TALÁLATOK A(Z) Alapvonal CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Ritka szerény ember, csodásak a nyilatkozatai, minden szava, gesztusa hiteles, semmi jele a sokszor modoros kiszámítottságnak.

ALAPVONAL. Jó-e, hogy a magyar jégkorong-­válogatott jelentős hányadának már most véget ért a klubidény, és a játékosok a következő két hónapban tökéletesen regenerálódnak és felkészülnek a vb-re, vagy jobb lett volna, ha még néhány hétig tűzben maradnak, a rájátszás további szakaszának kemény csatáiban edződnek, és menetből érkeznek a válogatott legfontosabb idei tornájára?

ALAPVONAL. A válogatottnál Szélesi Zoltán kétmeccses beugrását kivéve csaknem egy évtizede, a Fradinál pedig Máté Csaba három, valamint a minden szempontból futballmagyar Leandro egy beugrásán kívül 2012 nyara óta nem magyar a szakvezető.

ALAPVONAL. Nagyon úgy fest, hogy mostanra kezd összeállni a csapat, ami nem túl jó hír az ellenfeleknek. Helyi újságírók szerint Wojciech Szczesny szerződtetése hozta meg a szerencsét, a visszavonulása után reaktivált lengyel kapus bemutatkozása óta ugyanis még nem kapott ki az együttes. Gyanítom azonban, hogy ennél nyomósabb okok húzódnak a formajavulás mögött.

ALAPVONAL. Rossi mestert nyilvánvalóan nem vezette semmiféle parciális érdek, nem akart »jó lenni« a papánál, hanem úgy találta, a három Dárdai erősítést jelenthet.

ALAPVONAL. Szalah ebben az idényben eddig 39 tétmeccsen lépett pályára, mérlege 30 gól és 22 gólpassz.

ALAPVONAL. A hazai választási folyamatban már most transzparenciát és nagyobb jogbiztonságot követel. Ha a Valladolid-drukkereket megkérdeznénk arról, vajon ezt Ronaldo az ő klubjuknál miképp garantálta, lehet, gyorsan rá tudnának mutatni a Fenomén hiányosságaira ezen a területen.

ALAPVONAL. Miközben a támogatásokból, innen-onnan lecsípett pénzek ma már néha a megyei labdarúgás legalsóbb szintjein, sőt néhol ifjúsági bajnokságokban is kemény játékosfizetésekké alakulnak, a foci őszinte szeretetét, eredeti értékeit megfojtó jelenséggel dacolni önmagában kisebb forradalommal ér fel.

ALAPVONAL. Nagyon nem lenne szabad a felelősséget körbe-körbe tologatni, a régen létező betyárbecsületből jó lenne, ha megmaradna valami, és a vezetőségből, a szakmai stábokból és a játékosok köréből is illene feltenni a kezeket, elismerve a hibákat és nem a kifogásokat keresni.

ALAPVONAL. Az értékelésekben tehát teljes az egyetértés. A pályán látottakkal ellentétben.

ALAPVONAL. Elsőre ezek nem is olyan hihetetlen számok, különösen nem két legenda csemetéjeként, ilyen fiatal korban.

ALAPVONAL. A Kovács »Kokó« István vezette MÖSZ pontosan látta, merre kanyarodik az út.

ALAPVONAL. Miért vélem e vallomást a bocsánatkérésnél fontosabbnak? Nem azért, mert kiderült: Milák tisztában van vele, hogy a szükségesnél rövidebb, tépett összevisszasággal megesett fölkészülés után nem volt ezen az olimpián megfelelő formában, hiszen nyilvánvaló, hogy tudta ezt.

ALAPVONAL. Ezért is ismétlem meg, amit az előző voksoláskor mondtam: nem feltétlenül a legszebb gólt keressük, hanem a szívünknek legkedvesebbet, a legemlékezetesebbet, a futballunkat és az ahhoz fűződő viszonyunkat leginkább meghatározót.

ALAPVONAL. Egyre többször bukkant fel az utóbbi hetekben az a vélemény, hogy volt már néhány korszakos nagy csapat az NFL történetében, de egyik sem volt ilyen arrogáns. Talán kissé erőltetett a hasonlat, de olyan érzésem volt ezt a Super Bowlt látva, hogy az 1967-es labdarúgó BEK-döntő, a Celtic–Internazionale (2:1) találkozó lehetett hasonló.

ALAPVONAL. A hasonló borzalmak legtöbbször párhuzam után kiáltanak, az úgynevezett horrorsérülésekből pedig akár egész estés filmet is össze lehetne állítani.

ALAPVONAL. A rizikó tehát egyszer bejön, másszor nem. Mint minden edzői húzás.

ALAPVONAL. Mindezt csak azért írom, mert talán ideje lenne elgondolkodniuk az illetékeseknek, érdemes-e a magyar labdarúgókat leállítani néhány hétre, nem lenne-e jobb megtartani a meccsritmust. Az infrastruktúra adva van a januári mérkőzésekhez is, főleg amikor lényegében nincs fagy az országban. Műfüves pályából annyi van, mint csillag az égen, az edzés itthon utazás nélkül is megoldható, szóval talán folytonossá lehetne tenni az idényt.

ALAPVONAL. A 29–23-as végkifejlet aztán szerencsére nem gyarapította azokat az emlékeket, amelyeket egy húsz-harminc év múlva esedékes publicisztikában felidézhetünk, de ez igazán nem gond. A nyolcba kerüléshez sem kell mindig idegbaj. Az majd úgyis jön magától a keddi, zágrábi negyeddöntőben.

ALAPVONAL. Való igaz, e sztárfutballisták, vezetőedzők rengeteget keresnek, csillagászati fizetéseket kapnak, ezért elvárható, hogy minél jobban teljesítsenek, de gondoljunk bele, milyen nehéz ezt hétről hétre, sőt, lassan már kétnaponta megismételniük, amikor magánéleti gondokkal, lelki nehézségekkel néznek szembe.