösöknél” nem ment át az orvosin magas vérnyomás miatt Frank Worthington (mondjuk, akit a szerződés aláírása előtt elküldenek pihenni Mallorcára, ő viszont az angolosan aktív pihenést választja, meg is érdemli...), hogy aztán még húsz évet játsszon profiként. Loic Rémy szívproblémáira 2014-ben derítettek fényt, így a QPR nem gazdagodott 8.5 millió fonttal, illetve így lett Mario Balotelli a Liverpool alkalmazottja. Nabil Fekirnél már 53 millió fontot spórolt meg a klub, igaz, a későbbi világbajnok esetében aligha csak a vitatott orvosi eredmény (Jean-Pierre Bernes menedzser állította, minden lelet negatív lett) miatt esett kútba a transzfer, hanem az is közrejátszott benne, hogy a sógora az ügynökök tudta nélkül emelt a vételáron...

A Rangers viszont – a helyzethez képest okvetlenül – megmosolyogtató sztorival is képes volt előállni az orvosi vizsgálatokat illetően. A skót klub 2000-ben nagyon szerette volna soraiban tudni John Hartsont, annyira, hogy Sir David Murray, az akkori tulajdonos a magángépét küldte el a Wimbledonban futballozó csatárért és annak édesapjáért. „Olyan volt, mintha Michael Jackson érkezett volna meg Glasgow-ba” – emlékezett Hartson. Csakhogy az orvosok (akárcsak később a Charltonnál és a Tottenhamnél) túl kockázatosnak gondolták a megszerzését, így a Rangers lemondott róla. „Úgy éreztük, nem tud nekünk segíteni a BL-ben. Nem a tiszteletlenség mondatja velem, de kicsit más a Huddersfieldnek gólt lőni, mint a Galatasaraynak” – magyarázta akkoriban Murray. Martin O'Neill, a Celtic menedzsere viszont egy évvel később egy „Nézd, John, amíg nem lyukad ki a szíved, nekem biztosan szükségem lesz rád” mondat keretében szerződtette. Három bajnoki cím, két Skót Kupa-győzelem, valamint 201 tétmeccsen elért 109 gól lett merészsége jutalma. A Rangers még ugyanabban az évben Raúl Tamudóról is lemaradt hasonló okokból, aminek később annyira megörültek az Espanyol hívei, hogy a vizsgálatokat végző orvosról szurkolói csoportot neveztek el.

Ugyanakkor arra is akad példa, hogy egy csapat egy év elteltével visszarendeljen valakit „pótvizsgázni”, hogy aztán az illető nagy karriert fusson be. Erre talán Ruud van Nistelrooy esete a legismertebb, aki 2000 áprilisában elsőre nem ment át az orvosin Manchesterben, mert az MU még szerette volna tesztelni a térdét, de ebbe sem a játékos, sem akkori klubja, a PSV nem ment bele. Pedig a Unitednél már a bemutatkozó sajtótájékoztatót is megszervezték... Az aggodalom jogos volt, mert Van Nistelrooy a másnapi edzésen keresztszalag-szakadást szenvedett, így majdnem egyéves pihenőre kényszerült. Másodjára már mindent rendben találtak a doktorok, és a csatár akkori brit csúcsot jelentő összegért, 19 millió fontért Manchesterbe költözött.


Daley Blind szerdán a Benfica ellen lejátszotta 43. Bajnokok Ligája-mérkőzését az Ajaxban, és ezzel – Jari Litmanent megelőzve – ő lett a klub történetének BL-szereplési csúcstartója. Önmagában a szám nem túl nagy (Cristiano Ronaldo 182-vel a rekorder), Blind nem tartozik a világsztárok közé, meg aztán az ilyen jellegű klubcsúcsok sorsa általában az, hogy jön valaki, és megjavítja. (Lionel Messi és Ronaldo jónéhány produkciója természetesen örökös kivételt jelent.) Csak nem feltétlenül olyan futballista, aki defibrillátorral a szervezetében játszik. Igazából már az is orvosi csoda, hogy egyáltalán játszhat a holland középpályás, a profi szint meg ép ésszel elérhetetlen lenne a számára. A szabálytalan szívverést monitorozó, a lehetséges szívmegállás jeleit felismerő, arra reagáló szerkezetet 2019 decemberében ültették be Blind szervezetébe, miután a Valencia elleni BL-összecsapáson összeesett, majd szívizomgyulladást állapítottak meg nála. „Hosszú ideig, talán öt-hat évvel ezelőttig abszolút tilos volt ilyen sokkoló készülékkel profi sportot űzni” – mondta az esetről Christine Joisten, a kölni egyetem neurológiai részlegének vezetője. Azért volt gyakorlatilag lehetetlen, mert a szerkezetet úgy kellett programozni, hogy meg lehessen különböztetni a veszélyes kamrafibrillációt az izgalom és a megerőltetés miatt megnövekedett pulzustól, ami azért óriási kihívás.

„Féltünk, de sohasem estünk pánikba” – mondta az elmúlt időszak történéseiről Daley édesapja, Danny Blind, az Ajax legendája, aki többek között BL-t is nyert a csapattal. Félni valóban volt mitől, hiszen előfordult, hogy jelzett a készülék (mint a 2020–2021-es idény előtti, Hertha elleni felkészülési mérkőzésen, amelyen Blind összeesett, mert egy pillanatra leállt a defibrillátora), és alighanem mindenkiben élénken élnek a múlt nyári Európa-bajnokságon Christian Eriksennel történtek. Ráadásul Blind és Eriksen közeli barátok, 2011 és 2013 között együtt játszottak az Ajaxban, azóta is tartják a kapcsolatot egymással. A közös múlt, illetve a hasonló egészségügyi problémák hatására elképzelni is nehéz, min ment keresztül Blind Eriksen összeesése, illetve az ő másnapi, Ukrajna elleni fellépése között. „Nagy hatással voltak rám az előző nap történtek. Nem csupán azért, mert Christian közeli barátom, hanem azért is, ami velem történt. Komolyan elgondolkoztam, hogy nem játszom. Mentálisan óriásit kellett előrelépnem, hogy vállaljam a futballt” – idézte fel a nyári eseményeket. Az érzelmi vihar a lecserélésekor csúcsosodott ki, amikor zokogva borult Frank de Boer szövetségi kapitány nyakába.

Blind is, a Brentfordban Eriksen is folyamatos felügyelet mellett focizhat, ugyanakkor az ő esetük is, meg a labdarúgás úgy általában gyorsuló világa is felveti, illetve erősíti az orvosi jelenlét szükségességét.

Például egy-egy átigazolásnál a kötelező orvosi vizsgálat elvégzését. Okkal lehetne kérdezni, hogy ha a vevőnél és az eladónál is rendszeresek a kontrollok, akkor minek még egy vizsgálat. Erre David Fevre, a Manchester United korábbi orvosa adott kimerítő választ: „A folyamatot ahhoz hasonlítanám, mint amikor az ember elmegy, és vesz egy használt autót. Megkockáztathatja, hogy a látottak alapján minden rendben lesz, de ha bölcs, akkor kér egy szakértői vizsgálatot. Ha azt nézzük, mekkora összeget fizetnek egy futballistáért, akkor a klub úgy tudja minimalizálni a kockázatát, ha a legjobb tudása szerint meggyőződik róla: akit kap, az jó állapotban van. Nincsenek szabványok, minden klubnak megvannak a maga módszerei, igaz, az átigazolási időszak záró napján nem mindig engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy kellő időt fordítsanak a vizsgálatokra.”

Az orvosnak, a fizioterapeutának és a fitneszrészlegnek általában komplex szív-, illetve vérvizsgálat, a mozgásszervi stabilitást, az izokinetikát és a testzsírszázalékot ellenőrző, továbbá mágneses rezonancia- és ultrahangvizsgálatok, valamint ergometrikus gyakorlatok után kell kimondania, megfelel-e a kiválasztott a klub követelményeinek. És még így is előfordulnak furcsa esetek, nem ritkán olyanok, hogy a jelölt megbukik, viszont a későbbiekben máshol karriert csinál. Az egyik első ilyen volt Asa Hartfordé, akit 1971 novemberében a Leeds United szeretett volna szerződtetni, viszont a középpályás vélt szívproblémái miatt elállt az üzlettől. Hartford ezt követően még 500 profi meccsen, illetve 50 skót válogatott mérkőzésen is pályára lépett.

Az ismert futballisták „megbuktatásában” a Liverpool járt az élen. A „vörösöknél” nem ment át az orvosin magas vérnyomás miatt Frank Worthington (mondjuk, akit a szerződés aláírása előtt elküldenek pihenni Mallorcára, ő viszont az angolosan aktív pihenést választja, meg is érdemli...), hogy aztán még húsz évet játsszon profiként. Loic Rémy szívproblémáira 2014-ben derítettek fényt, így a QPR nem gazdagodott 8.5 millió fonttal, illetve így lett Mario Balotelli a Liverpool alkalmazottja. Nabil Fekirnél már 53 millió fontot spórolt meg a klub, igaz, a későbbi világbajnok esetében aligha csak a vitatott orvosi eredmény (Jean-Pierre Bernes menedzser állította, minden lelet negatív lett) miatt esett kútba a transzfer, hanem az is közrejátszott benne, hogy a sógora az ügynökök tudta nélkül emelt a vételáron...

A Rangers viszont – a helyzethez képest okvetlenül – megmosolyogtató sztorival is képes volt előállni az orvosi vizsgálatokat illetően. A skót klub 2000-ben nagyon szerette volna soraiban tudni John Hartsont, annyira, hogy Sir David Murray, az akkori tulajdonos a magángépét küldte el a Wimbledonban futballozó csatárért és annak édesapjáért. „Olyan volt, mintha Michael Jackson érkezett volna meg Glasgow-ba” – emlékezett Hartson. Csakhogy az orvosok (akárcsak később a Charltonnál és a Tottenhamnél) túl kockázatosnak gondolták a megszerzését, így a Rangers lemondott róla. „Úgy éreztük, nem tud nekünk segíteni a BL-ben. Nem a tiszteletlenség mondatja velem, de kicsit más a Huddersfieldnek gólt lőni, mint a Galatasaraynak” – magyarázta akkoriban Murray. Martin O'Neill, a Celtic menedzsere viszont egy évvel később egy „Nézd, John, amíg nem lyukad ki a szíved, nekem biztosan szükségem lesz rád” mondat keretében szerződtette. Három bajnoki cím, két Skót Kupa-győzelem, valamint 201 tétmeccsen elért 109 gól lett merészsége jutalma. A Rangers még ugyanabban az évben Raúl Tamudóról is lemaradt hasonló okokból, aminek később annyira megörültek az Espanyol hívei, hogy a vizsgálatokat végző orvosról szurkolói csoportot neveztek el.

Ugyanakkor arra is akad példa, hogy egy csapat egy év elteltével visszarendeljen valakit „pótvizsgázni”, hogy aztán az illető nagy karriert fusson be. Erre talán Ruud van Nistelrooy esete a legismertebb, aki 2000 áprilisában elsőre nem ment át az orvosin Manchesterben, mert az MU még szerette volna tesztelni a térdét, de ebbe sem a játékos, sem akkori klubja, a PSV nem ment bele. Pedig a Unitednél már a bemutatkozó sajtótájékoztatót is megszervezték... Az aggodalom jogos volt, mert Van Nistelrooy a másnapi edzésen keresztszalag-szakadást szenvedett, így majdnem egyéves pihenőre kényszerült. Másodjára már mindent rendben találtak a doktorok, és a csatár akkori brit csúcsot jelentő összegért, 19 millió fontért Manchesterbe költözött.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!