Képzeletben irány Európa! – Moncz Attila publicisztikája

A KARÁCSONYI IDŐSZAK a keresztény kultúrkörben Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe, ha pedig kilépünk a vallás és az érzelmek világából, akkor alighanem a féktelen evészeté és a társasjátékozásé is. Utóbbira én már a Covid-korszakban rákaptam, a heti egyes átlag alighanem kijön, és 2024 decemberében is időben érkezett az üzenet a harmadik keresztlányom édesanyjától, hogy készüljek, 27-én „komoly” maraton jön. Ilyenkor túl sok apelláta nincs, menni kell, aztán játszani kimerülésig. Az „üzlet” annyi, hogy minden ilyen alkalommal meg kell tanulnom egy új játékot, aztán jöhetnek a régi kedvencek is. Beléptem a lakásukba, Linda pedig óriási vigyorral jött és hozott egy irgalmatlan méretű dobozt. Amikor megláttam a feliratot, nagyjából tudtam, ennek sohasem lesz vége. Ticket to Ride, annak is az amerikai „legacy” jellegű változata. Az 1800-as évek Amerikájában kell vasutat építeni, egyszer lehet végigjátszani, folyamatosan bővülő terület-, feltétel- és feladatrendszerrel. Három évet már teljesítettünk, szerintem kettőt hoztam is, de a középsőben olyan gyilkos nyerési ösztönnel találkoztam, aminek az utóhatásait aligha heverem ki a végéig…

Így mérgemben visszamenekültem az alapverzióhoz, és amikor felhívott a rovatvezető, hogy az év elején legalábbis a részéről mutatkozna némi igény arra, hogy írjak valamit az „anyalapba”, máris megvolt a mesterterv. Nézzük meg, ki tudok-e rakni az európai verzióban a szabályokat figyelembe véve (45 vasúti kocsi, a térképen látható távolsági egységeket tartva) olyan európai körutat, amelyen keresztül az összes olyan sporteseményre eljutok, amit szívesen megnéznék 2025-ben az öreg kontinensen. (Egy kis engedménnyel: ha az adott városnak nem volt megállója, akkor az országon belüli autós közlekedés meg van oldva.) Elvégre az év eleje a tervezgetésé, a papír pedig mindenféle büdzsét elbír…

Így aztán bepakolás, január 15-én pedig irány két vonatkocsiért Zágráb. Onnan több mint 60 kilométeres autózással elérhető Varasd, ahol a magyar férfi kézilabda-válogatott játssza a csoportmeccseit a világbajnokságon. Hollandia, Észak-Macedónia és Guinea társaságából illene első helyen bejutni a középdöntőbe, ahol azért a francia, osztrák, katari hármas legalább két tagja ugyancsak nem megoldhatatlan feladat, ami akár zágrábi negyeddöntőt is érhet. Innét muszáj megcélozni Bécset, ha január 25-én életemben először látni akarom a kitzbüheli lesiklást. A Hahnenkamm-Rennen a talán legnagyobb presztízsű verseny a világkupa-sorozatban, akad, akinek többet ér ezt megnyerni, mint egy „mezei” lejtőn a világbajnokságot. Bár ez két héttel később a valóságban is kiderülhet, hiszen február 4. és 16. között az ugyancsak ausztriai Saalbach ad otthont a sízők vb-jének is, ami szintén kihagyhatatlan.

Mivel néhány téli sportág megátalkodott rajongója vagyok, a következő állomás Zürich, hogy onnan átküzdjem magam az idei biatlon-vb-nek (február 10–23.) otthont adó Lenzerheidébe. Néhány évtizede még a sílövészet volt az egyik halálra ítélt sportág, de újításokkal (jelentősen megnőtt a test test elleni versenyszámok száma a csak az óra ellen vívott harcok kárára) nemhogy életben tartották, de az egyik legnépszerűbb műfajjá is tették. Ennyi „nagykabátos” megmozdulás, illetve kis budapesti pihenő után irány a jobb éghajlat és Bukaresten át a térkép szerint Konstantinápoly, mai nevén Isztambul. Március 20-án itt játssza a Nemzetek Ligája elitjében maradásért zajló párharc első meccsét a magyar labdarúgó-válogatott, én meg a tavaly nyári, kölni Eb-túrán kedvet kaptam az idegenbeli fellépésekhez is.

Eddigre 16 egységemnek mondtam búcsút, az újabb kirándulás viszont önmagában elvisz kilencet, hiszen a magyar fővárosból (részben a későbbi tervek miatt!) ennyiért lehet eljutni Bécsen, Berlinen és Essenen keresztül Koppenhágába. Innen már csak egy ugrás Herning, ahol a magyar jégkorong-válogatott megpróbálja kiharcolni az „A-csoportban” maradást májusban. Ebből a szempontból sem vagyunk favoritok, de azért a cseh, svájci, amerikai, német, dán, norvég, kazah hetesnél kaptunk már nehezebbet is „odafent”. Más kérdés, hogy még egyetlen verzióban sem tudtunk megkapaszkodni. Innen spuri vissza Zürichbe, „hídverés” három kocsiért Párizsba, elvégre még sohasem voltam a Roland Garroson, a május 25-i rajton pedig alighanem a nőknél és a férfiaknál is lesz magyar a főtáblán az év második Grand Slam-tornáján.

Sajnos ezt követően súlyos áldozatot kell hoznom, a Finale Dahoam „újratöltött” verziója, azaz a labdarúgó BL május végi müncheni döntője nekem kimarad, mert munkaköri kötelességem lesz megjelenni a női kézilabda elitliga final fourján. Mondjuk, a munkakör csak szombaton 15.30-ig tart, utána, ha minden jól alakul, egymást követően lehet üvölteni a Győr és az FTC minél nagyobb sikeréért. Két héttel később, reményeim szerint, Kölnben jön az újabb infarktusos hétvége a Veszprémmel, valamint a Szegeddel. Mivel Essenig már kiépített vonalam van, a kocsijaim száma nem csökken, ugyanez aligha lesz elmondható az agysejtjeimről. Aki ott átélte, miként veszít 2016-ban kilencgólos előnyről a Veszprém a Kielcével szemben a fináléban, tudja, miről beszélek…

Nyári pihenő gyanánt, a korábbi építkezésnek köszönhetően a Tour de France július 27-i, párizsi befutója, valamint a MotoGP augusztus 24-i, balafonfőkajári vizitálása simán belefér a menübe, hogy aztán jöjjenek a kulcsfontosságú és hosszú őszi menetek. Lisszabonban kezdem (a Párizsból induló, Pamplonán és Madridon át Lisszabonban végződő út egy tízes lesz…), mert szerintem októberben Portugáliával játszunk labdarúgó vb-selejtezőt, és hátha megtörik végre az az 1986 óta tartó kvalifikációs, az ibériaiakkal szemben pedig az „örökös nyeretlenségi” átok… Utána nyomás Torinóba (pontosabban a zürichi hadiszállásról Velencébe, ha már egyszer a tervezők így álmodták meg a játékot) a teniszezők novemberben zajló világbajnokságára. Ki tudja, talán a nagy hármas utolsó tagja, Novak Djokovics ott és akkor búcsúzik a profi világtól.

November végére, illetve decemberre pedig két „közönségkedvenc” utazás marad, az első Amszterdamba (ezért kellett Essen, mert onnan három egységért célba lehet érni), hogy onnan már négy keréken át lehessen ugrani ’s-Hertogenboschba, ahol az év csapata versenyben a legjobb három közé kerülő magyar női kézilabda-válogatott november 27-én elkezdi a vb-szereplését. Mivel a világbajnokság mezőnyének erőssége nagyjából megegyezik a kontinenstornáéval, a 2024. decemberi, bécsi bronz okot ad az álmodozásra. És mi mással is lehetne zárni az évet, mint a világ leghangulatosabb pubjában tartott bulival? Naná, hogy a londoni Alexandra Palace-ban december közepétől a 2026-os év elejéig zajló PDC-világbajnoksággal! Érdekes fazonok a színpadon és a lelátón, folyamatos telt ház, zseniális hangulat. Nekem csak egyet nem szabad ott, énekelni, mert az én hangom alighanem tömegoszlató fegyvernek számítana arrafelé.

Akárhogy is számolom, ez pont 45 vasúti kocsi, a szabályoknak megfelelő befejezéssel. Most már csak egy szponzort kellene találni, hogy ne csupán két utazás jöjjön össze a fenti tizenötből.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!