Egyetlen találat. Egyetlen gól. Hol ide, hol oda. Itt minden oly kicsin múlik. A legnagyobbak sem tudnak már utcahosszal nyerni.

A kérdés ugyanaz, mint az efféle helyzetekben általában. Mint női kéziseink sydneyi döntője után. Vagy mint Bárdosi Sanyi fináléját követően. Vagy mint Güttler Karcsi szöuli egyszázadosánál. Vagy mint Hajtós Berci randán elcsalt barcelonai dzsúdódöntőjénél.

Igen-igen, ez már az az időszak, amikor az ember kapaszkodókat keres. Hogy amikor sikerült legutóbb, akkor ugyanígy vagy ehhez hasonlóan csináltuk, és lám, mi lett a vége.

Csak a különféle iratok, akták egy bőröndnyit tesznek ki, avagy Aján Tamásnak az összepakoláskor arra kell ügyelnie, hogy egyetlen fontos dokumentum se maradjon itthon.

Vajon hányan tudják, ki volt Shirley Babashoff? Kevesen. Amerikában is kevesen. És Mark Spitz? Még a kérdés is sértő, persze hogy mindenki hallott München hétszeres bajnokáról.

A világ a tavalyi, barcelonai vb-n fedezte fel magának Michael Phelpset. Az amerikai tinisztár az utolérendő Mark Spitzhez hasonlóan még karácsony napján is szokott edzeni.

Nem mintha rejtegetnivaló volna, de a Világliga trófeája dobozába visszacsomagolva gördült ki a Ferihegyi reptér vámterületéről  senkinek nem jutott eszébe, hogy az amúgy igen díszes serleggel tüntetve lépjen a szurkolók és a tévékamerák elé.

Otto Rehhagel helyzete bizonytalan. Nem tudni, marad-e a görög válogatott kispadján.

Ma hajnalban húsz napra az Egyesült Államokba utazott a magyar férfiválogatott.

Akkor egy kis csavar: Molnár Tamás nélkül küldi harcba csapatát Kemény Dénes a szerbek elleni második felvonásra. De így is nyerünk.

Az előző kormányzat négyéves ciklusának félidejében grandiózus stadion-rekonstrukciós programot hirdetett  a jelenlegi lejjebb adta, pontosabban lejjebb ment.

Úgy másfél hete történt, a szigeten. Ültünk a kocsijában, a kis képernyőn  a három földi adót behozza a minitévé  épp a Barátok közt ment. Nem azt figyeltük.

Világbajnok csapat az olimpiai címvédésért  alkalmasint ez lehetne a mottója a holnap induló felkészülésnek a magyar férfiválogatottnál.

Elhasznált farmer, lila dzsörzéing, valamiféle teniszcipő, plusz nejlonszatyorban három doboz labda. És persze egy harsányan csörgő mobiltelefon. Labdamenet közben...

Mandula párosban vigasztalódhatott, s ott nem is volt gond: az osztrák Schett-tel lenyűgözően szép megoldásokat bemutatva szórakoztatták a szépszámú közönséget.

A világ sosem tudhatta meg, hogy Eduard Sztrelcov jobb játékos volt-e Pelénél, ahogyan azt kortársai állítják. Az 1958-as vb idején ugyanis Sztrelcov börtönben ült.

Alkalmi felállással, ugyanakkor az alkalomhoz illő játékkal kezdett a Vasas: a legfixebb kezdő ember, Madaras egy, a mandulája helyén keletkezett fertőzés miatt farmernadrágban szenvedett az uszoda hátterében, így a helyét Vindisch vette át a szélen.

A BVSC eleddig nemigen indult 04-ről a rájátszásban, ráadásul nem az elmúlt fél évtized megszokott partnere, a Vasas volt az ellenfél, hanem a bajnok.

Két éve vasárnap volt a meccs és délelőtt. Kezdéskor az uszodát ugyanígy beterítette a Budapesten tanuló horvát diákok hangzavara...