Kevés volt a két magyar gól, de sok a három perc ráadás - a Barca és az MU eddigi döntői

A két csapat közül először a Barcelona vívhatott döntőt. Az 1960–1961-es BEK-ben a portugál Benfica volt az ellenfele. A meccset a berni Wankdorf Stadionban játszották, ahol a katalánok kezdtek jobban. A 20. percben egy szép fejessel Kocsis Sándor szerzett vezetést, ám az öröm csak tíz percig tartott, ugyanis José Águas egyenlített. Sőt két perccel később a Barca-kapus Antoni Ramallets óriási hibája után már a „sasok” voltak előnyben.

A második játékrész elején Mário Coluna tovább növelte az előnyt, és bár Czibor Zoltán a 75. percben egy bombagóllal szépített, a Benficáé lett a trófea. Ennek is tudott azonban örülni (legalább) egy magyar: a lisszaboniak mestere ugyanis Guttmann Béla volt.

A Manchester United hét évvel később szerepelhetett első ízben fináléban. Ellenfele ugyancsak az akkor már Eusébióval felálló Benfica volt, mégpedig a mostani döntőnek is helyet adó (régi) Wembleyben. Az első gólra az 55. percig kellett várni, akkor Bobby Charlton emelkedett és bólintott a kapuba, ám Jaime Graca negyedórával a vége előtt éles szögből egyenlített.

Hosszabbítás következett, amelyben tíz perc alatt háromszor is betalált Sir Matt Busby csapata. George Best a 93., Brian Kidd a 94. percben volt eredményes, míg a 4–1-es MU-sikert Charlton állította be egy remek perdítéssel.

Az 1985–1986-os BEK-döntő emlékezetes módon dőlt el a Barca és Steaua között. A katalán és román csapat a sevillai Ramón Sánchez Pizjuán Stadionban csapott össze, ám a rendes játékidőben és a hosszabbításban sem született gól, így jöhettek a tizenegyesek. Ám a Barcelona itt sem tudott betalálni, ugyanis José Ramón Alexanko, Ángel Pedraza, Pichi Alonso és Marcos Alonso Pena is hibázott, pontosabban Helmuth Duckadam védett nagyszerűen, míg a bukaresti csapatból ketten (Marius Lacatus, Gavril Balint) belőtték a maguk kísérletét, így a gránátvörös-kékek ismét elbukták az utolsó meccsüket.

A két csapat közül legközelebb újra a Barcelonának adatott meg, hogy megküzdjön a trófeáért. A 1991–1992-es szezonban viszont már győztesen került ki a küzdelemből. A londoni Wembleyben a Sampdoriával meccselt az akkor szinte verhetetlen Barca, amely Ronald Koeman 111. percben lőtt remek szabadrúgásgóljával szerezte meg az első sikerét.

Két év múlva a katalánok ismét eljutottak a döntőbe, amely aztán csúfos véget is ért a számukra. Athénban ugyanis a Fabio Capello vezette Milan Daniele Massaro duplájával már az első félidőben két góllal vezetett, majd a szünet után Dejan Szavicsevics zseniális emelésével növelte az előnyt. A 4–0-s végeredményt Marcel Desailly állította be.

Az 1999-es Manchester United–Bayern München döntő drámain alakult a Camp Nouban. A 6. percben Mario Basler szabadrúgásból szerzett vezetést a német rekordbajnoknak. Már-már úgy tűnt, hogy Ottmar Hitzfeld csapata hazaviszi a kupát, de a 91. percben az örökifjú Teddy Sheringham egyenlített egy lecsorgó labdából, majd a 93. percben a „babaarcú gyilkos”, Ole Gunnar Solskjaer Európa trónjára lőtt a Manchestert.

Hét év telt el, mire ismét döntős lett az egyikük. A Párizs melletti Saint Denis adott otthont a Barcelona–Arsenal találkozónak, amelyen az angolok Sol Campbell szép fejesével kerültek előnybe. Sokáig rezgett a léc a katalánoknak, ám a 75. percben Samuel Eto'o egalizált, majd öt perccel később Juliano Belletti is betalált, így nyert a Barca 2–1-re.

A „vörös ördögök” 1999 után a következő fináléjukban sem nyugtatták meg szurkolóikat. A 2008-as moszkvai fináléban angol házi döntőt rendeztek, az ellenfél a Chelsea volt. A kilencven perc alatt Cristiano Ronaldo fejes gólja és egy Frank Lampard-találat esett, így következhetett a hosszabbítás, amely szintén nem hozott döntést, így tizenegyesekkel dőlt el a kupa sorsa. Az első két rúgást mindkét csapat értékesítette, majd Ronaldo hibázott, amit ismét Lampard büntetett. John Terry eldönthette volna, ám utolsó lövőként a kapufát találta el. A folytatásban sorrendben Anderson, Salomon Kalou és Ryan Giggs sem hibázott, ám Nicolas Anelka kísérletét Edwin van der Saar hárította, így Manchesterbe került a trófea.

Eddigi utolsó döntőjüket pedig éppen egymás ellen vívták 2009-ben a római Stadio Olimpicóban. Samuel Eto'o már a 10. percben megszerezte a vezetést Pep Guardiola együttesének, majd a második félidőben Lionel Messi egy nagyszerű fejessel biztosította be a Barcelona 2–0-s győzelmét.