Már csak zsoldos – Moncz Attila publicisztikája

Maradj erős, Bayern München! – nagyjából így fogalmazható meg a német lapok üzenete, amihez talán a barcelonai orgánumokon kívül a világ összes többi sajtóterméke is csatlakozik. És én is. Nem csupán azért, mert erősen szimpatizálok a német bajnokcsapattal, hanem azért is, hogy legyen már vége annak a pofátlan folyamatnak, amelynek keretében játékosok élő szerződésük dacára ki tudják kényszeríteni a távozásukat. Erősen Barca-kötődésű példákat hozok, de így volt ez korábban Philippe Coutinho, Ousmane Dembélé és Antoine Griezmann esetében, míg most Robert Lewandowski hajt valami hasonlóra. Szép szavakkal, nagy ígéretekkel elcsavarták a delikvens fejét, aki aztán mindent megtett, hogy akkori klubja (Liverpool, Dortmund, Atlético Madrid) kénytelen legyen megválni tőle. A Barcelona végül fizetett, mint a katonatiszt, a játékos ment, csak aztán a sikerek elmaradtak, nem úgy a boldogtalanság.

Most a Bayernnel többek között Bajnokok Ligáját és nyolc bajnoki címet nyerő, 374 tétmérkőzésen 344 gólt szerző lengyel támadó próbál rálépni hasonló útra. Nagyon úgy tűnik, megtervezett módon, olykor az igazsággal köszönőviszonyban sem lévő szavakkal, jelentős ügynöki befolyással. Az újságíróból játékosügynökké lett Pini Zahavit senkinek sem kell bemutatni Münchenben, a korábbi elnök, Uli Hoeness csak pénzéhes piranhaként szokta emlegetni, de talán még sohasem kívánták Bajorországban annyira a fenébe, mint most. A nyilvánosságot korábban nem kereső Lewandowski most a nyilvánosság előtt jelezte, hogy szeretne a Barcelonába igazolni, majd erre egyre keményebb hangnemben a lengyel válogatott sajtótájékoztatóján, illetve egy podcastben is ráerősített. „Véget ért a Bayern Münchennel közös történetem. Nem látok lehetőséget arra, hogy továbbra is a klubban futballozzak. Mindkét oldalnak az átigazolás a legjobb lehetőség. Többé nem akarok ott játszani. Az elmúlt hónapokban történtek alapján esélyét sem látom a közös munkának. A Bayern komoly klub, és remélem, csak azért nem tart meg, mert megtarthat” – hangzott például az egyik üzenet. Ezt súlyosbította, hogy a tolmács roppant jó érzékkel a komoly klubot „nem komoly klubként” fordította, hogy még nagyobb legyen a felfordulás...

Amikor pedig arról kérdezték, milyen okok vezettek el idáig, rendre az Erling Haaland, elhúzódó szerződéshosszabbítás, hiányzó megbecsülés hármassal válaszolt. Csakhogy ezt nem egy és nem két német médium cáfolta, illetve, legyünk megengedők, a józan ész is. Lewandowski augusztusban betölti a 34. életévét, táplálkozzon bármilyen egészségesen, folytasson bármilyen aszkéta életmódot, fiatalabb nem lesz – az ő néhány évével szemben Erling Haaland egy évtizedre is megoldhatta volna a Bayern csatárkérdését, ketten együtt meg főleg „nagyot szólhattak” volna. (Más kérdés, hogy a norvég végül sokkal több pénzért a Manchester Cityhez került.) A megállapodása hosszabbításával olyan nagyon nem kellett kapkodni, hiszen papír szerint 2023. június 30-ig a Bayern labdarúgója. A megbecsülés hiánya pedig furcsán hangzik egy olyan támadó szájából, aki a Münchenben töltött időszakában 160–200 millió euró közötti összeget kapott csak fizetésként a klubtól...

Ezt legalább olyan nehéz komolyan vennem, mint azt, hogy gyerekkori álmát szeretné megvalósítani a Barcelonába igazolásával. Ez a mondat verte ki a biztosítékot volt ügynökénél, Cezary Kucharskinál is, aki ezt hallva így fogalmazott: „Egész életedben a Real Madridba akartál menni, most meg hirtelen a Barcába?” Higgyünk neki, ő ott volt, amikor Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke 2013-ban a BL-elődöntő visszavágója után személyesen ment be a Dortmund öltözőjébe, hogy a spanyol fővárosba csábítsa Lewyt. Az odavágón négy gólt szerző csatár nemet mondott, de biztosította a presidentét, kiskorától erős kötődést érez a Real iránt.

„Kicsit meglepett, hogy Robert ezt az utat választotta, és a nyilvánosság elé lépett. A helyében nem ezt tettem volna. Hosszú ideje van a Bayern­nél, sok trófeát nyert velünk. Azt gondolom, nagyon jól tudja, mire számíthat tőlünk: a mi egyesületünk jól tartja a játékosait, és mindent megtesz azért, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból. Mindig is azt mondtuk, Robert Lewandowskit 2023. június 30-ig megállapodás köti a Bayern Münchenhez. Márpedig a szerződés az szerződés” – hangzott Herbert Hainer, a német klub elnökének válasza. Az ő szavai kapcsán megkérdeztek egy német munkajogászt, Christoph Schickhardt elég egyértelműen fogalmazott: „Ez a szerződés kétségkívül megáll minden német munkaügyi bíróság előtt, így mindkét félnek kötelező betartania.” Ha a játékos nem tartja be, a Bayern csökkentheti a fizetését, a lelátóra száműzheti, de az ilyen megállapodásokban még ennél erősebb kitételek is szerepelhetnek. Ha a Bayern enged, az új vezérkar (Haineren túl Oliver Kahn ügyvezető és Hasan Salihamidzic sportigazgató) szavahihetősége veszik oda, hiszen külön-külön elmondták már mindannyian, őhisztisége nem megy sehova, hanem kitölti a jövő nyárig érvényes megállapodását. Azt meg aligha akarják átélni, hogy néhány héten belül Lewandowski szemberöhögje őket egy barcelonai szerződéssel a zsebében. Természetesen abban sem kételkedem, hogy a Bayern vezetői is követtek el hibákat, de azok mértéke és lengyel futballista szavainak súlyossága nem áll egyensúlyban. Csak akkor, ha egy ügynök úgy akarja látni...

Illetve, ha egy ügynök nagyon jó (túl jó?) viszonyt ápol egy klub elnökével. Márpedig Zahavi és Joan Laporta, a Barcelona első embere között hibátlan a kapcsolat. És aligha csak a két szép szeméért vinné oda védencét Zahavi. Az már egy másik kérdés, hogy viheti-e egyáltalán. Javier Tebas, a spanyol liga elnöke szerint nem, merthogy annyira rossz a klub anyagi helyzete. „Nem tudom, hogy De Jongot, Pedrit vagy Pepito Pérezt (egy közismert spanyol bohóc – a szerző) akarják-e eladni. Nem ismerem a pontos pénzügyi helyzetüket. De jelenleg nem vehetik meg Lewandowskit” – jelentette ki Tebas, amin persze Laporta azonnal megsértődött („Kérem, ne mondjon véleményt arról, hogy a Barcelona megvehet egy játékost vagy sem! Ez egyértelműen sérti a Barcelona érdekeit.”), de a számok egyelőre nem az ő igazát támasztják alá.

A spanyol szabályok végtelenül egyszerűek: egy klub legfeljebb annyit adhat ki igazolásokra, amennyi azt követően marad, hogy a bevételeket csökkentették az üzemi költségekkel, illetve az adósságrendezésre fordított összeggel. Nos, ezen egyszerű műveletsor végeredménye mínusz 144 millió euró. A nagy kép pedig még rosszabb, hiszen az egykori ügyvezető, Ferran Reverter tavaly októberben azt mondta, „...ha részvénytársasági formában működnénk, már feloszlattak volna bennünket”. A legutóbb nyilvánosságra hozott adatok szerint az előző gazdasági évben a Barca 481 millió eurós veszteséget termelt, 1.35 milliárd euró az adósságállománya. Ugyan a Spotifyjal kötött üzlet hozott 300 millió eurót a konyhára, de azt négy évre kell elosztani, így a könyvelőknek alaposan dolgozniuk kell, ha az egész összeget most szeretnék feltüntetni a mérlegben. A jelenlegi törvények alapján a spanyol lapok szerint erre nincs szabályos mód...

Laportának június 30-ig kell „virítania a lóvét”, az ötletei megvannak (a klubtévét működtető Barca Studios 49 százalékát akarja eladni, ahogyan a merchandising jogok 49 százalékát is, ha pedig nagy a baj, a médiabevételek tíz százalékát is áruba bocsátaná, nem beszélve arról, hogy 13 500 euróért mostantól bárki tarthat esküvőt a Camp Nouban...), de azt nem szabad elfelejteni, hogy a Bayern nem eladási kényszer alatt dolgozik. Egyrészt szeretné megmutatni, hogy két fél között kötött, írásos megállapodásnak igenis van értéke, másrészt meg amelyik klub a nyolcvanas évek eleje óta minden gazdasági évet profittal zárt, az eléggé egészséges gazdálkodást folytat. Laporta talán jobban járna a filozófia és a gazdasági szakemberek átvételével.

És még valami. Lewandowskinak nagy álma volt, hogy ő legyen Gerd Müller méltó örököse. Ez már csak számszakilag lehetséges. Mert bár a „Nemzet Bombázója” is elhagyta anno a Bayernt, de őt Csernai Pál vezetőedző minősítette létszámfölöttivé, ráadásul később visszatért, és utánpótlás-, illetve másodedzőként segítette a csapatot. Lewandowski az elmúlt hetek szappanoperájával eljátszotta az esélyét annak, hogy az igazán nagyokkal emlegessék egy lapon Münchenben.

Most a Bayernnel többek között Bajnokok Ligáját és nyolc bajnoki címet nyerő, 374 tétmérkőzésen 344 gólt szerző lengyel támadó próbál rálépni hasonló útra. Nagyon úgy tűnik, megtervezett módon, olykor az igazsággal köszönőviszonyban sem lévő szavakkal, jelentős ügynöki befolyással. Az újságíróból játékosügynökké lett Pini Zahavit senkinek sem kell bemutatni Münchenben, a korábbi elnök, Uli Hoeness csak pénzéhes piranhaként szokta emlegetni, de talán még sohasem kívánták Bajorországban annyira a fenébe, mint most. A nyilvánosságot korábban nem kereső Lewandowski most a nyilvánosság előtt jelezte, hogy szeretne a Barcelonába igazolni, majd erre egyre keményebb hangnemben a lengyel válogatott sajtótájékoztatóján, illetve egy podcastben is ráerősített. „Véget ért a Bayern Münchennel közös történetem. Nem látok lehetőséget arra, hogy továbbra is a klubban futballozzak. Mindkét oldalnak az átigazolás a legjobb lehetőség. Többé nem akarok ott játszani. Az elmúlt hónapokban történtek alapján esélyét sem látom a közös munkának. A Bayern komoly klub, és remélem, csak azért nem tart meg, mert megtarthat” – hangzott például az egyik üzenet. Ezt súlyosbította, hogy a tolmács roppant jó érzékkel a komoly klubot „nem komoly klubként” fordította, hogy még nagyobb legyen a felfordulás...

Amikor pedig arról kérdezték, milyen okok vezettek el idáig, rendre az Erling Haaland, elhúzódó szerződéshosszabbítás, hiányzó megbecsülés hármassal válaszolt. Csakhogy ezt nem egy és nem két német médium cáfolta, illetve, legyünk megengedők, a józan ész is. Lewandowski augusztusban betölti a 34. életévét, táplálkozzon bármilyen egészségesen, folytasson bármilyen aszkéta életmódot, fiatalabb nem lesz – az ő néhány évével szemben Erling Haaland egy évtizedre is megoldhatta volna a Bayern csatárkérdését, ketten együtt meg főleg „nagyot szólhattak” volna. (Más kérdés, hogy a norvég végül sokkal több pénzért a Manchester Cityhez került.) A megállapodása hosszabbításával olyan nagyon nem kellett kapkodni, hiszen papír szerint 2023. június 30-ig a Bayern labdarúgója. A megbecsülés hiánya pedig furcsán hangzik egy olyan támadó szájából, aki a Münchenben töltött időszakában 160–200 millió euró közötti összeget kapott csak fizetésként a klubtól...

Ezt legalább olyan nehéz komolyan vennem, mint azt, hogy gyerekkori álmát szeretné megvalósítani a Barcelonába igazolásával. Ez a mondat verte ki a biztosítékot volt ügynökénél, Cezary Kucharskinál is, aki ezt hallva így fogalmazott: „Egész életedben a Real Madridba akartál menni, most meg hirtelen a Barcába?” Higgyünk neki, ő ott volt, amikor Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke 2013-ban a BL-elődöntő visszavágója után személyesen ment be a Dortmund öltözőjébe, hogy a spanyol fővárosba csábítsa Lewyt. Az odavágón négy gólt szerző csatár nemet mondott, de biztosította a presidentét, kiskorától erős kötődést érez a Real iránt.

„Kicsit meglepett, hogy Robert ezt az utat választotta, és a nyilvánosság elé lépett. A helyében nem ezt tettem volna. Hosszú ideje van a Bayern­nél, sok trófeát nyert velünk. Azt gondolom, nagyon jól tudja, mire számíthat tőlünk: a mi egyesületünk jól tartja a játékosait, és mindent megtesz azért, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból. Mindig is azt mondtuk, Robert Lewandowskit 2023. június 30-ig megállapodás köti a Bayern Münchenhez. Márpedig a szerződés az szerződés” – hangzott Herbert Hainer, a német klub elnökének válasza. Az ő szavai kapcsán megkérdeztek egy német munkajogászt, Christoph Schickhardt elég egyértelműen fogalmazott: „Ez a szerződés kétségkívül megáll minden német munkaügyi bíróság előtt, így mindkét félnek kötelező betartania.” Ha a játékos nem tartja be, a Bayern csökkentheti a fizetését, a lelátóra száműzheti, de az ilyen megállapodásokban még ennél erősebb kitételek is szerepelhetnek. Ha a Bayern enged, az új vezérkar (Haineren túl Oliver Kahn ügyvezető és Hasan Salihamidzic sportigazgató) szavahihetősége veszik oda, hiszen külön-külön elmondták már mindannyian, őhisztisége nem megy sehova, hanem kitölti a jövő nyárig érvényes megállapodását. Azt meg aligha akarják átélni, hogy néhány héten belül Lewandowski szemberöhögje őket egy barcelonai szerződéssel a zsebében. Természetesen abban sem kételkedem, hogy a Bayern vezetői is követtek el hibákat, de azok mértéke és lengyel futballista szavainak súlyossága nem áll egyensúlyban. Csak akkor, ha egy ügynök úgy akarja látni...

Illetve, ha egy ügynök nagyon jó (túl jó?) viszonyt ápol egy klub elnökével. Márpedig Zahavi és Joan Laporta, a Barcelona első embere között hibátlan a kapcsolat. És aligha csak a két szép szeméért vinné oda védencét Zahavi. Az már egy másik kérdés, hogy viheti-e egyáltalán. Javier Tebas, a spanyol liga elnöke szerint nem, merthogy annyira rossz a klub anyagi helyzete. „Nem tudom, hogy De Jongot, Pedrit vagy Pepito Pérezt (egy közismert spanyol bohóc – a szerző) akarják-e eladni. Nem ismerem a pontos pénzügyi helyzetüket. De jelenleg nem vehetik meg Lewandowskit” – jelentette ki Tebas, amin persze Laporta azonnal megsértődött („Kérem, ne mondjon véleményt arról, hogy a Barcelona megvehet egy játékost vagy sem! Ez egyértelműen sérti a Barcelona érdekeit.”), de a számok egyelőre nem az ő igazát támasztják alá.

A spanyol szabályok végtelenül egyszerűek: egy klub legfeljebb annyit adhat ki igazolásokra, amennyi azt követően marad, hogy a bevételeket csökkentették az üzemi költségekkel, illetve az adósságrendezésre fordított összeggel. Nos, ezen egyszerű műveletsor végeredménye mínusz 144 millió euró. A nagy kép pedig még rosszabb, hiszen az egykori ügyvezető, Ferran Reverter tavaly októberben azt mondta, „...ha részvénytársasági formában működnénk, már feloszlattak volna bennünket”. A legutóbb nyilvánosságra hozott adatok szerint az előző gazdasági évben a Barca 481 millió eurós veszteséget termelt, 1.35 milliárd euró az adósságállománya. Ugyan a Spotifyjal kötött üzlet hozott 300 millió eurót a konyhára, de azt négy évre kell elosztani, így a könyvelőknek alaposan dolgozniuk kell, ha az egész összeget most szeretnék feltüntetni a mérlegben. A jelenlegi törvények alapján a spanyol lapok szerint erre nincs szabályos mód...

Laportának június 30-ig kell „virítania a lóvét”, az ötletei megvannak (a klubtévét működtető Barca Studios 49 százalékát akarja eladni, ahogyan a merchandising jogok 49 százalékát is, ha pedig nagy a baj, a médiabevételek tíz százalékát is áruba bocsátaná, nem beszélve arról, hogy 13 500 euróért mostantól bárki tarthat esküvőt a Camp Nouban...), de azt nem szabad elfelejteni, hogy a Bayern nem eladási kényszer alatt dolgozik. Egyrészt szeretné megmutatni, hogy két fél között kötött, írásos megállapodásnak igenis van értéke, másrészt meg amelyik klub a nyolcvanas évek eleje óta minden gazdasági évet profittal zárt, az eléggé egészséges gazdálkodást folytat. Laporta talán jobban járna a filozófia és a gazdasági szakemberek átvételével.

És még valami. Lewandowskinak nagy álma volt, hogy ő legyen Gerd Müller méltó örököse. Ez már csak számszakilag lehetséges. Mert bár a „Nemzet Bombázója” is elhagyta anno a Bayernt, de őt Csernai Pál vezetőedző minősítette létszámfölöttivé, ráadásul később visszatért, és utánpótlás-, illetve másodedzőként segítette a csapatot. Lewandowski az elmúlt hetek szappanoperájával eljátszotta az esélyét annak, hogy az igazán nagyokkal emlegessék egy lapon Münchenben.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!