Hokividék – Csinta Samu publicisztikája

TÖRTÉNETE LEGNAGYOBB jégkorongeseményére készülhet Székelyföld: miután a nemzetközi szövetség a romániai pályázatot nyilvánította a legjobbnak, 2025. április 27. és május 3. között ez idáig „ismeretlen” vidékkel ismerkedhet meg a divízió 1/A-csoport, azaz a világ második vonalának mezőnye. A rendezvény nemcsak a nemzetközi vérkeringésbe száz esztendeje becsatlakozó román szövetség méltó centenáriumi eseményének ígérkezik, de abban a tekintetben is történelmi jelzők után kiált, hogy a legutóbb Bolzanóban 17 székely hokist felvonultató román válogatott végre valóban hazai pályán szerepelhet. Mert a több mint ötven éve, 1972-ben Csíkszeredában rendezett C-csoportos vb-n „csak” a magyar válogatottnak szurkolhatott a kor körülményei között már-már „vérlázító” módon a közönség. A románok azokban az években egy osztállyal feljebb szerepeltek, a B-osztály küzdelmeit azonban nem „engedték ki” Bukarestből, így az akkor is túlnyomórészt székelyföldi magyarokból álló csapat úgy szerepelt hazai pályán, hogy gyakorlatilag idegen közegben játszott.

Jövőre azonban Sepsiszentgyörgyön lesz a vb, ahol garantálva van a magyar nyelvű szurkolás, a nézőtérnek az a perzselő szeretete, amely a magyar válogatottat is több alkalommal segítette már álmai elitosztályába. A Nagy-Britannia, Lengyelország, Olaszország, Japán és Ukrajna csapatát is felvonultató mezőnyben a házigazdák aligha számíthatnak a feljutás csodájára, az életre szóló élményhez azonban minden garantáltnak látszik. Azzal az „apró” feltétellel, hogy a hazaiak biztonsággal kapaszkodjanak meg a második vonalban.

A háromszéki főváros helyszínként való megjelölése csak azok számára jelenthet némi meglepetést, akik változatlanul Csíkországot és Gyergyót tekintik a jégkorongsport erdélyi bölcsőjének. Ami többnyire ma is igaz, annak ellenére, hogy éppen a brassói Corona az Erste Liga-győztes, illetve a román bajnok – jelentős csíki származású kontingenssel az állományában. A hagyományos játékosnevelő bázisok mellé időközben felzárkózott – Magyarország egyértelmű külhoni tehetséggondozási programja fontos elemeként – a csíkkarcfalvi központú Székelyföldi Jégkorong-akadémia is.

Ezzel együtt Székelyföld sportfővárosának rangját egyre megalapozottabban követelhetné magának Sepsiszentgyörgy, ha mindennek nem lenne némi rivalizációs mellékíze. A tények azonban önmagukért beszélnek: az elmúlt évtizedben Háromszék központjában zajlottak a legjelentősebb infrastrukturális fejlődések, amelyek révén több sportágban is versenyképessé vált az 50 ezres lélekszámú, 70 százalékában magyarok által lakott megyeszékhely. Az immár a romániai labdarúgás meghatározó szereplőjévé izmosodó, az elmúlt három esztendőben kétszer is Román Kupát szerző, a nemzetközi kupaporondon is megvillanó, legutóbb a bajnokság ötödik helyén végző Sepsi OSK bravúrjai bőven érvelnek az állítás mellett. Akárcsak a romániai női kosárlabdázást nyolc éven át domináló, Euroliga-szereplő, az idén az élvonalban harmadik helyezett Sepsi SIC együttesének szereplése. Jégkorongban a 2021-ben létrehozott Háromszéki Ágyúsok „settenkednek” egyre közelebb a legmagasabb osztályhoz, a csapat legutóbb hatodik lett a bajnokságban, és készül csatlakozni az Erste Ligához is.

A kínálat szélesedését azonban mindenekelőtt a infrastrukturális háttér teszi lehetővé. A futball pompás otthonhoz jutott a magyar kormány külhoni sportcélú infrastrukturális beruházási programja keretében 2021-ben átadott, UEFA háromcsillagos besorolású aréna révén. Jóval előtte, 2010-ben román költségvetési forrásokból megépült a 3400 nézőt befogadni képes multifunkcionális Sepsi Aréna, amely elsősorban a kosarasok otthonának számít, de több, nagy tömegeket megmozgató kulturális rendezvénynek is otthont adott már. Miután a sportcsarnokban ki lehet alakítani a jégpályát is, Románia kevés, nemzetközi tekintetben is versenyképes létesítményei egyikének számít, a hoki erdélyi hazájában pedig az egyetlennek, így került a legutóbbi tisztújítást követően székelyföldi vezetők által irányított román szövetség pályázatának középpontjába.

A döntés nyilvánosságra hozatalát követő lelkesedés még ki sem futhatta magát, a leendő szervezők máris szembesülhettek egy ekkora léptékű esemény következményeivel. Az elit-világbajnokságról kieső britek szurkolói például máris rávetették magukat a sepsiszentgyörgyi szálláshelyekre, a vendéglátásban dolgozók szerint gyakorlatilag minden szállodai szoba elkelt 2025 jelzett periódusára. És akkor még nem beszélünk a később ébredő lengyel és olasz hokirajongókról, hogy csak a környékbelieket említsük – a földrajzilag legközelebbi ellenfél, Ukrajna helyzetét egyelőre sporton kívüli tényezők alakítják.

A szervezők ugyanakkor jelentős magyarországi szurkolói jelenlétet is prognosztizálnak, ami – a sportág iránti érdeklődésen túl – a magyar nemzettestek egymás iránti érdeklődésének kétségtelen fokmérője lesz. A rokoni kapcsolatok, a magyarországi és romániai jégkorongozás közismert, ezerszálú kötődése igencsak valószínűsíti ezt az érdeklődést a jövő évi divízió 1/A-vb iránt, amely akár világszintű kuriózum szintjére is léphet, és ez kívülről egy közvetlenül nem érintett ország szurkolói részéről egy másik nemzet válogatottja iránti megmagyarázhatatlan ragaszkodásnak tetszhet.

A már említett, 1972-es csíkszeredai C-csoportos világbajnokság ma is élénken élő emlék az egyre fogyatkozó számú hajdani szemtanú – rendezők, önkéntesek, szurkolók – számára. A feljutást ugyan nem sikerült kiszurkolni, a két feljutó, Ausztria és Olaszország mellett Kína és Bulgária is megelőzte a magyar válogatottat, a hollandok elleni hatalmas verekedésről azonban a jelenlevők ma is képesek hosszan mesélni. A 6–1-es magyar győzelemmel – a történeti hűség kedvéért: Havrán (2), Kereszty, Krasznai, Bálint és Mészöly, illetve Wilemans góljai alakították ki az eredményt – végződő mérkőzés lefújása előtt öt perccel kitörő balhé végén öt-öt játékos is meccsbüntetést kapott. Mi tagadás, a tapasztalatlan Sergio Berloffa, Karl Haidinger olasz, osztrák „zebrapáros” nem állt a helyzet magaslatán. Az emlékek arra is kitérnek, miként harcolt a néhai Szepesi György a fél világgal, hiszen állandóan pálinkát akartak itatni az Erdélyben is legendás rádióriporterrel.

Jövőre Sepsiszentgyörgyön is ugyanilyen hangulat kerekedhet, bár a mai kommunikációs világaréna nemcsak a hírek azonnali célba jutását teszi lehetővé, hanem a hasonló érzelmi megnyilvánulások töltetének gyors elpárolgását is. Ennél fontosabb azonban, hogy egy város felrajzolhatja magát a sportág térképére, egy sikeres világverseny várhatóan újabb lökést ad az immár kizárólag jégsportokat kiszolgálni hivatott új csarnok építésének, ahol gyerekek százai, ezrei ismerkedhetnek meg a csúszkálás örömeivel, a hokizás varázsával. Bár a vírus már ma is terjedőben, a szomszédos sátortetős az egyik leglátogatottabb sportlétesítmény a futballstadiont és a Sepsi Arénát is tömörítő város végi sportbázison. Az már a nem túl távoli jövő, hogy mire megérkeznek a hoki-vb vendégei, átellenben épülni kezd az ugyancsak a magyar állam által létrehozott Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem campusa. Benne Románia első magyar nyelvű sporttanár -és edzőképző karával.

Mert semmi sem önmagáért van, még ha 2025 áprilisában mindentől eltekintve is történelmet írnak Háromszéken. Egy olyan sportágban, amely piros-sárga-kékbe öltözött válogatottjának eredménytől függetlenül egy himnuszt, a székelyt mindenképpen elénekelnek. Ha győznek, kettőt is, bár a román szövegét még az elenyésző számban jelen lévő román hokisok közül is csak töredékeiben tudják.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!