TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Úgy érzem, nem lehet véletlen, hogy nem sokkal Maradona halála után Argentína és a Napoli is révbe ért. Előbbi harminchat, utóbbi harminchárom éve várt erre. Nyilván ez nem csak nekem jutott eszembe, számos fotómontázs került fel a netre, ami ugyancsak azt sugallja, hogy az isteni Diego keze bizony benne lehet e sikerekben.

ALAPVONAL. A remény adva van, éppen a négyezres nézőszám jelzi, mennyire vevők a focira az emberek ezen a szinten is, és pontosan az ilyen rendezvények adhatnak erőt, motivációt egy gyereknek, aki esetleg csak szűkebb pátriájában futballozhat, de előtte lebeghet a cél, hogy ő is egy fehérvárihoz hasonló csodálatos stadionban, ennyi néző előtt lépjen pályára.

ALAPVONAL. Abnormális állapot. Nem tarthatott, nem is tartott az idők végezetéig. Ránk köszöntött a rendszerváltás – azaz a magyar sportra inkább rászakadt. Ami organikus, természetes fejlődés eredménye volt, azt már réges-rég felszámolták, ami mesterségeset a helyére ügyködtek, az egyszer csak hirtelen összedőlt. Maga alá temetve sok-sok sportklubot.

ALAPVONAL. Nagyon kevés olyan csapat van (már ha egyáltalán akad) Európában, amelynek a 2028-as kontúrjai is olyan erősen látszanak, mint a Real Madridé. Ráadásul a generációváltás a szemünk előtt ment végbe, úgy, hogy közben a sikerekről és a »kiérdemesült cirkuszi oroszlánokról« sem feledkeztek, feledkeznek meg.

ALAPVONAL. Ami a múltat illeti, a legjobb hangulat akkor uralkodott, amikor a csapat a középmezőny stabil tagja volt, rendszeres vasárnap délelőtti meccsekkel, ebéd előtt sokan mentek ki szívesen a Hungária körúti pályára. Aztán amikor 29 év szünetet követően, 1987-ben a Verebes József vezette társaság bajnok lett, változott az atmoszféra. Akkor fogalmazódott meg a tétel, hogy az MTK-nál két dolog szennyezheti a légkört: a siker és a kudarc. A kettő között békében, csendben jól elvan mindenki.

ALAPVONAL. A sport kegyetlenségének is aposztrofálhatnánk, hogy bár ezek után sem elvárás mindig megverni Angliát vagy Németországot, mégsem lesz már soha akkora meglepetés, mint volt. Ugyanez vonatkozik Marozsánra, legfeljebb ha egy Grand Slam-tornán arat hasonló diadalokat, a Fradi női kézisei meg az emlegetett final fourban.

ALAPVONAL. Ha nem tetszik neki a címer, ha nem tetszik neki a szkenner, ha nem tetszik neki az új név, ha nem tetszik neki a sok-sok vereség, akkor sem a klubot utálja, legfeljebb a vezetőt, az edzőt, egy-két bénácska sztárt.

ALAPVONAL. Ha valamikor, most nyikoroghatna többet minden stadion bejáratánál a forgókapu, mert tuti, nekiindulnának futballozást nézni a népek. Arról nem beszélve, hogy csak az igazán elszántak fagyoskodták végig a februárt és a márciust, míg áprilisban és májusban az esős napokat, szóval, a nyár eleje talán a szalondrukkerek kedvét is meghozná – ehhez képest május 28-tól nincs focizás az NB I-ben...

ALAPVONAL. A dunaszerdahelyi Mol Aréna egyfajta búcsújáróhellyé emelkedett, és nemcsak a futballhívek számára. Legfeljebb egy nagyon szűk réteget leszámítva mindenkinek az, aki ilyen-olyan indíttatásból bakancslistát tart nyilván a hajdani Magyarország kötelező módon meglátogatandó helyeiről.

ALAPVONAL. E nyolcakat nem azért száműzték, mert oroszok, hanem mert rovott múltúak, vállalhatatlan értékrendet, nézeteket vallanak vagy egyszerűen hülyék. Ehhez viszont nem kell háború – zavaros alakok, fejek és jellemek békeidőben is vannak, ilyen erővel ezt a vizsgálatot mindig és minden nemzet fiai, lányai kapcsán elvégezhetnék. És elég sokan elbuknának rajta...

ALAPVONAL. A másként gondolkodásnak és az alternatív közösségformálásnak pedig alkalmas terepe lehet a futball, a székely falusi pályákon is.

ALAPVONAL. Török Ádám ellen nem volt könnyű futballozni. Elsöprő lendülettel élt a pályán (is), kemény volt és határozott, a meccsek utáni bocsánatkérése éppen úgy hozzátartozott nála a játékhoz, mint egy-egy jó sör. Ma az Óbudai temetőben nem búcsúzunk tőle, hanem – elköszönünk.

ALAPVONAL. A mellébeszélések ideje lejárt, jön az utolsó ötven méter, három mérkőzés, amely életről-halálról dönt. Ezekből a pillanatokból már nem mindig a művész és a zseni kerül ki jól, hanem a harcos, a katona, a közlegény, aki félelmet, fájdalmat nem ismer, mindig a célt kémleli, és »kivési« magának az utat a végső megdicsőülés felé.

ALAPVONAL.A Tour de Hongrie azonban elsősorban az itt élőknek kell hogy fontos esemény legyen. Nemcsak sportszakmailag, kulturálisan is, hiszen különböző földrajzi területeket kapcsol össze, ezáltal közösséget alkot, rangot és önbecsülést adó eseményként ünneppé formálja a hétköznapokat, és a televíziós közvetítések elterjedésének köszönhetően már vizuálisan is be- és megmutat, ismeretet terjeszt és dokumentál – tájakat, városokat, embereket. Bennünket.

ALAPVONAL. Az európai labdarúgókupák tizenkét elődöntős csapatából öt olasz – még mindig ízlelgetni kell ezt az információt. Az összkép érdekében: éppen annyi csapatot ad e szakaszban a Serie A, mint a Premier League, a Bundesliga és a La Liga együttvéve. Totális és szokatlan olasz uralom.

ALAPVONAL. Jól jön a diadal a (hazai) topegyüttesnek is, zárszámadáskor hivatkozhat reá, de a labdarúgó Magyar Kupa a kicsik kitűnésének lehetséges terepe elsősorban, mennél jobban üzletre fordul a futball, annál inkább. A győztes dicsősége ettől még létezik és tiszteletet érdemel!

ALAPVONAL. Jót tenne egy méltó vetélytárs a Ferencvárosnak, a bajnokságnak, a magyar futballnak is. Különben két év múlva a Fradi beállítja az Újpest 1969–1975 közötti hetes, majd az MTK első világháborút követő tízes diadalsorozatát.

ALAPVONAL. Nasszer al-Kelaifi, a PSG nagyfőnöke, akin keresztül a katari állam pénzelte a klubot – így állta például Messi fizetését is –, elérkezettnek látta az időt, hogy harcba induljon az egókkal szemben. Lehetett volna korábban is, de akkor akár Messivel, akár más szupersztárral szemben több lett volna a veszítenivalója, mint most az öt mérkőzés.

ALAPVONAL. Ilyenkor mifelénk az embernek óhatatlanul a futballtörténelem nagy drámái, 1950 Maracanája, 1954 Bernje jut az eszébe, de a Napolinak, illetve az olasz futballnak is megvannak a maga apokalipszisai.

ALAPVONAL. Az UltraBalatonon a 211 ezer méter ellenére sincs annyi tér és nincs annyi idő, ami végletesen konzerválhatja a rossz, haragos érzést. A futás, ez a közös előrehaladás, röpke fél, de maximum egy óra leforgása alatt megtanít kibékülni egymással.