TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Egy olimpián ott lenni legalább akkora szó, mint nyerni és rekordokat dönteni. Főleg az elmúlt több mint negyedszázadban lett az, amióta az ötkarikás játékok az eredetileg kigondolt, a »világ sportoló ifjúságának négyévenkénti találkozóhelyéből« kőkemény üzletté vált.

ALAPVONAL. A sportközhely ezt úgy fogalmazza meg: nagy volt rajta a nyomás. Nyomás. Ez az új varázsszó, biztos vagyok benne, hogy többet halljuk, mint amennyire komolyan veszik azok, akik mondják.

ALAPVONAL. Az ultráknak finom érzékük van a futballkultúrához. Nekik nem tetszik, ha egy semmiből jövő csapatot egy mecénás a magasba repít. Az egyesület nem a város, a szurkolók vagy a közösség érdekeit képviseli. Hiányzik a társadalmi beágyazódás.

ALAPVONAL. Ahogy a vizsgán két igazán jó jegy létezik, az ötös és a kettes, az idényzáráskor is két egylet öröme lesz majd felhőtlen: az elsőé és a tizediké. Előbbi, a Ferencváros a bajnok, de utóbbi áldhatja a sorsát igazán. Hiszen ő a túlélő.

ALAPVONAL. Odakozmált, amit Magyar Futbóliában kifőztek, és orrfacsaró szag terjengett a Lelátón. Már a szelídebb drukkerek is be-bekiabáltak.

ALAPVONAL. Neki is van focimúltja (a csúcs a cserekapusság a Fradiban, a vezérigazgatói munkásságába most ne menjünk bele, mert elsírom magam), az utóbbi években pedig pocak nélküli Michelin-babává gyúrta magát.

ALAPVONAL. Senna már pihen, árnyékban, csendben. Sírkövén a felirat: „Semmi sem választhat el Isten szeretetétől”, de miről is szól az a sokaknak oly ellenállhatatlanul vonzó motorzümmögés?

ALAPVONAL. Meggyőződésem, hogy az asztalitenisz a leginkább tömegesíthető sportág. Nincs az a település, városrész, ahol ne lehetne találni üres termet, és ettől kezdve már csak az a kérdés, hogy a négyzetméterekkel arányban hány asztalt lehet elhelyezni ott.

ALAPVONAL. Az idő nekünk dolgozik, mert a magyar hoki is dolgozik, hogy aztán eljöjjön a tavasz, az április, és akkor is fel lehessen csapni a magyaros cowboykalapot, ha a vadnyugat helyett keletre indulunk.

ALAPVONAL. A Ferencváros azzal aknázhatja ki leghatékonyabban harmincadik bajnoki címét, ha sikerül elérnie, hogy minden magyar futballistapalánta vágyainak netovábbja legyen.

ALAPVONAL. Hosszú Katinka Rio legeredményesebb magyarja reményeink (egyik) zászlóshajója Tokióban, s ha ott is sikerrel jár, csodálatunkra lesz érdemes.

ALAPVONAL. Íniguez rögtönzött diagnózisában lapidáris egyszerűséggel varrt minden felelősséget jelenlegi munkaadója nyakába.

ALAPVONAL. Nem egy Dárdai Pálra volna szükség, hanem seregnyire. Finoman szólva emberes küldetés lenne.

ALAPVONAL. A véletlenszerűségben nem hiszek, tehát az, hogy az idei már sorozatban a nyolcadik Guardiola nélküli BL-döntő lesz, nem ennek a műve. Ugyanakkor nem, de legalábbis nem elsősorban a szakmai kompetencia hiánya az oka.

ALAPVONAL. Higgyék el, a záróbusznál nincs megalázóbb, a »célterületről« kizárással együtt azt jelenti, hogy a »jelentős közösség« kivetett magából, hiába készültem esetleg napi futásokkal, egészséges ételekkel-italokkal, már-már tudományosan a versenyre.

ALAPVONAL. Mindezek tudatában tényleg érthetetlen, hogyan telhetett el hatvankilenc esztendő magyarországi asztalitenisz-világbajnokság nélkül.

ALAPVONAL. Elkoptathatatlan emlék, amikor hajdanán a két locsolkodási célállomás közötti zsákmánymustra során egyikünk boldogan kiáltott fel: most már biztosan el tudok menni az idegenbeli meccsre!

ALAPVONAL. Anno saját művének, a tökélyre fejlesztett nimbusznak esett áldozatául. Meg sem fordul(hatot)t egy átlagember fejében, hogy Tiger Woods vereséget szenved az élet bármely területén.

ALAPVONAL. Az NB I-ben nincs különösebb jelentősége a kihagyott helyzetnek, mert a régóta honos elmélet szerint a következő úgyis bemegy.

ALAPVONAL. A mi pólónkban éppen úgy minden megtörténhet, mint a futballunkban, csak éppen más színvonalon – a világhoz képest. És itt mindenképpen figyelembe veendő, hogy a két sportág nem hasonlítható össze egymással – egyébként sem.