Szomorú történet – Csinta Samu publicisztikája

Ez itt most nem egy hollywoodi film forgatókönyvének hevenyészett változata, pedig lehetne. Vagy még inkább egy sorozaté, amely hatvannégy részen át tart izgalomban kontinenseket. Ez itt mégis sokkal inkább kórkép egy olyan világról, amelyben élünk, holott meggyőződésem, hogy többségünk nem ilyen világban szeretne élni. Mégis ebben dagonyázunk, és vergődésünkkel egyre messzebb toljuk a pocsolya határait.

Több mint egy hete történt Párizsban, hogy egy román játékvezető-asszisztens feketeként azonosított egy személyt, akinek méltatlankodását tűrhetetlennek érezte. Panasszal élt a vezetőbírónál, aki megkérdezte segítőjétől, a padon ülők közül melyiknek mutassa fel a piros lapot. Mire az asszisztens: annak a feketének. A folytatás ismert, orbitális botrány, az egeket ostromló rasszizmus elleni tiltakozását öltözőbe vonulással kifejező két csapatnyi – PSG–Basaksehir Istanbul Bajnokok Ligája-meccsen járunk – játékos, gyors elhatárolódások és jóval lassúbb vizsgálatok. Múlt kedd óta, amely alatt vélemények és nézetek, intézmények és véleményvezérek, nyelvészek és szociológusok ütköztek anélkül, hogy bárki is engedett volna eredeti álláspontjából.

A gombóc, amelyet sem kiköpni, sem lenyelni nem tudunk, a rasszizmus kérdése. Nyilván nem önmagában, hiszen elfogadhatatlan az ember bőrszín vagy bármilyen külső vagy belső tulajdonság alapján való besorolása, a hasonló alapon történő hierarchizálás. Akárcsak a nyelvi diszkrimináció és az azt támogató gondolkodásmód. Mindezek alapján, de még inkább mindezek ellenére Sebastian Coltescu játékvezető „nyelvbotlását” a közvélemény valahová a román társadalom „bujkáló” rasszizmusának megnyilvánulása, illetve a píszí gondolkodás generálta erős túlzás közötti szélsőségek közé árazza be.

A külvilág első reakciója a teljes lefagyás volt, hiszen a hatalmas párizsi felhorgadás valami szörnyűséget sejtetett. Némi ocsúdást az első részletek hoztak. Az „Ala negru” (Az a fekete) hangzásilag meglehetősen közel esik az angol negróhoz vagy niggerhez, ami ugyebár erőteljesen rasszistának minősülő kifejezés. És természetesen aligha várható el, hogy egy szenegáli származású, az egykori gyarmatbirodalmak nyelvi önostorozásán szocializálódott futballista – de akárki más – tisztában legyen azzal, hogy a román nyelv gyakorlatilag ugyanazt a kifejezést használja a fekete szín és a fekete bőrszínű emberek megjelölésére.

A hasonló csengésű kifejezés hallatán minden bizonnyal olyan reflexek lépnek működésbe, amelyek csak a közvetlenül érintettekben alakulhatnak ki. Mindenki másban ettől eltérő eredetű folyamatok kezdik rázni a vészcsengőt, ha egyáltalán elkezdik.

Az élet minden területén leküzdendő, de egyelőre korántsem leküzdött jelenséggel van dolgunk. A sporton belül maradva: a stadionok népe az idők kezdete óta igyekszik megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel megzavarhatja az ellenfél játékosait vagy a játékvezetőt, előszeretettel használva a külső személyi jegyekre, előéletre és hasonlókra való utalásokat. Történetünk „botrányhősének” is jó ideig kellett hallgatnia az ezerfejű cézár „öngyilkosjelölt” skandálását, miután évekkel ezelőtt sokadik emeleti lakása ablakából kellett visszaimádkozni az élete egyik súlyos pillanatában más kiutat nem látó fiatalembert. Nem tudjuk, milyen lehetett, és aligha kívánjuk megtapasztalni.

Miközben egyre többen igyekeznek a negru szó etimológiájával magyarázni a sajnálatos esetet, érdemes arra is odafigyelni, amit a Gazeta Sporturilor című bukaresti sportnapilapnak mondott azon melegében a roma származású Gelu Duminica szociológus. Szerinte a párizsi történetben egyértelműen rasszizmus generálta társadalmi megbélyegzés esetével van dolgunk, még ha nem is feltétlenül tudatos módon. A romániai közbeszédben ugyanis – de a megállapítást a teljes Kelet-Közép-Európára is kiterjeszthetjük – hangsúlyosan jelen vannak az etnikai jellegű, leginkább a cigányokra kihegyezett megbélyegzések.

Vékony a jég, de azért egy óvatos próbálkozást megér: vajon milyen mértékben előzhette meg provokáció Coltescu „feketézését”? Tényszerűen a kiállítást. A gyanú minimum jelen van, állítólag létezik hangfelvétel, amelyen hallatszik, amint a török kispadról ilyen kijelentés röppen fel: nálunk a románok mind cigányok. Az UEFA-nál mindenesetre a törökök felelősségét is vizsgálják. Miközben igyekszünk nagy ívben elkerülni az általánosítás veszélyét, a kispad felől érkező nyomásgyakorlás során bizony ilyen elemek is előfordulnak. És ezt hasonló helyzeteket közvetlen közelről megélők egybehangzóan állítják.

A történet mindenesetre egyelőre párhuzamos kényszerpályákon fut. Egyiken azokkal a látványos píszíkonform megnyilvánulásokkal, amelyek Coltescu azonnali felnégyelését követelik. Köztük híres futballisták tengernyi bejegyzése mellett a romániai diszkriminációellenes tanács, a Román Labdarúgó-szövetség, a román sportminiszter, de még a román külügyminisztérium egyértelműen elítélő állásfoglalása is, utóbbi rövid időre hivatalos Facebook-oldala borítóképét is a török csapat által kitett rasszizmusellenes bélyegre változtatta.

A szokványos hangnemű és tartalmú üzenetek mellett külön kiemelést „érdemel” Franciaország román származású sportminisztere, az korábbi úszó Roxana Maracineanu bejegyzése: „Ezen az estén a sportolók történelmi jelentőségű választ adtak egy elfogadhatatlannak ítélt viselkedésmódra. A vizsgálat eredményétől függetlenül üdvözlöm a sportolói szolidaritás eme megnyilvánulását.” Bár hajtűkanyarra aligha kerül sor, azért kíváncsi lennék egy árnyaltabb UEFA-jelentést követő tömeges önkorrigáló reakcióözönre is.

A másik sínen a „vírustagadók” szerelvénye zakatol egyre hangosabban. Az ártatlanság vélelmének hangoztatása változatlanul hamisan hangzik, de annak hangzott az is, hogy e fekete forradalom vezéralakja, Demba Ba állítólag felhívta Coltescut, és miután egyértelműsítették a negru szó szubsztrátumait, nagy egyetértésben köszöntek el egymástól. A hírt egy több román klubcsapatban is megforduló szenegáli futballistának, Ousmane N'Doyének tulajdonították, aki a két fél barátjaként közvetített volna a fatális félreértés tisztázása érdekében. Dembe Ba azonban cáfolta a dolgot, a közjáték pedig csak a helyzet kuszaságát fokozta.

Ennél hitelesebbnek tetszik az az információ, miszerint a lefagyásból ocsúdó román játékvezető egy spanyol ügyvéd biztatására számszerűsített erkölcsi kárigénnyel várja az UEFA esetleges elmarasztaló ítéletét. Mert abban az esetben akár az intergalaktikus emberjogi bizottságig sincs megállás. A bírói karriernek amúgy is annyi, hiszen tavaly októberben a Román Játékvezetői Bizottság úgy döntött, az életkorára tekintettel leveszi Coltescut a FIFA-listáról. Aki 26 éves kora, 2003 óta tagja a FIFA-keretnek, bár 2007 és 2013 között kényszerpihenőt tartott, miután a hazai meccseken nyújtott teljesítménye miatt felettesei „jégre tették” egy időre. Mert azért a kép teljességéhez tartozik, hogy összességében a román futball meglehetősen vitatott alakjáról beszélhetünk, aki nemegyszer alázott már meg játékosokat az általa vezetett bajnokikon.

Ügyét támogatják az olyan típusú, kétségbevonhatatlan valóságtartalmú, de az olcsó populizmust alig meghaladó kijelentések, hogy „Tudják, hányszor cigányoznak le bennünket nyugaton büntetlenül?” Ciprian Marica, nyugat-európai klubokat is megjáró korábbi sokszoros román válogatott játékos érvelt így. Az állítás mögött tömegek sorakoznak fel, hiszen csak a román diaszpóra ötmillió személyt számlál.

Az utóbbi időkben bonmot-vá izmosodott fordulattal búcsúzom: a víruscsend hatására Velencébe visszatértek a delfinek. Eközben Romániában legfeljebb aprópénzszámba menő összegekre bírságolják a mindenféle fórumokon zajló magyarellenességet. Forgatókönyvírást privát felkérésben vállalok.