Portré az örök győztesről, Floyd Mayweatherről

Tíz menet, 300 millió dollár. Ennyit keresett 2017-ben Floyd Mayweather profi karrierje utolsó hivatalos meccsén az eredetileg ketrecharcos Connor McGregor elleni, Las Vegasban megrendezett bokszmeccsen. Az idáig vezető út azonban tele volt olyasféle buktatókkal, amelyeket csak a legnagyobbak képesek átugrani.

Egy út van: a ring

Mayweather 1977 februárjában látta meg a napvilágot a Michigan állambeli Grand Rapidsban Floyd Joy Sinclair néven – anyja családnevén anyakönyvezték, amelyet később megváltoztatott –, de fiatalkora jelentős részét New Brunswickben töltötte, amely New Jersey államban található. Bokszcsaládból származott, édesapja váltósúlyú profi ökölvívó volt, és még a legendás Sugar Ray Leonard ellen is ringbe lépett, sőt két nagybátyja is profi szinten bokszolt. Ennek ellenére nem épp ideális körülmények között nőtt fel, hiszen apja karrierje után drogkereskedelemből egészítette ki a jövedelmét, míg anyja kábítószerfüggő lett, nagybátyja pedig szerhasználat következtében hunyt el.

„Anyámmal éltem New Jerseyben, egy mindössze egy hálószobás lakásban, ahol sokszor még áramunk sem volt. Amikor az emberek azt látják, mennyi mindenem van most, akkor fogalmuk sincs arról, hogy honnan jöttem, vagy hogy mennyire nincstelenek voltunk régen” – nyilatkozta már világbajnokként.

Az egyetlen utat a kitöréshez, a sikerhez a boksz kínálta, bár egy másik interjújában azt is elárulta, hogy ezt főleg a nagymamájának köszönheti: „Valószínűleg ő látta meg először a bennem rejlő tehetséget. Mikor még gyerek voltam, azt mondtam neki, ideje lenne elmennem dolgozni, de ő erre csak azt felelte, hogy folytassam a bokszot” – nyilatkozta Mayweather, aki így is tett, és nem sokkal később már korosztálya legnagyobb csillagának tartották az Egyesült Államokban.

Amatőrként 84–8-as mérleget épített fel magának, és 1993-ban megnyerte a nemzetközi Golden Gloves-bajnokságot. A legtöbb szakíró már akkor ódákat zengett a technikájáról, na meg arról, hogy nem az agresszivitás és a támadás a legnagyobb erőssége az akkori trendeknek megfelelően, hanem a kőkemény védekezés. Ellenfelei csak nagyon ritkán értek a közelébe, ez pedig későbbi profi karrierje során a védjegyévé vált.Mayweather szerint ezeket a technikákat apjától és nagybátyjától, Roger Mayweathertől leste el.

Három évvel a nemzetközi sikere után kijutott az 1996-os atlantai olimpiára, pehelysúlyban szállt ringbe. Az Egyesült Államok-beli ötkarikás játékokon tarolt az akkor mindössze 19 esztendős Mayweather: könnyedén jutott túl kazah, örmény és kubai ellenfelén is, majd az elődöntőben a későbbi ezüstérmes bolgár Szerafim Todorov várt rá - bár a közvélemény szerint vitathatatlanul az amerikai bokszolt jobban, a bírók 10–9-es pontozással a bolgárnak adták a meccset. Érdekesség, hogy még az egyiptomi játékvezető is Mayweather kezét emelte először a magasba...

Az Egyesült Államok olimpiai bizottsága később panaszt is benyújtott a mérkőzés kapcsán, de eredménytelenül. Bár Mayweather végül bronzéremmel távozott Atlantából, elégedetlenségének ő is hangot adott: „Mindenki tudta, hogy én voltam az aranyesélyes az 57 kilogrammosok között. Ti is tudjátok és én is tudom, hogy még csak meg sem tudott ütni. Mindannyian tudjuk, hogy ki is a bajnok valójában.”

Megállíthatatlan, verhetetlen

Ironikus, de ez volt Mayweather utolsó veresége – amelyet a döntő bíráin és talán az elvakult bolgár bokszfanatikusokon kívül mindenki győztesnek látott –, ettől kezdve ugyanis profinak állt, és az ellenfeleknek nem volt menekvés. Bemutatkozására alig két hónapot kellett várni, a Las Vegas-i Texas Stationben a mexikói Roberto Apodacát kapta ellenfeléül, akit már a második menet elején padlóra küldött.

A következő két évben összesen tizenhatszor (!) lépett ringbe nagypehelysúlyban, ez idő alatt pedig kilenc államban, hat különböző nemzetiségű ellenfél ellen küzdött meg és mindnyájukat legyőzte, ráadásul tizenkétszer kiütéssel. Ezt követően 1996. október harmadikán, Las Vegasban vívta első címmeccsét az amerikai Genaro Hernández ellen, aki a nyolcadik menetben feladta az összecsapást. Mayweather ezzel 21 évesen és 9 naposan minden idők 10. legfiatalabb világbajnoka lett.A WBC világbajnoki övét ezután háromszor is megvédte, majd 2000-ben könnyűsúlyra váltott, Emanuel Augustus kilencedik menetes kiütésével debütált.

Mayweather karrierje során sok kritikát kapott amiatt, hogy könnyű ellenfeleket választ, a zsinórban 33 meccsen veretlen Diego Corrales viszont nagyon nem volt az, a tizedik menetben őt is kiütötte, így jöhetett a címmeccs a WBC könnyűsúlyú bajnokával, José Luis Castillóval. Ugyan KO ezúttal nem volt, Mayweather pontozással zsebelte be második világbajnoki övét, és öt győzelemmel később, 2005-ben kisváltósúlyba lépett. A kanadai Arturo Gattit és az amerikai Sharmba Mitchellt egyaránt hat menet alatt intézte el, majd pontozással szerezte meg a WBC és az IBF immár váltósúlyú világbajnoki övét a szintén amerikai Zab Judah ellen.

Egy évvel később karrierje addigi legnívósabb ütközetére készülhetett a korábbi hatszoros világ és egyszeres olimpiai bajnok Oscar De La Hoya ellen. A mérkőzés olyannyira lázba hozta a rajongókat, hogy az Egyesült Államokban rekordot döntött az HBO előfizetőinél – majdnem 2,5 millió ember fizetett elő kizárólag a két amerikai csatája miatt. A meccset végül egyhangú pontozással nyerte Mayweather, és fél évvel később már a britek szintén világbajnok büszkesége, Ricky Hatton ellen bokszolhatott Las Vegasban. A nagy ütő hírében álló Hatton tehetetlen volt Mayweather védekezésével szemben, aki tiszta találatokkal őrölte fel ellenfelét, és a tizedik menetben padlóra küldte.

Az ekkor már négy súlycsoportban is világbajnoki címvédő, 39–0–0-s mérleggel álló amerikai 31 évesen bejelentette visszavonulását, amelyet azzal indokolt, hogy szeretne az üzleti életre koncentrálni. Első visszavonulása összesen 21 hónapig tartott, ez idő alatt pedig megalakította saját ökölvívó-egyesületét, de közben a televíziós csatornákon is gyakran feltűnt. Rendszeresen fogadta el a meghívásokat a különböző amerikai talk show-kba, sőt a WWE egyik pankrációs eseményén is feltűnt egy rövid időre, és ott is borzolta a kedélyeket.

A visszatérő

Mayweather 2009 tavaszán jelentette be visszatérését a Juan Manuel Márquez elleni mérkőzéssel, akit akkor a világ egyik legjobb ütőjének tartottak. A közelgő meccs kapcsán az ESPN riportere, Brian Kenny látta vendégül műsorában a többszörös világbajnokot, akit súlycsoportoktól függetlenül is az egyik legjobb bokszolóként harangozott be az interjú elején. Mayweather beköszönésképpen így válaszolt: „Én nem az egyik legjobb, súlycsoportoktól független ökölvívó vagyok. Én vagyok a bokszsport legjobbja. Senki sem lökött le engem a trónról, szóval még mindig én vagyok a legjobb.”

Ezt az állítását nem sokkal később már a ringben is bizonyította, miután egyhangú pontozással legyőzte a mexikói Márquezt. Bár sokan azt hitték, hogy ezt követően összejön az „évszázad meccse” és végre ringbe lép a nyolc különböző súlycsoportban is világbajnoki övet szerző Fülöp-szigeteki klasszis, Manny Pacquiao ellen, akkor még meghiúsult a várva várt gála. Helyette 2010 májusában a szintén magasan taksált amerikai Shane Mosley ellen lépett a ringbe, természetesen Las Vegasban, az MGM Grand Garden Arenában. Mosley nagyszerűen kezdte a meccset és két tiszta találat után kis híján kiütötte Mayweathert, de összeszedte magát, és a harmadik menettől kezdve már dominálta az összecsapást. A bírák végül egyhangú pontozással adták neki a meccset és a váltósúlyú világbajnoki címet, de így is élete egyik legnehezebb bunyójának értékelte.

Ezt követően újra terítékre került a bombaformában bokszoló Pacquiao elleni gála, sőt a felek már előrehaladott tárgyalásokat folytattak egymással, de végül ebből a meccsből sem lett semmi, legalábbis a kétezertízes évek elején. Mayweather újabb másfél évet hagyott ki, majd címegyesítő mérkőzést vívott WBA-bajnokként a WBC övét birtokló Victor Ortizzal, de négy menet is elegendő volt, hogy a másik öv is nála landoljon.

Egy évvel később az IBF világbajnoki övét is megszerezte a kubai Miguel Cotto ellen, majd összes címét megvédte pontozással az amerikai Robert Guerreróval szemben. Immár zsinórban 45 győztes meccsel a háta mögött jelentette be, hogy felmegy nagyváltósúlyba, hogy összecsapjon az akkor még csak 23 esztendős Saúl Canelo Álvarezzel. Bár 2020-ban már a mexikói számít egyértelműen napjaink legjobb súlycsoportoktól független bokszolójának, akkor még nem tudta felvenni a versenyt Mayweatherrel, aki iskolabokszot bemutatva legyőzte Álvarezt, ezzel megszerezte a WBC és a WBA nagyváltósúlyú övét is.

Bár a győztes kiléte egy menetben sem volt kérdéses – mind az összesített, mind a pontos találatok számát tekintve tarolt az amerikai –, az egyik bíró, C.J. Ross döntetlenre hozta ki a meccset. A döntést rengetegen nehezményezték Mayweather győzelmének ellenére is, Ross pedig nem sokkal később bejelentette visszavonulását. Az amerikai ezt követően visszatért váltósúlyba, s fél éven belül kétszer is legyőzte pontozással az argentin Marcos Maidanát, ezzel begyűjtve a WBA szuperbajnoki övét, majd meg is védte azt.

Kenyeret és cirkuszt a népnek

Három meccs, csaknem félmilliárd dollár. Ennyit keresett Floyd Mayweather karrierjének három utolsó hivatalos meccsével. A Maidana elleni két összecsapást követően újra elkezdődtek a tárgyalások az ekkor már „Money” becenévre hallgató amerikai és Manny Pacquiao menedzserei között, hogy összehozzák az „évszázad meccsét”.

Hosszas üzengetéseket és egyeztetéseket követően a mérkőzés végre hivatalossá vált, ám ekkor rengetegen támadták Mayweathert, hiszen a Fülöp-szigeteki bokszoló rajongói úgy vélték, hogy „Money” ismét kivárt addig, ameddig már nem egy ereje teljében játszó ellenfél ellen szállhat ringbe. A mérkőzést 2015. május másodikán hozták tető alá Las Vegasban, az MGM Grand Garden Arenában. A televíziós előfizetések és a jegyárak is az egekbe szöktek, a gála pedig gyakorlatilag minden nézettségi rekordot megdöntött az Egyesült Államokban és világszerte is a sportág történetében.

Bár a legtöbb szakíró minden idők egyik legnagyobb mérkőzéseként vezette fel a találkozót, a ringben közel sem volt ekkora csata. Mayweather 12 menetet követően egyhangú pontozással nyert a bíráknál, és bár Pacquiao szerint közel sem volt akkora a különbség, mint amekkorát a szakemberek láttak, a végeredménnyel nem lehetett vitatkozni. Ebből az egy meccsből csaknem 200 millió dollárt keresett Mayweather, majd néhány hónappal később az amerikai Andre Berto ellen küzdött meg, és megszerezte profi karrierje 49. győzelmét is, ezúttal pontozással.

A kritikus hangok azonban még ekkor sem halkultak el, hiszen Berto újfent a „könnyebb út” volt Mayweather számára, aki ellen szívesen kiállt volna az akkor megállíthatatlannak tűnő Amir Khan. A Berto elleni ütközet után „Money” ismét bejelentette visszavonulását, melyet ezúttal végérvényesnek nevezett. A pénz és a médiafigyelem azonban nagy úr, ezzel a kettővel pedig mindig is jó barátságot ápolt Mayweather, aki a közösségi médiában rendszeres összetűzésbe került az ír ketrecharcos Conor McGregorral, majd nem sokkal később már kettejük egymás elleni harcáról lehetett hallani.

Az ír MMA-s belement, hogy bokszban mérjék össze erejüket, a felvezetés pedig hangosabb volt, mint a Pacquiao elleni meccs előtt. Mindkettejük egyénisége lázba hozta a sportvilágot, a nézettségi rekordok pedig újra megdőltek. A meccset 2017 augusztusában rendezték meg, Las Vegas fix pont maradt, de ezúttal a T-Mobile Arenában. Mayweather a tízedik menetben ütötte ki ír ellenfelét, ezzel pedig megszerezte pályafutása 50. győzelmét, és majd' 300 millió dollárt tehetett zsebre.

Bár végleges visszavonulását ezt követően is bejelentette, 2018 novemberében a szintén kevert harcművészeteket terén jeleskedő japán Naszukava Tensin ellen is ringbe lépett egy hárommenetes, nem hivatalos bokszmeccsen, amelynek megnyerésével további 9 millió dollárt keresett. Bár azóta az üzleti életben jeleskedik Mayweather, manapság felröppentek a pletykák, hogy 43 évesen is visszatérne, méghozzá újfent az argentin Marcos Maidana ellen. Money ugyanakkor jelenleg nem aktív, és sokak szerint hiba is lenne veszélyeztetni az 50–0–0-s mérlegét, melyet öt különböző súlycsoport világbajnokaként szerzett. Ez erős érv. Mint ahogy az az egytől tízig terjedő szám azzal a sok nullával a végén egy csekken...

Hibátlan mérlegű bokszvilágbajnokok, 30 győztes meccs felett
1. Floyd Mayweather – 50 győzelem
2. Rocky Marciano – 49 győzelem
3. Joe Calzaghe – 46 győzelem
4. Sven Ottke – 34 győzelem
5. Andre Ward – 32 győzelem

A 2010-s évek legtöbbet kereső sportolói
(Forrás: Forbes)
1. Floyd Mayweather – boksz – 915 millió dollár
2. Cristiano Ronaldo – labdarúgás – 800 millió dollár
3. Lionel Messi – labdarúgás – 750 millió dollár
4. LeBron James – kosárlabda – 680 millió dollár
5. Roger Federer – tenisz – 640 millió dollár

Szenvedélye a fogadás

Van az a pénzmennyiség, amelyet már csak jelentős erőfeszítések árán lehet elkölteni. Ezzel a kellemes problémával küzd meg a mindennapok során Mayweather is, akinek különböző szenvedélyei segítenek könnyebbé tenni alaposan felduzzadt bankszámláit. Az egyik ilyen hobbija – ha szabad így fogalmazni – a fogadás, amelyből sportot űz, és bizony nem spórol a tétekkel sem.
Legnagyobb (dokumentált) bukása 2014-ből származik, amikor a 48. Super Bowl hétvégéjén nem kevesebb mint 10,4 millió dollárt tett fel a Denver Broncos győzelmére a Seattle Seahawks elleni döntőben, na meg további 3 milliót arra, hogy a félidőben is a coloradói franchise áll nyerésre. A Broncos végül nagyon simán, 43–8-ra kikapott a Seahawkstól, így a bokszlegenda átszámolva több mint 4 milliárd forintot bukott.

Pénzszórás a legfelsőbb fokon

Ha Pénz a beceneved, akkor nincs mit tenni, meg kell mutatni másoknak, hogy miért. Floyd Mayweather pedig pontosan ezt teszi: igyekszik mindenből a legdrágábbat megvásárolni, majd ezt rajongóival is megosztani. Instagram-oldaláról például kiderül, hogy a legdrágább karórája nem kevesebb mint 18 millió dollárba, vagyis csaknem hatmilliárd forintba került és teljes felületét gyémántok borítják. Az ominózus ékszer Tokióban készült Money külön kérésére, és hozzá méltó módon a „Milliárdos” elnevezést kapta.

Emellett legdrágább sportautója, egy Koenigsegg CCXR Trevita 5 millió dollárt kóstál, ami csak egy a saját bevallása szerint több mint 100 autóból álló házi flottájából. Ezenfelül luxus apartmanjának kertjében 20 ezer dollár értékű Bentley golfautóval közlekedik, a házban pedig saját cukorbolt és csokiszökőkút is található. A Business Insider amerikai portál információja szerint egyébként egyetlen cipőt és melegítőt sem vesz fel kétszer.

További Képes Sport-os cikkekért kattintson a digitalstand.hu/kepessport oldalra