A keresztapa megjött az Old Traffordra – Moncz Attila publicisztikája

Ha azt nézzük, hogy Thomas Tuchel 2021 januárjában vette kézbe a Chelsea-t, és már a szezon végén Bajnokok Ligáját nyert, valamint FA-kupa-ezüstérmet könyvelhetett el, a Manchester Unitednél okkal reménykedhetnek trófeaesőben 2022 tavaszán. Merthogy Tuchel tanítómesterének, a Lokomotiv Moszkvát elhagyó Ralf Rangnicknak két hónappal több ideje lesz az MU-nál, igaz, ő sokkal kevésbé szilárd alapot örökölt Ole Gunnar Solskjaertől, mint honfitársa anno Frank Lampardtól. Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, ugyanolyan elvek (rendszerépítés, támadó felfogás, letámadás és visszatámadás, labdaorientált játék) szerint kezdi el az építkezést, ahogyan Tuchel tette, elvégre ő a keresztapja ennek a szisztémának, illetve ő tette le az alapjait a jelen német edzői sikereinek.

Jóllehet a folyamat a „stuttgarti iskola” nevet kapta a „keresztségben”, mert Rangnick ott mutathatta meg magát először egy nagyobb színpadon élesben, de igazságtalanok lennénk a Viktoria Backnang csapatával, ha kihagynánk a Rangnick-életműből. A profi futballban semmi érdemlegeset sem művelő ifjú tanárt az Ulm 25 évesen kivágta, szülőfaluja körzeti osztályban szereplő csapatának játékos-edzője lett. Leírva pofásan hangzik, a valóságban azt jelentette, neki kellett működtetnie a gárdát, a műsorújságot a tördelőszerkesztő édesapjával közösen készítette el, de az ő nevéhez fűződik a klub történetének első etikai kódexe is, amelyben például az alkohol- és cigarettafogyasztást is szabályozta. Ugyanakkor már ebből le lehetett mérni a kontrollmániáját (egyik későbbi munkaadója, Rudi Assauer, a Schalke „mindenese” azt árulta el róla, még a buszvezetőnek is megmondta, hogyan végezze el a munkáját, amit Rangnick annyiban finomított, hogy „...csak azt magyaráztam el neki, melyik út a legrövidebb Gelsenkirchenbe”), és ha nincs ez a kiscsapat, talán sohasem jut el a futballprofesszorságig.

Merthogy a Németországban edzőtáborozó Dinamo Kijev 1984-ben a Backnangot kérte fel edzőpartnernek, és a Valerij Lobanovszkij csapatától látottak egy életre meghatározták Rangnick filozófiáját. Bevallotta, az első meccset úgy öt perc után akarta megállítani, mert nem érezte sportszerűnek, hogy a Dinamo 12-13 játékossal hülyét csinál az övéiből, aztán rá kellett jönnie, minden szabályszerű, csak a szovjetek sokkal nagyobb tempóban „közlekednek”. Innentől kezdve évekig a Dinamo összes edzőtáborában jegyzettömbbel ült a lelátón. Eltökéltségének másik jellemzője, hogy Arrigo Sacchi Milanjáról évekig gyűjtötte a VHS-kazettákat, hogy azokból is merítsen saját stílusa kialakításához.

A söprögető nélküli, labdaorientált védekezésre, az agresszív letámadásra, a helyzetbe kerülést tíz másodperc (ennyi idő alatt nem tud rendeződni a rivális) alatt elintéző ötletre a VfB Stuttgart vevő volt, 1990 és 1994 között korosztályos együttesek mellett dolgozott, illetve vezető beosztást is kapott. Idővel, midőn az Ulmmal két idény alatt két osztályt is lépett felfelé, a „nagy” VfB-t is megkapta. Itt egyrészt elkezdte az igazi tanítómesteri munkát (Tuchelt akkor bízta meg feladatokkal az amatőröknél, majd a korosztályos csapatoknál), másrészt meg ízelítőt adott abból, hogy az elveihez mindig, minden körülmények között hű marad. Az ő meglátása szerint Kraszimir Balakov, a mágikus háromszög (Elber, Bobic, Balakov) „agya” már csak amolyan old school irányító volt, létszámfelettinek minősítette, ment is tovább a maga útján, egészen addig, amíg a bolgár miatt ki nem rúgták.

Az elvhűség első mesterművénél, a Hoffenheimnél is a végzete lett, itt meg azt nem bírta elviselni, hogy Dietmar Hopp tulajdonos az ő megkérdezése nélkül, a mérleg konszolidálása érdekében eladta húszmillió euróért Luiz Gustavót a Bayern Münchennek. A szakmai főnök azonnal lelépett, hiába építette fel Németország első vertikális tagolású futballklubját, amelyben minden szinten ugyanazt kellett csinálnia mindenkinek, hiába bizonyította, hogy saját nevelésű, illetve a rendszerbe tökéletesen illő „nevesincs” külföldi fiatalokkal (Roberto Firmino az iskolapélda) nagy attrakció is létrejöhet, a megalkuvás nem szerepelt a szótárában. Sem a pályán, sem azon kívül.

Talán ez tetszett meg Dietrich Mateschitznek, a Red Bull-konszern tulajdonosának, és egy rövid Schalke-kitérő (na meg az első edzői siker, a Német Kupa-győzelem) után megtette sportigazgatónak, idővel pedig az egész RB-futballbirodalom fejének. És itt olyan képzési folyamatot indított el, amelyből nem csupán a világfutball (korábbról még Tuchel vagy a gegenpressinget tökéletesítő Jürgen Klopp, később meg a PSV-vel vitézkedő Roger Schmidt miatt) profitált, de a Bundesliga is. A jelenlegi Bundesliga-csapatok vezetőedzői közül Oliver Glasner (Frankfurt), Marco Rose (Dortmund), Adi Hütter (Mönchengladbach) és Jesse Marsch (RB Leipzig) is Rangnick köpenyéből bújt elő, ahogyan Danny Röhl, a szövetségi kapitány Hansi Flick első számú segítője is.

„Ralf teljesen önzetlen, ami a tudásmegosztást illeti. Mások testőrökkel védik a titkaikat, ő a tanárt látja magában. Aki őt hallgatja, nem tud nem tanulni” – mondta róla Jochen Sauer, a Salzburg korábbi ügyvezetője, a Bayern München akadémiájának jelenlegi vezetője. „Arra születtem, hogy edző legyek. Már hat­évesen, amikor a tízévesekkel játszottam együtt, én akartam kiválasztani a csapatokat, én akartam szervezni a játékot, és meg akartam mutatni a többieknek, miképp tudnak fejlődni. Az én munkám, hogy fejlesszem a játékosokat. A fiúk követnek, ha azt érzik, jobbá teszed őket. Ez a legnagyobb, alapvető motivációm” – ez pedig már a Professzor ars poeticája. Csinálhattak filmet az Oakland Athletics baseballcsapatának adat­elemzésen, a játékosok erősségeinek kiaknázásán alapuló rendszeréről, Rangnick már a Moneyball előtt rájött, sokkal olcsóbb olyan edzőket képezni, akik később tudják fejleszteni a futballistákat és a csapatot, mint drágán vett szupersztárokkal lebőgni. A Rangnick-felfedezettekből, így Erling Haalandból, Joshua Kimmichből vagy éppen Dayot Upamecanóból sem csupán azért lettek sztárok, mert annyi tudás volt bennük, hanem azért is, mert olyan szakemberekkel dolgozhattak együtt, akik ezt ki is hozták belőlük.

Sztárjelöltekből éppenséggel az Old Traffordon sincs hiány (Mason Greenwood, Jadon Sancho és Marcus Rashford is ünnepelhet most!), talán a velük való bánásmód volt a legfontosabb pont John Murtough sportigazgató noteszében. A hírek szerint az ő első számú jelöltje végig Rangnick volt, hiába vetődött fel Rudi García, Ernesto Valverde vagy a hosszú távú megoldásnak szánt Mauricio Pochettino, esetleg Erik ten Hag neve. Tudta, kit-mit kap meg, elvégre 2019-ben Lipcsében tanulmányozhatta a Red Bull-csoport Rangnick által tökéletesített munkáját. De alighanem David Horrocks, a United kutatási és fejlesztési vezetője is mondott néhány jó szót az érdekében, hajdan ő is a „birodalomban” dolgozott. A célt gyorsan meghatározták, az MU játékából hiányzó szervezettséget és energiát mihamarabb vissza kell hozni, méghozzá jól definiált rendszer segítségével. Már most kíváncsi vagyok, Cristiano Ronaldo miképp viseli majd, hogy nem ő lesz rivaldafényben a Rangnick-előadásban. Azt meg már vélhetően kétéves tanácsadói/konzultánsi munkája során kell átültetnie a gyakorlatba, hogy az MU szakítson a hagyományaival, és az ész nélküli vásárlás helyett előbb nézze meg, hol milyen típusú futballistára van szüksége, aztán az analitika segítségével találja meg a megfelelő jelöltet.

A nyelvtudással nem lesz gond, Rangnick húszas évei eleje óta perfektül kommunikál angolul, ráadásul már belekóstolhatott a brit labdarúgásba. Még egy egyetemi csereprogram keretében került a szigetre, ahol az iskola mellett a nyolcadosztályú Southwickben szerepelt. (Ő a Brightonban akart tréningezni, de a másodosztályú csapatban már munkavállalási engedélyre lett volna szüksége.) Itt sem lógott ki felfelé a tudásával, viszont a közösséget remekül egyben tartotta, ami azóta is jellemző rá. A southwicki emlékek pedig továbbra is élénken élnek benne, tavaly, amikor a helyi AFC újjáalakult, egy hosszú kísérőlevél társaságában 1000 fonttal járult hozzá az újrakezdéshez.

„Sajnos jó edző érkezik Angliába, neki nincs holnap. Igazi futballfüggő” – mondta róla az arrafelé istenként tisztelt Klopp. Csak nehogy a végén három német vezetőedző előtt kelljen hajbókolnia a büszke Angliának. A Chelsea-t és a Liverpoolt már felemelte egy germán, most jöhet az első számú kirakatcsapat.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!