Emelkedő francia kupaláz – Dlusztus Imre publicisztikája

A Les Herbiers szereplése a kupában újra ráirányította a figyelmet az egészen speciális francia futballkultúrára. Nálunk elképzelhetetlen, hogy amatőr együttes bejusson a labdarúgó MK-döntőbe, és persze az is, hogy a nemzeti kupában olyan klubok is induljanak, amelyek székhelye a fővárostól több ezer kilométerre található. A francia bajnokság bármely osztályában szereplő kupainduló számíthat arra, hogy összesorsolják a Brazíliával és Suriname-mal határos Francia Guyana, a dél-afrikai Réunion vagy a Karib-térséghez tartozó Martinique egyik csapatával. A legszebb az, ha Új-Kaledónia topklubja, az AS Lössi lesz az ellenfél, mivel ez a sziget Ausztráliától 1500 kilométerre keletre található a Csendes-óceánban.

Ez aztán nagyon sajátos labdarúgóközeget hoz létre, s még attól is izgalmas, hogy a földrajzban nem túl jó átlagfrancia ráébredhet arra, milyen nagy is még mindig a birodalmuk. Mondhatni, hogy Franciaország egy végtelenül nyitott, ugyanakkor bizonyos szinteken egészen zárt világ.
Még a kilencvenes évek elején történt, hogy képeslapot akartam küldeni Cannes-ból haza, Magyarországra. Mondtam a trafikban, hogy hova kérnék bélyeget. A hatvanas éveiben járó férfi többször is visszakérdezett, megtudakolandó szülőhazám nevét. Gondoltam segítek: ez az ország Közép-Európában található, Ukrajna és Ausztria között. „Nem, nem" – rázta a fejét a francia. Én meg bizonygattam, Magyarország az öreg földrészen van. Végül a trafikos odadobott egy bélyeget, és magából kikelve üvöltötte: „Ez a hülye Mitterrand már mindenkit felvesz Európába.”

Túl a közismerten fejlett francia sovinizmuson, itt azért tetten érhető az a sajátos világszemlélet, ami garantálja, hogy ne nagyon értsük őket (holott mi elég sokat teszünk a franciaság befogadásáért), ők pedig végképp ne értsenek bennünket. Annak ellenére, hogy a két nemzet sokezernyi szállal kötődik egymáshoz. Kevésbé ismert, hogy a Courtenay francia főnemesi család a XIII. században rokoni kapcsolatban állt II. András magyar királlyal, vagy hogy II. Ulászló francia-magyar szövetség kialakításán munkálkodott. Aztán ott van az Anjou-ház, Rákóczi és XIV. Lajos, Jókai és Nizza, Ady és Párizs, Dobos C. József magyar-francia szakácskönyve, no meg persze Trianon is.

Azért nem minden francia volt érzéketlen a magyarság iránt. Bernard Le Calloc'h, az 1925-ben született tudós diplomata például elmélyülten foglalkozott a nyelvünkkel, sőt a határon túli magyarság helyzetével is. Ez különösen a szocializmus évtizedeiben volt megsüvegelendő, amikor a hivatalos diplomácia szinte semmit sem tett kisebbségben élő testvéreinkért.

Visszatérve a cannes-i trafikoshoz: képzeljük el, milyen messze van egymástól az a történelmileg determinált helyzet, hogy Magyarország csupa magyarok lakta területtel szomszédos, és az a körülmény, hogy Franciaországnak vannak külső megyéi Haiti, Madagaszkár vagy Kanada partjainál, sőt Tahiti is francia terület. Ez azért is különleges, mert mint fentebb írtam: a Francia Kupában rendre elindulnak a tengerentúli részek klubjai, és a főtáblán, a nyolcadik fordulót követően előfordul, hogy a következő kupameccsre nyolc-tízezer kilométert kell utazni. Az idei sorozatban például a Réunion szigeti AJ Petite-Ile odahaza 3500 néző előtt 1–0-ra veszített a negyedosztályú AS Beauvais Oise ellen. A sziget Madagaszkár szomszédságában található Afrika délkeleti csücskén. Itt született Roland Garros, a repülés úttörője, a párizsi nyílt teniszbajnokság névadója. A mérkőzésnek otthont adó Saint Pierre városka légvonalban épp 9400 kilométerre van Beauvais-tól. Ha ismerősen cseng ennek a pikárdiai településnek a neve, talán onnan, hogy egykori püspöke, Pierre Cauchon ítélte máglyahalálra Jeanne d'Arcot.

De mielőtt elvesznénk a kultúrtörténeti motivációs anyagban, rögzítsük, hogy a hagyományos európai (kontinentális) megközelítésektől teljesen különböző a franciáké. A kupában elmosódnak a távolságok és a dimenziók: esélyesként indulnak a messzi távolból és az amatőrök világából is a kiscsapatok, s a több ezer klubot megmozgató sorozatra mindenütt nagy figyelmet fordítanak a játékosok, a szurkolók, valamint a különböző médiumok. Különben hogyan lehetne az, hogy a St. Denis-ben rendre 70 ezer néző kíváncsi a fináléra? Jelzem, a 16 közé jutásért a PSG–Guingamp meccsre 47 ezer, a Nantes–Auxerre mérkőzésre 13 ezer, a negyedosztályú Épinal és a Marseille találkozójára 7 ezer néző váltott jegyet.

A Francia Kupa folyamatosan fejlődik. 2000. május 7-én a Nantes és a negyedosztályú Calais döntőjére 78 ezren váltottak jegyet Párizsban. Ebben az évben 6096 csapat indult. A nyolcvanas években még 3000 volt az átlag…

Az idei sorozat nagy hőse, a Les Herbiers az ötödik amatőr csapat, amelyik eljutott a kupafináléba a Nimes (1996), a Calais (2000), az Amiens (2001) és a Quevilly (2012) után. A harmadik vonalban szereplő gárda egy 15 ezer lakosú nyugatfrancia városka büszkesége. Az önkormányzat hivatalos honlapján a döntő előtt egy kocsmába betérő zenekar kedves nótája fogadta az oda klikkelőt. A dalban azon évődnek, hogy a párizsinak nevezett szendvicset nem eszik ugyan meg, mert túl drága, de álmodozni még szabad. A szójáték alapja, hogy a PSG-t vidéken gyakran csak párizsiként emlegetik
A Les Herbiers éves költségvetése kétmillió euró, amiből a PSG Neymar fizetését 20 napig tudná finanszírozni. Jellemző, hogy az egyik fogadóirodánál 37-szeres oddsot adtak a harmadosztályú csapat győzelmére a kupadöntőben. És persze mindenki azt várta, hogy a sztárok jól megszórják a kicsiket. A France5 csatorna jóvoltából láthattuk, hogy nem így történt. A Les Herbiers igazi futballünnepen 73 772 néző előtt nagyszerűen helytállt Cavaniék ellen. A német transfermarkt portál úgy kommentált, hogy 775 millió euró nézett farkasszemet 4 millióval, ennyi ugyanis a két keret összértéke. A 2–0-s párizsi győzelem után Adrien Rabiot, a fővárosiak válogatott középpályása azt mondta, legalább annyira örül, hogy örömet szerezhettek harmadosztályú ellenfelük játékosainak és szurkolóinak, mint a sorozatban negyedszer elnyert kupának.

A Les Herbiers tavaly is messze jutott el. Az előző kiírásban a 16 közé kerülésért szenvedett 2–1-es vereséget az élvonalbeli Guingamptól. Meg kell jegyezni, hogy a mostani sorozatban csak a döntőben találkozott első osztályú ellenféllel, ami adódik abból, hogy szerencsés volt a sorsolása, meg abból is, hogy itt nem ritka, ha harmad-negyed-ötödosztályú csapatok gyorsan kiejtik a nagyokat. A 64 között öt élvonalbeli együttes búcsúzott, igaz, ebből kettő első osztályú ellenféllel szemben. Az persze igen csak figyelemre méltó, hogy a negyedik ligás Granville „tréfálta meg” a Bordeaux-t.

A Les Herbiers a maga öt és fél ezres stadionját a sorozat végére kinőtte. A Lens elleni negyeddöntőt be kellett vinni Nantes-ba, ahol 21 ezer néző volt kíváncsi a találkozóra. Az elődöntőre, ahol a szintén harmadosztályú Chambley volt az ellenfél, 34 ezer néző váltott jegyet.

A kupaspecialista Les Herbiers játékosainak a bajnokságban viszont nemigen ment jól. Amikor bejutottak a döntőbe, még a 9. helyen álltak, a bajnokság végére viszont visszacsúsztak a 15. pozícióba. Igazi hullámvasút volt tehát az idény, sok-sok izgalommal.

S most persze szándékosan nem ejtettem egy szót sem a Magyar Kupáról.