Kecske a sivatagban – Malonyai Péter publicisztikája

Túl nagy port nem vert fel, hogy az elmúlt héten vesztegetés gyanújával vádat emeltek az FC Barcelona ellen a februárban kirobbant ügy kapcsán, mely szerint több mint másfél évtizeden keresztül pénzt (összesen 1.4 millió eurót) utaltak át a katalán bírótestület alelnökének, pontosabban az egyik cégének. Tanácsadásért – védekezik a futballklub, miközben két korábbi elnök, Sandro Rossell és Josep Maria Bartomeu is érintett az ügyben.
Túl nagy port nem vert fel, hogy az elmúlt héten vesztegetés gyanújával vádat emeltek az FC Barcelona ellen a februárban kirobbant ügy kapcsán, mely szerint több mint másfél évtizeden keresztül pénzt (összesen 1.4 millió eurót) utaltak át a katalán bírótestület alelnökének, pontosabban az egyik cégének. Tanácsadásért – védekezik a futballklub, miközben két korábbi elnök, Sandro Rossell és Josep Maria Bartomeu is érintett az ügyben.

A vége még a bajnokságból való kizárás is lehet, ám ettől nem tartok. Magasabb európai futballkörökben többnyire megússzák az ilyen és ehhez hasonló eseteket, legrosszabb esetben akad, aki magára vállalja az ügyet.

Bűnbakként.

A műfaj a futballban egyébként sem ismeretlen, hagyományai vannak nálunk is. Például 1982 őszén, a totóbotrányban, amelyben érintve volt Lesti Béla is. A Pénzügyőr csapatkapitányaként került a vádlottak padjára, csapata a hagyományos Nyári Totó-kupában vitézkedett. A sorozatban meccsenként egy-egy játékosnak 200 forint járt fejenként, a totómaffia megkeresése nyomán 1500 forint lett az összeg, mai áron 7050 forint. Nem nagy nyereség ahhoz képest, hogy a bírósági határozat szerint az első- és másodrendű vádlott összesen 35.5 milliót (ma: 166 850 000) vágott zsebre két év alatt.

A történet átlagos. Jöttek a „kijárók”, a Pénzügyőr esetében a tragikus véget érő olimpia bajnok (1968) Sárközi István vezetésével, megkérdezték Lestit, hogy vállalják-e, a csapatkapitány megszavaztatta a társaságot, igent mondtak. Aztán öt meccsen a kérés szerint alakult az eredmény.

Az ügynek 48 vádlottja volt, Lesti a 32. rendű. Egy év hat hónapra ítélték felfüggesztve, ám az MLSZ nem viccelt: tíz évre eltiltotta. Nem mellesleg 196 játékos volt érintve a totóbotrányban, közöttük az akkor már Gyulán játszó Kocsis Lajos (Bp. Honvéd, 33-szoros válogatott).
Huszonkilenc éves volt akkor Lesti, jó futballista az NB II-ben, keresték is nyaranta más klubok, de Pasaréten maradt. Hűséges típus. A fegyelmivel véget ért a valós pályafutása, ráadásul a pénzügyőrség is bekeményített: állásától megfosztották, semmit sem segítettek. Ő nem dobta föl a többieket, ha megteszi, talán meg is szűnik a futball a klubnál.

Félreértés ne essék, nem a bundázás mellett beszélek, hanem az aránytalanság, a bűnbakképzés piszkálja a csőröm.

Hogy nem csupán Lesti Bélához fűződő barátságom indított az előzőek felemlítésére, arra példa a magyar futball következő ügye, az 1984-es bundabotrány. Amikor a Csepel–Nyíregyháza mérkőzésen annyira kilógott a lóláb, hogy az MLSZ elnöke, Szepesi György dühösen otthagyta a meccset. A rendcsinálást is ő szorgalmazta, más kérdés, hogy felülről beleszóltak. Így lett bűnbak a Csepel, s két futballistája, Kovács Attila kapus és Kőhalmi Gábor centerhalf. Nem voltak ártatlanok, de nekik kellett elvinniük a balhét. Pedig Kovácsra Mezey György számított (volna) a világbajnoki selejtezőkön. Nem tehette.

Kőhalmi, méltatlannak érezve, hogy éppen őt pécézték ki, őszinte beismerő vallomást tett, s nyilvános tárgyalást kért a vesztegetés miatti bírósági tárgyaláson, megemlítve, hogy ott mindent elmond. Okos húzás volt, hiszen épphogy túl voltunk az utolsó bajnoki forduló Volán–Bp. Honvéd (6–6) meccsén, amely után egyik csapat sem kapott pontot…

A Volán ezzel kiesett, a Bp. Honvéd bajnok maradt, de Kőhalmi nem mondhatta el a budapesti XX–XXI. kerületi bíróságon a hátteret, ugyanis tárgyalás mellőzésével szabtak ki pénzbüntetést. A Bp. Honvéd futballistái közül Nagy Antalt és Varga Józsefet ugyan eltiltotta az MLSZ, de próbaidőre. Ne feledjük, a Bp. Honvédra épült a később a mexikói világbajnokságra kijutó Mezey-csapat. Kovács és Kőhalmi elvitte a balhét (tíz-tíz éves eltiltás), a kapusnál ez végül két (!) év lett, védett még a Vasasban és Kaposváron, Kőhalmi azonban már nem játszott az NB I-ben. Huszonnyolc évesen száműzték.

Abban a futballvilágban, ahol mindketten beleszülettek a bundába. „Száz és száz ilyen eset volt, és én éppen akkor kerültem be a szórásba, amikor lecsapott a bárd. (…) Aki a magyar futballt belülről ismeri, tudja, hogy ott ezek a világ legtermészetesebb adományai”  – magyarázta Kovács Attila, Kőhalmi Gábor pedig: „Amikor tizenéves voltam, az ifimérkőzéseket már adták-vették körülöttem. Tizenhat évesen játszottam először bundameccset.”

Az eddigiek a bűnbakképzés tömegsportjai (létszám), ám legtöbbször csak egy a bűnbak. Mint például 1968-ban, tehát egy esztendővel azután, hogy aranylabdás lett Albert Flórián. „Aki nem találta fel a spanyolviaszt, föltétlenül megtalálta a magyar labdarúgás romlásának fő okát. Ez Albert! Ő az oka mindennek. Ez az emberbőrbe bújt középcsatár magával rántotta a lejtőn az egész magyar labdarúgást, ő a főbűnös, a bűnbak, a Rossz Szellem – így a sportközvélemény, amelyet külön bőszítenek az apró kis megjegyzések, célzások, s egyéb szellemi mélyütések. Valamirevaló sportember szinte kötelességének érzi, hogy üssön Alberten, s »kicsi a rakás« jelszóval rátaposson” – írta a Képes Sportban a főszerkesztő, Kutas István.

Történt ez abban az esztendőben, amikor „Flóri” a világválogatottban játszott, vezérletével a Fradi megvédte bajnoki címét, s a Népsport szerint mint csapatkapitány is főszereplő volt. Már 1968-ban megkapta a magáét, hogy aztán egy esztendővel később mindenki beletörölje a lábát – ami a koppenhágai végzetes sérüléséhez vezetett.

De bűnbak volt Kocsis Lajos is már 1975-ben. Április 16-án a Wales elleni Európa-bajnoki selejtező (1–2) 45. percében rossz sarkazása után gólt kapott a válogatott. Ő ezzel lett kegyvesztett, hogy mennyire fele­más volt a (futball)világ, arra jellemző, hogy szeptemberben még ott volt az osztrákok elleni meccsen (2–1), mindkét gólunk előkészítésében főszerepet vállalt, de leírták. „Az akkori vezetők nem nagyon szerettek engem” – kommentálta a kiebrudalását, Kutas István MLSZ-elnökre utalva. Emlékezzünk: éppen Kutas volt, aki főszerkesztőként megvédte Albertet 1968-ban a Képes Sportban.

Később is voltak hasonló esetek, de nem érdemes nevesíteni őket, mert egyik főhőse sem volt egy Albert Flóri, egy Kocsis Lajos. Szerintem akkor is azt a gyenge, jó esetben közepes produkciót nyújtották, mint egyébként, kimagasló teljesítményre nem emlékszem tőlük. A módi viszont él, csekély mentség, hogy ősidők óta. Hiszen a bűnbak eredete Mózes harmadik könyvében olvasható, eszerint egy kecskebakot szemelnek ki száműzetésre a sivatagba, a közösség bűneit átruházva rá. Más ókori társadalmaknál is előfordult hasonló szertartás. Az ősi főszereplő, a bak, tehát a kecske majd’ minden nyelvben szerepel, az angol scapegoat is példa rá – a „goat” magyar fordításban kecske.

Ám hogy visszatérjünk a jelenbe, érdemes figyelni Augustine „Og” Mandino II, a marketingben jeles amerikai szakértő megállapítására. E szerint: „A bűnbakkeresés nem igényel tehetséget, önmegtartóztatást, gondolkodást és erős jellemet.” Ezt jó tudni, de azt is, hogy: „Csak a Teremtő képes egy virágot megformálni, darabokra tépni azonban gyerekjáték.”

Még közelebb jőve a jelenhez, mostanság leginkább az edzők válnak bűnbakká. Nincs eredmény, és máris szevasz, függetlenül attól, hogy azért mindenhol vannak elöljárók, akik a szerződtetéskor úgy nyilatkoznak a mesterekről, hogy nincs náluk jobb.

Aztán ők maradnak, az edzők mennek, még szerencse, hogy talán még jobban is járnak, mintha meghagyják őket pozíciójukban. Persze hogy a pénz. Már megint. Azt azért tegyük hozzá, ha Mózes kecskéje olyan agyagi háttérrel száműzetett volna, mint a jelenkor mesterei, az összegből még a sivatag is tejjel-mézzel folyó Kánaánná változhatott volna. Egy bűnbak is lehet szerencsés.

Megjegyzem, a kecsketej egészséges.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!