Ismét Szerbia ellen, ezúttal a bronzéremért

Tizenhárom napon belül másodszor küzd meg egymással a magyar és a szerb válogatott, ám már csak a mieink által megnyert csoportmeccs miatt sem szabad könnyű menetre számítani. Ráadásul soron következő ellenfelünk – jó szokásával ellentétben – nem veszítette el az életkedvét az elbukott elődöntő után, mert bár a Horvátországtól kapott 10–9-es zakó fájt, a tavaly világbajnok csapat az idén világliga- és világkupagyőztes lett, úgyhogy egyöntetű a vélemény: két arannyal és egy bronzzal el lehetne adni az évadot. Vagyis Szerbia nyerni akar Magyarország ellen, még ha szokatlan is, hogy az aktuális világesemény utolsó napján nem a fináléban, hanem csak a „kisdöntőben" találkoznak a felek.

„Nem kellett volna kikapnunk Horvátországtól, talán minden paraméterben jobbak vagyunk, ugyanakkor önteltség lenne azt gondolni, hogy legyőzhetetlenek vagyunk és minden versenyen nekünk van fenntartva az első hely – mondta a 3. pozícióért rendezendő meccs előtt Dejan Udovicsics szövetségi kapitány. – Nekünk a bronzmérkőzés lett a döntőnk. Nem azért, mintha revánsot akarnánk venni a magyar válogatotton a csoportszakaszban elszenvedett vereségért, hanem mert érmet nyerhetünk."

A játékosok is hasonlóan nyilatkoztak, Zsivko Gocics például kitért arra, hogy nincs miért szemrehányást tenniük egymásnak, mert a szezon harmadik világeseményén a harmadik érmet megszerezni siker lenne. Ezzel mélyen egyetértett Andrija Prlainovics, aki úgy tette viszonylagossá a kudarcélményt, hogy megemlítette: az Eb-címvédő Montenegró csak ötödik, a vb-ezüstérmes Spanyolország pedig csupán nyolcadik lett Zágrábban.

„Minden érem siker ezen a szinten. Egyébként sem lehet három versenyen csúcsformában teljesíteni egy idényen belül. Viszont még egyszer nem fogunk annyi és akkora hibát elkövetni, mint a csoportmeccsünkön!" – közölte végül harciasan Dusko Pijetlovics.