Királyiak nélküli királyok – Moncz Attila publicisztikája

Lehet-e az európai élkluboknak sikeres érdekvédelmi szervezetet működtetni úgy, hogy például a tagok közül a 67 BEK-/Bajnokok Ligája-győzelem csaknem harmada, 21 hiányzik? Vagy úgy, hogy a közösségi médiában elért követők száma alapján felállított népszerűségi rangsor első, második és ötödik helyezettje sem tagja a szövetségnek? Erre ma én biztosan nem tudok pontos választ adni, de hogy az éves rendes közgyűlését március 27-én és 28-án Budapesten tartó Európai Klubok Szövetségének (ECA) a labdarúgásban ez a célja, az biztos. Real Madrid, Barcelona és Juventus nélküli világ ide vagy oda.

Merthogy a 14-szeres, az ötszörös és a kétszeres BEK-/BL-győztes 2021. áprilisa óta már nem tagja a 2008-ban létrehozott ECA-nak, és addig nem is lesz, amíg nem tesz le az Európai Szuperligával kapcsolatos terveiről. Az új sorozat kapcsán fenyegető volt, hogy a futballban is bekövetkezik akkora törés, mint kosárlabdában, ahol a legjobb klubok kiszálltak az európai szövetségből, ULEB néven új szervezetet alapítottak, és ma már ők működtetik a két legerősebb kupasorozatot, az Euroligát, valamint az ULEB-kupát. A Szuperliga erre hajazott volna: gyakorlatilag zárt láncú, sokkal nagyobb díjazású és presztízsű sorozat lett volna, mint a már egyébként is pénzautomatának tűnő BL. Az anyagi háttér megvolt (a JPMorgan Chase ötmilliárd dollárral támogatta volna az indulást), az alapító 12-ek listájától (Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester City, Manchester United, Tottenham, Internazionale, Juventus, Milan, Atlético Madrid, Barcelona, Real Madrid – közülük a fentebb említett hármat leszámítva már mindenki bűnbocsánatot nyert) én is megijedtem, nemhogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA). Ennek fényében kell értékelni azt az állítást, hogy az UEFA és az ECA közös erővel „megfúrta” a tervezetet, illetve, ahogyan a „szakszervezet” egyik illetékese fogalmazott, egyértelműen elutasította néhány ember öncélú kezdeményezését.

Ugyanakkor önmagában vöröskeresztes társaságnak minősíteni szigorúan tilos az ECA-t, hiszen részben a lázadók felvetéseire, részben pedig a tagok újabb források iránti éhségére alapozva elérte, hogy az UEFA-val együtt dolgozhasson a 2024 őszén életbe lépő kupareformokon. De hogy ezek jók lesznek-e vagy sem, most még megjósolhatatlan… Ami biztos, hosszabb távon csaknem 40 százalékos bevételnövekedést prognosztizálnak, így nem lesz gond az évadonkénti 40 millió fontos szolidaritási alap növelésével sem. (Ebből az alapból a top 5-ön kívüli összes bajnokság képviselői részesednek, eltérő mértékben.) Az emelés a csoportkörös csapatok (a BL-ben, az Európa-ligában és az Európa-konferencialigában is 36 együttes lesz főtáblás), a mérkőzések (a két legerősebb sorozatban az eddigi hat helyett nyolc csoportmeccs vár a résztvevőkre, igaz, nem kiszámítható menetrend, hanem svájci rendszer alapján) és az exkluzív játéknapok (az El és az Ekl egy-egy hetet sajátít ki, a BL akár hármat is) számának növelésével valósulhat meg. Szintén az ECA javaslatára múltbeli eredményei és marketingértéke alapján idényenként két olyan tagja is lesz a BL mezőnyének, amely a pályán nem harcolta ki az elitligás részvételt. (Ezt 2022 őszén például a Manchester Unitednél vagy az Arsenalnál dörgő vastapssal fogadták volna…)

Charlie Marshall, az ECA ügyvezetője nem kis elégedettséggel ki is jelentette: „Szervezetünk az UEFA-val együttműködve az elmúlt években nagy mennyiségű pozitív reformot hajtott végre, ami az egész európai labdarúgás javát szolgálja. Továbbra is kiállunk a futball felelősen eldöntött, progresszív fejlődése mellett, amit az európai futball törvényes irányító testülete, az UEFA mellett más hivatásos labdarúgó-érdekcsoportokkal, valamint európai és kormányzati intézményekkel együttműködve szeretnénk megvalósítani.”

Ebből is érződik azért, hogy a csaknem 250 profi csapat (Magyarországról különböző minőségben a Ferencváros, a Fehérvár, a Budapest Honvéd és a Debrecen tag) érdekeit képviselő ECA egyre feljebb pozicionálja magát. A szervezet elöljárói márciusban az Európai Parlament sportcsoportjának vendégei voltak, a megbeszélésen a kormányzatok szerepe, a piaci verseny (ami azért érdekes kérdés, mert a szuperligások többek között monopólium vádjával illetik az UEFA-t…), az anyagi kiegyensúlyozottság, a szolidaritás, a jövőbeli stabilitás és a női labdarúgás kérdése is felvetődött.
Restancia persze bőven van. Hiszen ha elfogadjuk, hogy a futball halad a nemek közti különbségek eltüntetése felé (márpedig ezt minimum kampányszövegként szinte mindenki használja), akkor nem szerencsés, ha a futballklubok vezérkarában, továbbá az edzők és a bírók között is tíz százaléknál alacsonyabb a hölgyek aránya. És ebből a szempontból az ECA sem jár el példamutatóan, lévén a 29 tagú vezetői testületben mindössze hárman nők, ami gyakorlatilag tíz százalék. De azért az is furcsa (álságos? megkérdőjelezhető?), hogy az anyagi kiegyensúlyozottságot olyan szervezet tűzi zászlajára, amelynek elnöke „civilben” nem tudatos munkával teremti meg klubja számára a nyugodt gazdasági hátteret, hanem ha szükséges, cége/országa révén, tetszőleges időpontban, mindig minimum a kellő összegben betolt pénzekkel. Merthogy Andrea Agnelli Szuperliga-balhét követő 2021-es távozása óta az ECA feje, Nasszer el-Kelaifi „hétköznap” a PSG elnöke, a pénz pedig direkt vagy indirekt módon nemegyszer a katari államtól érkezik. Így azért könnyebb stabilnak maradni, mint, mondjuk, – bántás nélkül – az észt Nomme Kaljunak.

Ennél is sarkalatosabb pont, hogy amíg az UEFA-val kiváló az ECA együttműködése, addig az ernyőszervezet FIFA-val mindez messze van a harmonikustól. Bár az is igaz, hogy a világfutball vezető testülete még az UEFA-nál is sokkal szívesebben áldoz Mammon oltárán. A világbajnokság és a klub-vb létszámát is eszement módon megemelték, miközben a játékosok terhelése már így is elérte a határértéket. Persze közben simán lehet azt mondani, hogy „dolgozunk a megoldáson”, de ha a másik oldalon meg zuhognak befelé a szavazatok, illetve az eurók, akkor az a munka simán eltarthat élethosszig is – mindennemű eredmény nélkül. Arsene Wenger, a FIFA fejlesztési igazgatója például már odáig jutott, hogy azt mondta, a kétévenkénti (!) vb kapcsán is mindenhonnan pozitív visszajelzések érkeztek, miközben az UEFA és az ECA állítja, még csak érdemi konzultáció sem történt az ügyben. Gazdasági és játékerejét tekintve azért az európai labdarúgást illene a „mindenhonnan” táborában kezelni, de ugye tudjuk, kommunikációs bravúrokkal sok minden elérhető, szebbé tehető. Aligha véletlen, hogy az ECA PR-kampánynak minősített minden, a világbajnokságokkal kapcsolatos lépést. Mondjuk, annak príma volt, legalábbis abban a tekintetben, hogy a minap Gianni Infantino ellenjelölt nélkül lett további négy évre a FIFA feje.

Az újabb kard ki kard így alighanem idő kérdése, már ha az ECA nem feledkezik el a honlapján is megfogalmazott credójáról, amely szerint fő feladata a klubok védelme, illetve érdekeinek promotálása. És ebbe beletartozik a versenynaptár harmonizálása, valamint a válogatott kötelezettségek után járó pénzek rendezésének még az eddigieknél is szigorúbb megkövetelése. Ha ez összejön, nem álom az ECA taglétszámának további bővítése, első célként a 300-as határ elérése. Ebben segíthet az ECA Network nevű szolgáltató és tudásmegosztó bázis, amit jelenleg mintegy 160 tag használhat. Ennek kiterjesztésével szeretnének a professzionalizmus és a versenyképesség terén is új szintre emelkedni. Efelé Budapesten lehet és kell megtenni az újabb lépést.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!