Balbunkóból futballkirály – Moncz Attila publicisztikája

Ha valaki hajlandó Nagrig és Kairó között naponta nyolc órát utazni azért, hogy az el-Mokavlun csapatának ötödik számú (!) balhátvédjeként (!) gyakoroljon naponta, aligha vádolhatjuk azzal, hogy ne lenne elkötelezett a labdarúgás iránt, illetve hogy hiányozna belőle a sportággal szembeni alázat. Ha pedig valaki ilyen indulás után, a gyökereit sohasem feledve, a személyiségét végig megőrizve a csúcsra ér, bőven megérdemli az ünneplést. Ahogyan az egyiptomi Mohamed Szalah, aki a kis egyiptomi településről elindulva mára a Premier League legeredményesebb afrikai futballistája lett.

A sors igazságtalansága, hogy a gólrekordjára árnyékot vetett a Manchester United edzőkérdésben előadott szerencsétlenkedése (Ole Gunnar Solskjaer egyre inkább vállalhatatlan, de egyelőre még azt sem bírják eldönteni az Old Traffordon, hogy mit akarnak csinálni – azért ott aligha csak a kispadon kellene rendet tenni...). Pedig nem akármi az MU arénájában a Premier League-ben első vendégjátékosként mesterhármast szerezni (a Bajnokok Ligájában ez már összejött a brazil Ronaldónak, még a Real Madrid játékosaként), és főképp nem akármi megdönteni Didier Drogba afrikai gólrekordját. Ami persze csak idő kérdése volt, hiszen a vasárnapi rangadó előtt a Chelsea hőse 104 gólnál

járt, akárcsak Szalah, azt meg ugye kevesen (se) hitték, hogy a liverpooli korszakában rendre legalább 19 bajnoki gólt termelő egyiptomi soha többé nem lő gólt az angol élvonalban. Lőtt, hármat is, így a 167. bajnokija után rekorder lett, míg egykori chelsea-s kollégája 254 találkozón hozta össze a csúcsot.

Ráadásul Sadio Mané is már 100 gólnál jár, így nem véletlen, hogy Drogba nem csupán Szalahot, de szenegáli csapattársát is méltatta, midőn a Twitterre kitett egy hármukról készített montázst, rajta az „Új királyok a házban” felirattal. Aztán később már csak egy olyan karikatúra „érkezett”, amelyen ő teszi a koronát Szalah fejére. Vélhetően a Chelsea-ben eltöltött közös (2014–2015) idény közben-után ő sem gondolt arra, hogy egyszer majd az egyiptomi dönti meg az egyik legnagyobb angliai rekordját. Londonban ugyanis Szalah fejre állt, José Mourinho két évad alatt összesen 13 bajnokin adott neki lehetőséget. Egy másik hajdani csapattársa, Filipe Luis szerint az edzéseken olyan volt, mint Lionel Messi, de ezt éles helyzetben nem tudta megmutatni. A kispad a kapott fizetés fényében meglehetősen kényelmesnek tűnt, ő viszont játszani és fejlődni akart, így inkább – kevesebbért – elment kölcsönbe a Fiorentinához, majd a Romához, hogy aztán utóbbi 15 millió euróért végleg meg is vegye. Egy évvel később, 2017 nyarán pedig ennek úgy a háromszorosáért eladta a Liverpoolnak.

Csak közben Szalah reménységből szinte befutott játékos lett, mert hajlandó volt minden téren „körülnézni”. „Egész pályafutásom során a tanulás iránti vágy segített rajtam a legtöbbet” – ismerte el egy későbbi interjúban. Ahogyan Cristiano Ronaldo vagy Robert Lewandowski, ő is felmérte, miben, milyen sorrendben kell előrelépnie, és haladt becsülettel. Rómában speciel a technikája csiszolására helyezte a legnagyobb hangsúlyt, a cél érdekében szerződtette a kolumbiai válogatott korábbi csatárát, Jaime Pabónt, és az ő hátsó kertjében az edzések után folyamatosan dolgoztak. „Azt ajánlottam neki, hogy ha jó döntéseket akar hozni, akkor a labdát nézze, és mindig azt a sarkot válassza, amit a kapusnak abból a helyzetből nehezebb elérnie. Ezt a tanácsot figyelembe véve rengeteget gyakoroltunk” – mondta később Pabón. Ha ma megnézzük, Szalah miképp fejezi be az akcióit, a sablonos megoldások kisebbségben maradnak...

De nem csupán ezt tanulta meg az idők során, hanem az erőnléti tréningek fontosságát (helyi vicc szerint az autóját kizárólag a Pool edzőközpontjában lehet látni), a dietetikus nélkülözhetetlenségét (egyik fő bizalmasa a klub étkezési tanácsadója), na meg az adatelemzések hatására megnyíló lehetőségek értelmét is. És legkésőbb itt megkerülhetetlen a szerepe Jürgen Kloppnak, a Liverpool menedzserének, a frankfurti egyetem hajdani reményteljes sporttudományos hallgatójának. „A GPS-technológia segítségével a Liverpoolnak minden adata megvan, tudja, ki mennyit és hogyan sprintel, hány csele sikeres és hány nem, mennyi párharcot nyer meg és így tovább” – fogalmazott Matt Stride, az Isokinetic adatelemző cég konzultánsa. A német szakvezető pedig remekül használta fel a számokat. Az Anfield Roadra még szélsőként érkező Szalahból idővel középcsatárt, a 9-es szerepét újraértelmező világsztárt faragott.

„A Románál sokkal többet játszott a szélen, mert Edin Dzeko személyében ott volt egy nagyon domináns center. Pontosan mi sem tudtuk, mire lehet képes középen. Senki sem tudta. Lépésről lépésre tanultuk meg. És úgy voltam vele, elég fiatal még ahhoz, hogy új rendszereket tanuljon meg” – árulta el Klopp. Szalah pedig megtanulta. Bár 44 gólos első idényénél jobbat egyelőre nem tudott (most 15-nél tart, időarányosan nézve a végére ebből simán lehet 60 gól!), viszont sokkal inkább a csapat szolgálatában állva futballozik. Labdaszerzésben aktívabb, a gólpasszai és szerelései száma nő, egyre több területet nyit, a játéka kreatívabb lett. Az pedig már a második évadában érződött, tökéletesen alkalmas a modern középcsatár feladatkörére, hiszen amíg az első liverpooli idényében góljai 12.5 százalékát szerezte az ötösön belülről, addig a következőben már 31-et. Emellett irigylésre méltó a fizikuma, hiszen az érkezése óta eltelt több mint négy év alatt mindössze hét bajnokit kellett kihagynia!

Közben pedig ember is maradt, képes hibázni, mint a Milan elleni BL-csatában egy tizenegyesnél. A Kop utána minden korábbinál nagyobb erővel kezdte el „tolni” a Szalahot éltető nótát! Jó a viszony közte és a drukkerek között, már a Crystal Palace elleni siker után is így üzent a tábornak: „Ti, szurkolók tartotok lendületben. Sokkal több erőt adtok nekem, mint azt valaha is gondoljátok.” Mindezt úgy, hogy bár rendszeresen (és úgy, hogy ne lehessen belekötni!) posztol a közösségi médiában, nem szívesen nyilatkozik, a családjának pedig egyenesen megtiltotta, hogy szóba álljon az újságírókkal. Csak futballozni szeretne és élni a saját erkölcsi normái szerint, amibe a kórház- és iskolalapításon túl az afrikai éhezők segítése is belefér.

Aki pedig „egynyári” játékosnak minősítette, ma már vakarhatja a fejét. Így például Sergio Ramos, aki a 2018-as Real Madrid–Liverpool BL-döntő előtt a Szalahot a két megasztárral összevető angol újságírók felvetésére így felelt: „Ronaldóhoz vagy Messihez senkit sem lehet hasonlítani. Másik bolygóról jöttek. Akadnak játékosok, akiket felkapnak, mások jönnek és mennek, megint mások pedig a nyomukban maradnak, de senki sem éri utol őket.” (A teljesség kedvéért: a fináléban a spanyol bekk fél óra után a cselgáncsból ismert kis belső horoggal kivonta a forgalomból az egyiptomit...) Mára legalább ketten, Robert Lewandowski és Mohamed Szalah utolérték őket. És bár a marketingértékükkel nem tudtak vetélkedni (még akkor sem, ha tudjuk, az egyiptomiról a New York-i Times Square-en is készült karikatúra!), a tudásukkal igen. A fogadóirodáknál ugyan Messi 1.5-es oddsszal egyértelmű favorit az Aranylabda-versenyben, a magam részéről igazságtalannak tartanám, ha nem a Bayern vagy a Liverpool csatára lenne a befutó.

Még akkor is, ha tudom, Szalahnak bőven van még ideje, hiszen a nagyok közül egyedül ő jár még csak a húszas éveiben. És látva, mennyire tolódik ki a határ, olvasva, hogy egyes tudósok szerint ha valaki helyesen edz, 40 esztendősen jobb teljesítményre lesz képes, mint amilyenre 20 évesen volt, s akár még egy évtized is állhat előtte.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!