Hová lett Stéphane Chapuisat?

A kilencvenes, kétezres évek egyik legjellegzetesebb támadója volt a svájci Stéphane Chapuisat, aki legszebb éveit a Borussia Dortmundban töltötte. A Bundesliga egyik meghatározó alakját kifejezetten gyermekes, dugig evett bölcsődésre emlékeztető fizimiskával áldotta/verte meg a sors, ehhez képest halálos pontossággal váltotta gólra helyzeteit, végezte ki sorra leendő ellenfeleit, lesipuzkázott remek érzékkel.

Az 1969-es születésű „Chappi” 18 esztendősen már alapember a Lausanne együttesében a profik között, nemsokára házi gólkirály, és még húszesztendős sincs, amikor a válogatottban részese a brazilok elleni győzelemnek. Egyébként édesapja, a Gabetként is emlegetett Pierre-Albert Chapuisat szintén válogatott labdarúgó volt, akinek 1985-ben egy mérkőzés közbeni verekedés kiprovokálása és végrehajtása miatt ért véget profi karrierje. Játékoscsempészésben viszont klasszisnak bizonyult az öreg, mert 1990 telén „kilopta” fiát a klub edzőtáborából, és nagy botrányok között eladta a Bayer Uerdingennek. A svájci klub sem járt végül rosszul, mert 1.5 millió akkori dollárt kapott érte.

A Bayer viszont három hónapig nem tudta bevetni a „kicsit", mert egy teremtornán kiment az ék térde, de amikor rendbe jött, elkezdte termelni a gólokat, és erre a Dortmund is vevő lett (a tiszteletbeli svájci, Ottmar Hitzfeld szorgalmazta megszerzését). A Ruhr-vidéken valósággal kivirágzott, s a bal szélről indulva nemcsak viszonylag sok és igen fontos találatot termelt, hanem rengeteg jó passzt is adott, és mivel viszonylag alacsony termetű vala, de izmokkal bőségesen megpakolt termettel bírt, a védők sem tudták egykönnyen elnyomni.

Nem volt kimondottan technikás játékos, de száz százalékot beleadott még edzéseken is, ezért volt a szurkolók egyik nagy kedvence. A Dortmund aranykorának részeseként kétszeres német bajnok és Német Szuperkupa-győztes lett, 1997-ben pedig Bajnokok Ligája- és Világkupa-győztes. Ha nem küszködik rendre ilyen-olyan sérülésekkel (főleg a térde volt gyenge pontja), akkor nemcsak helyi, hanem világklasszis játékos válhatott volna belőle. A Dortmundban 106 gólt termelt, ebből 17-et valamelyik európai kupasorozatban.

Gólgaranciából stürmertrainer

1999-ben érezte már, hogy nem tud a legmagasabb szinten játszani, ezért hazatért a Grasshoppershez, ahol meglepően gólerősen ment neki, akárcsak a Young Boys és a Lausanne együttesében (kétszer volt svájci gólkirály, összesen négyszer az év játékosa). Szép kört téve utóbbi egyletből, szülőhelyén vonult vissza 2006-ban, egy remekül sikerült másodosztálybeli idényt követően.

A 2003-ban az UEFA által az utóbbi 50 év legjobb svájci labdarúgójának megválasztott támadó a válogatottban 103/21-es mérleggel zárt, megfordult egy világbajnokságon (1994) és két kontinenstornán (1996, 2004) övéivel (csak egyetlen gólt szerzett, még az 1994-es vb-n).

Egyébként „Gólgaranciának” olyan társai voltak a Lausanne-ban, mint a világbajnok Giancarlo Antognoni, Christophe Ohrel, Dominique Herr, Georges Bregy; a Bayerben Wolfgang Funkel, Marcel Witeczek, Brian Laudrup vagy Bernd Dreher; a Borussiában Stefan Klos, Thomas Helmer, Michael Rummenigge, Michael Zorc, Frank Mill, Flemming Povlsen, Jürgen Wegmann, Stefan Reuter, Matthias Sammer, Steffen Freund, Lars Ricken, Karl-Heinz Riedle, Júlio César, Andreas Möller, Toni Schumacher, Jörg Heinrich, Jürgen Kohler, Patrik Berger, Heiko Herrlich, Rubén Sosa, Paul Lambert, Paulo Sousa, Dédé, Thomas Hässler vagy Christian Nerlinger.

Afféle helyi ikonként meglepő módon nem edzőként kamatoztatta tapasztalatait, volt az UEFA Eb-nagykövete, és dicséretes módon segíti az SOS Gyermekfalu mozgalmat. Elvállalta a Lausanne elnöki tisztségét is egy időre, de erről lemondott időhiányra hivatkozva, miközben egy másik fiatalkori egyesületében, az amatőr FC Malley-ben ismét futballcsukát húzott. Ma is fellép bemutató és jótékonysági mérkőzéseken, 2008 óta a Young Boysnál technikai igazgató, játékos-megfigyelő és „csatáredző” (Stürmertrainer) az örökifjú sportember, egy nagyon rövid ideig az U20-as válogatott csatáraival is foglalkozott.

Egyébként testvére, Cédric szintén profi labdarúgó volt egykoron, ő maga pedig egy új sportnak, a lábgolfnak a nagy híve. Hívták a kisoroszi vb-re is, de nem tudott részt venni az eseményen.