Egy csavar az örökkévalóságnak – Malonyai Péter publicisztikája

Az a gól felejthetetlen. Sydney-ben 2000. október elsején, az oroszok elleni olimpiai döntő első negyedének végén, 2–1-es vezetésünknél. „Atyaúristen! Mit csinált ez a Vári? Legalább hét méterre volt a kaputól, ráadásul háttal... Ez döbbenetes. Ilyen svédcsavart, ilyen gólt egy évben ha egyszer látni. Mit egy évben? Egy évszázadban! Attila, történjék bármi, az olimpia gólját te lőtted. Már javában megy a szünet, de még mindig ezt ismételgetik az óriáskivetítőn, a nézők pedig mindannyiszor felhördülnek. Elképesztő. Ráadásul ezzel már 3-1 ide” – így a Nemzeti Sport Vári Attila fantasztikus mozdulatáról, amely pszichésen megroggyantotta a végén 13–6-ra kikapó oroszokat.„Atyaúristen! Mit csinált ez a Vári? Legalább hét méterre volt a kaputól, ráadásul háttal... Ez döbbenetes. Ilyen svédcsavart, ilyen gólt egy évben ha egyszer látni. Mit egy évben? Egy évszázadban! Attila, történjék bármi, az olimpia gólját te lőtted. Már javában megy a szünet, de még mindig ezt ismételgetik az óriáskivetítőn, a nézők pedig mindannyiszor felhördülnek. Elképesztő. Ráadásul ezzel már 3-1 ide” – így a Nemzeti Sport Vári Attila fantasztikus mozdulatáról, amely pszichésen megroggyantotta a végén 13–6-ra kikapó oroszokat.

Hozzáértő szerzőtársam, Csurka Gergely könyvében a lényeget rögzítette, így fogalmazva: „Egy csavar az örökkévalóságnak.”

Nos, a csavar, hétköznapibban a fordulat, az elmúlt hetekben sem hiányzott a korábbi világklasszis vízilabdázó életéből – október közepén, ha nem is váratlanul, de lemondott a pólószövetség elnöki tisztéről. „Az elkövetkezendő időszakban teljes szívvel és figyelemmel kívánok új feladatomra koncentrálni, a magyar vízilabdasport legmeghatározóbb fejlesztésére, a Nemzeti Vízilabda Képzési és Módszertani Központ létrehozására” – szólt a közleménye, ami engem az elmúlt század, a szocialista idők visszatérő fordulatára emlékeztet, amikor azt írták arról, akinek mennie kellett, hogy „érdemei elismerése mellett más fontos beosztásba helyezték”. Így lett például a megyékben egyed­uralkodó pártvezérekből, mondjuk, a megyei vöröskereszt, a honvédelmi sportszövetség, esetleg a népi ellenőrzés első embere.

Jut eszembe ez arról, hogy elnökként is lehetne az élén az alapítványnak, amely létezik, Káposztásmegyeren a Homoktövis utcában jegyeztetett be, a hivatalos irat szerint feladata többek között „a vízilabda ápolása”. Hogy nekem a klasszikus idők ugranak be erről, amikor még bőrlabda volt, amit használat előtt zsírozni kellett, az betudható az életkoromnak (meg persze a pongyola fogalmazás iránti ellenérzéseimnek). Nem mellesleg a megvalósítás egyelőre véleményes, aligha valószínű, hogy a mostani gazdasági helyzetben belevágnak egy ki tudja, hány milliárdos beruházásba.

De ne beszéljünk mellé! Az elnök október 14-én mondott le, akkor már túl voltunk a Szigetvári Járásbíróság tárgyalásán (szeptember 6.), ahol a „tanúk meghallgatásával érdemben is megkezdődött a Vári Attila ellen, adathordozók és levelezések eltűnése miatt indított pótmagánvádas eljárás”. Vári a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. egykori vezérigazgatójaként érintett az ügyben, amelynek lényege, hogy „több felhasználó teljes levelezése eltűnt a szerverekről, és több számítógépben merevlemezeket cseréltek”. Hétköznapian, információk tűntek el a cégnél. Amelynek mostani vezetője elmondta, hogy „több másik feljelentés is született a cég átvilágítása során tapasztaltak miatt”.

Az akkor már (még) pólóelnök nem volt ott a tárgyaláson, Splitben, az Európa-bajnokságon képviselte hazánkat, ám – furcsa az élet – az Eb kapcsán is gond volt a számítógépekkel, meglehet, sorsszerűen. A lényeg, hogy kétszer kellett átutalni a szállásköltségeket, mert elsőre rossz helyen landolt a pénz – nevezetesen Hongkongban. Kiderült, hogy hackertámadás érte a szövetségi rendszert, meg is tették a feljelentést miatta, s egy múlt heti közleményből megtudtuk, hogy első lépésben „kizárásra került a Magyar Vízilabda-szövetség munkatársainak érintettsége és a szövetség eszközeinek kompromittálódása”.

Hogy az eszközök nem „kompromittálódtak”, készséggel elhiszem, már csak azért is mert fogalmilag kizárt, a szövetség esetében már nem esküszöm meg rá, mert ami történt, blama a javából. Jó drága, állítólag 120 ezer euróba került. Nálam egyetlen eurócent hiány is méltatlan egy hungarikumot (magyar póló) „ápoló” szervezetnél, de Istenem, szigorú vagyok.

Azt mondja Vári, hogy az esetnek nincs köze a lemondásához, lelke rajta, szerintem lehetne. Ahogy megtehette volna az elnökséggel együtt a nyári hazai világbajnokság után is. Nem feltétlenül a 7. hely, inkább az előzmények miatt. Märcz Tamás szövetségi kapitányt ugyanis eltiltották a fiatalítástól, mondván, maradnak a régiek, itthon eredmény kell, és kész – mint a helyzet, amivel szembesülnie kellett Märcznek, aki kénytelen volt venni a kalapját a torna után.

Jött Varga Zsolt, aki éppen olyan mestere a szakmának, mint Märcz, s aki most éjt nappallá téve szolgálhatja a pólót, hiszen az FTC edzője is. És ha már Fradi, a klub szinte egyeduralkodó lehet a sportágban, hiszen a szövetség elnöke várhatóan Madaras Norbert lesz. Jó választás, akárcsak Varga Zsolt, ő is tiszta fejű, őszinte, jól fogalmazó ember, aki nemcsak beszél, hanem mond is valamit. Ez azonban a jövő, maradjunk még kicsit a (közel)múltban.

Amelyhez hozzátartozik – persze most már könnyű a fülbesúgás –, hogy a sportágban nemigen pártolták az elnök vezetési módszerét, a pénzügyi helyzet még az elnökségi tagok előtt sem volt teljesen tiszta, átlátható – ahogy összefoglalták, persze már Vári lemondása után. Egyelőre nem tudni, hogy a tisztújítás során az elnökség összetétele is változhat-e, mindenesetre tény, hogy a 16 aktív, tehát nem tiszteletbeli tagból csak kilenc tette le a névjegyét a sportágban. És ha már itt tartunk, az sem (lehet) véletlen, hogy a főtitkár Gáll Péter már a pécsi évek alatt is a jobbkeze volt Vári Attilának.

Azt is ferde szemmel nézték, hogy az elnök (egyébként tagadja) úgynevezett penthouse lakásokba kívánta befektetni a szövetség pénzét, s a bérleti díjból növelni a bevételt. Egy ilyen lakás a hivatalos kritériumok szerint a legfelső emeleten található, minimum négy szint van alatta, nagy alapterületű (legalább 120-150 négyzetméter), óriási, legkevesebb három égtáj felé nyitott terasz tartozik hozzá (amelynek alapterülete legalább fele a lakásénak), a belmagassága hatalmas. Nem olcsó mulatság. Szándékától el is térítették Várit, ám az maradt, hogy 100 millió forintért felújítanák a szövetség székházát. A székház megfogalmazás érdekes, hiszen az irodák a margitszigeti Hajós Alfréd uszodában találhatók.

Az sem növelte a bizalmat, hogy a világbajnokság után szinte egyik pillanatról a másikra, a hazai felkészülési torna hollandok elleni meccse előtt közölték a játékosokkal, hogy vissza kell adniuk a szponzorált autókat. Mondják, büntetésként a vb-leégés miatt, ám az is megszenvedte a döntést, aki nem volt keretben a világbajnokságon.

Ennyi a történet, ami persze nem teljes, mert – József Attilával szólva – „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Az uszoda világa persze azért is különleges, mert – Kemény Dénest idézve – „utólag mindig kiderül a frankó”. Hosszú távon mindenképpen, ez már csak egy ilyen közeg. Meg aztán a póló nálunk jelentős, roppant népszerű sportág, története minden időszakában léteztek, léteznek és létezni fognak különféle erősségű és irányultságú érdekek, beszélni viszont többnyire csak a győzteseket halljuk. Szervezeti oldalról is.

Mindenesetre, ha nem is jellemző, de legalábbis érdekes, hogy a sportág legutóbbi két első embere lemondással távozott a szövetség éléről. Kemény Dénes kapitányként sem indokolta meg személyi döntéseit, így 2018 májusában joggal mondott csak ennyit: „Az a leghelyesebb, ha szeptembertől nem folytatom.” Vári Attila bőbeszédűbb volt, hivatalos formát választva, közleményekkel bombázott bennünket. Nyilván ez a korszerű.

Még idetartozik, hogy információnk szerint a szigetvári bíróságon holnap lesz az újabb tárgyalási forduló. Csak adalék a leköszönő elnök sportpályafutásához, de utána okosabbak lehetünk.
Vagy nem.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!