Huszti Szabolcs: Nem vagyok az a típus, aki feladja

– Két év távlatából elárulhatja, a szakmai vagy az anyagi tényezők voltak a mérvadók, amikor rábólintott a Zenit ajánlatára?
– Minden szempontból előrelépés volt az oroszországi szerződés – vágta rá Huszti Szabolcs. – Aláírom, anyagilag is jól jártam azzal, hogy Szentpétervárra költöztem, ám bárhová igazolok Hannoverből, nagyságrendekkel jobban kerestem volna, mint addig. A hannoveri fizetési listán a tizenötödik vagy a tizenhatodik helyen lehettem, de nem sírtam emiatt. Akkor sem panaszkodtam, amikor a Fradiban, már válogatott játékosként százhúszezer forint volt a bérem. Tudtam, hogy a sors előbb-utóbb kiegyenlíti a számlát. Idővel mindenki a helyére kerül. Én is.

– A válogatottságot egyebek mellett arra hivatkozva mondta le szeptemberben, hogy klubjában szeretné felépíteni magát. Hogy érzi, sikerült?
– Az utóbbi időben több lehetőséget kaptam, szerintem éltem is vele, de ebben az ügyben nem az a lényeges, hogy én mit gondolok, hanem az, amit a vezetőedzőnk, Luciano Spalletti mond. Ha azt mondja, játszom, akkor játszom, ha cserének jelöl, leülök a kispadra, ha pedig nem számol velem, megyek a lelátóra.

– Tegye a szívére a kezét: beférne a Zenitbe?
– Úgy vélem, nemegyszer bizonyítottam már, hogy igen. Két éve igazoltam Szentpétervárra, az elsőben inkább játszottam, mint nem, ám a második már nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Bajnok lettem, valamelyest örültem is az aranyéremnek, de nem repestem a boldogságtól. Ahhoz jóval több időt kellett volna a pályán töltenem.

– Javulhat a helyzete?
– Azon leszek. Minden edzésnek úgy vágok neki, hogy beverekszem magam a kezdőcsapatba. Állítom, ha az együttes összes tagját megkérdeznék, ki az a labdarúgó, akinek az edzésmunkája alapján játszania kellene, mindannyian említenék a nevem. Más lapra tartozik, hogy nem ez számít, hanem az, hogy a meccs előtti napon pirossal vagy zölddel szerepel-e a nevem az edzőnk listáján. Ha zölddel, a keretben vagyok, ha pirossal, akkor nem. Igaz, megesett már, hogy „zöld" voltam, vidáman felszálltam a Novoszibirszkbe tartó gépre – holott utálok repülni –, utaztam öt és fél órát, aztán a mester még a kispadra sem ültetett le. A hazautat már nem élveztem annyira... Ettől függetlenül tisztelem az olasz szakvezetőt, sőt kijelentem: a legjobb edző, akivel valaha dolgoztam. Kevesen értenek úgy a futballhoz, mint ő – meglehet, emiatt nem jutok szóhoz... Ezt persze csak viccnek szántam.

– A Zenit vezérkara viszont nem ismer tréfát: jelentős erősítést tervez. Az érkezőknek kell a hely az öltözőben – a hírek szerint Ön lehet az egyik távozó.
– Nekem még nem szóltak erről. A megállapodásom további két esztendeig érvényes, úgy készülök, hogy kitöltöm.

– Akadnak olyan játékosok, akik hasonló esetben felkeresik az elöljárókat, hogy mi lenne, ha közös megegyezéssel elválnának az útjaik...
– Nem vagyok az a típus, aki feladja. Szégyellném magam, ha így mennék el valahonnan.

– A Hannover–Real Madrid felkészülési mérkőzésen gólt lőtt Iker Casillasnak. Utána tényleg figyelték a spanyolok?
– Tudomásom szerint igen. Noha nem szokásom ábrándozni, elismerem, akkoriban eljátszottam a gondolattal, hogy magamra ölthetem a Real szerelését. Aztán maradtam Németországban.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN!