Egy híján húsz! A különbség a magyar és az orosz csapat között

A 12. perc (ráadásul annak is az eleje) – és már tíz volt közte. A magyar csapat ekkor 12–2-re vezetett a szebb napokat is megélt orosz válogatott ellen az Unicum-kupa záró mérkőzésén. Amit biztosan tudtunk: ha ez a különbség nem csökken a találkozó végéig, tornagyőztes Kemény Dénes együttese.

Nem csökkent! A vége 24–5-ös magyar diadal lett

A mérkőzésen természetesen nem forrt a víz a játékosok körül, mint mondjuk az 1956-os melbourne-i olimpián az orosz(pardon: szovjet)–magyaron. Most nem kellett aggódnia még Dobó Katának sem az eredményért, vagy mondjuk szerelme testi épségéért.

Szóval a meccs: szakmailag nem nagyon lehet értékelni a Margitszigeten látottakat. Hozzávetőlegesen akkora különbség volt a két fél között, mintha a serdülő fiúk bajnok együttese játszott volna egy hasonló korú leány középcsapattal.

Molnár Tamás közeli találatával kezdte meg a gólgyártást a magyar alakulat, ami után még pár percig tartották magukat a vendégek. Az orosz cérna azonban úgy a negyedik perc környékén, 3–2-es hazai vezetésnél elszakadt, míg a magyar gála elkezdődött a vízben.

Az eredményjelzőn 8–2-es állás díszelgett az első szünetben. Gyakorlatilag a mieink minden támadásából gólt szereztek.

A közönség zúgó vastapsa közepette természetesen a folytatásban is parádézott Kemény Dénes együttese. A magyar játékosok amúgy is a világ legkreatívabb pólósai, de a hatalmas különbség tudatában még inkább színezték a játékot.

Amellett persze, hogy Hosnyánszky Norbert elkövette azt a bravúrt, hogy már a második szakaszban kipontozta magát, szebbnél szebb gólokat lőtt válogatottunk.

Biros például teljesen fölöslegesen tett bele csavart egy közeli (sikeres) ejtésébe. Illetve dehogy fölöslegesen: gyönyörű látvány volt, ahogy a pörgő labdáról lepergő vízcseppeken átsütött a nyári napsugár.

Varga Dániel ütemtelen, csuklóból elengedett lövése pedig gyakorlatilag a kapu közepébe hullott be, akkor, amikor már teljesen kicsúszott a sámli az orosz kapus alól.

A tornagyőzelem már a harmadik negyedben megvolt, csak a végeredmény maradt kérdéses.

Kemény Dénes csapata maximálisan kiszolgálta a közönséget, és végül megannyi látványos gólt termelve tizenkilenccel nyert Oroszország ellen.