ALAPVONAL. A győzelmet nem kell, a vereséget pedig nem lehet megmagyarázni. Vagy legalábbis nem illik. Most lehet, gond nélkül, bármelyiket, bármikor. Ne kerteljünk: kinyíratott a legfőbb vezérlő elv, amitől a sport az, ami.

ALAPVONAL. A sportba őrült hiba mérlegelés nélkül teríteni a nagy egyenlősdit. Mert ez nem politika, és napestig lehet érzékenyíteni bárkit, ám attól a biológia törvényei nem fognak megváltozni.

ALAPVONAL. Az olimpia örök szerelmeseként is legfeljebb reménykedem: elég erős az öt karika ahhoz, hogy kötőanyag legyen ott, ahol minden szétesni látszik.

ALAPVONAL. A mögöttünk lévő esztendőt sokan nagyon gyorsan elfelejtenék, és nem is nagyon lehet vitázni velük. Mi sem próbáljuk meg, sem pedig lajstromba venni a lassan mögöttünk hagyott 2020 emlékeit. Úgyhogy ami alább következik, az persze nem történt meg.

A bajai ifjú csaknem hat perccel volt gyorsabb a címvédő Rasovszky Kristófnál.

ALAPVONAL. Az egyéni sportokban nemigen akad olyan honi sztár, akinél annyi mindennek kell stimmelnie egy kiemelkedő siker eléréséhez, mint Fucsovics esetében.

ALAPVONAL. Talán most állt elő az a helyzet, hogy a sportoló hangja lesz az erősebb. És az ember az első. Rettentő naiv elgondolás, de hátha.

ALAPVONAL. Furán hangzik, de épp az arisztokrácia diszkrét bája miatt hihetjük el a NOB-ról, hogy a krízisben is dominál az a józanság és profizmus, amelynek hála képes lesz választ találni erre az őrült kihívásra.

A HARCOS ÚTJA, 8. RÉSZ. Tibor tanítványai rutinszerűen maradnak plusz 30-40 perceket az edzések után a vízben. Mert ezt látták a Mestertől.

A HARCOS ÚTJA, 7. RÉSZ. A vízilabdavilág egy félmosollyal nyugtázta: Kásásék nélkül most néhány évig nem kell számolni a magyarokkal.

A HARCOS ÚTJA, 6. RÉSZ. „Akkor nem is elsősorban örömet éreztem, hanem valami hatalmas, kimondhatatlanul nagy elégtételt.”

A HARCOS ÚTJA, 5. RÉSZ. Az 1999-es doppingügy sportpolitikai játszmába torkollott, és megfosztotta Benedek Tibort a vízilabdától.

A HARCOS ÚTJA, 4. RÉSZ. Benedek Tibor az atlantai olimpia sokkja után elindult a csúcsra vezető úton.

A HARCOS ÚTJA, 3. RÉSZ. 1993-tól mintegy varázsütésre elindult felfelé a vízilabda – az emelkedésnél az egyik legfőbb hajtóműnek az UTE gárdája számított, a főszerepben Benedek Tiborral.

A HARCOS ÚTJA, 1. RÉSZ. Már gyerekként látszott rajta, hogy sohasem ad fel semmit, hogy sohasem fél semmitől.

A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóra Csurka Gergely írásával emlékezünk.

A Kemény-érában tizenkét év alatt 25 nagy tornán 23-szor jutott a négy közé a válogatott.

ALAPVONAL. Kérdés: amikor el lehet kezdeni gyülekezni a startvonalnál, mindenki a saját pályáját akarja-e becsülettel megfutni, vagy a másik oldalba könyöklésén töri majd magát.

ALAPVONAL. A pénznyelésre szakosodottakra kritikusabb periódus vár. Ahogy Kínában is kitisztult a levegő, úgy talán a sport világában is bekövetkezik mindez.

ALAPVONAL. Nem azt írom, hogy egy pénzdíjas olimpia másnapján jönne az apokalipszis – de hogy jó eséllyel elindulnánk felé, az biztos.