Fekete-nap Újpesten a Benfica ellen

Az Újpesti Dózsa a BEK-ben a nyolc közé jutásért a portugál bajnok Benficát kapta ellenfélül, a Bp. Honvéd az UEFA-kupában a 16 közé kerülésért a bolgár Lokomotiv Plovdivot. Várhidi Pál az újpesti második csapat trénere feltérképezte a Benficát a CUF elleni bajnokin, úgy vélte, hogy a győztes gól szerzője (1–0), Jordao egészen kiváló futballista, viszont José Simoes és az 1965-ben aranylabdás Eusébio nem lépett pályára.

A kispestiek szakosztályvezetője, Komora Imre a Lokomotiv Plovdiv csatárára, Hriszto Bonevre hívta fel a figyelmet – a taktika kidolgozását Mészáros József edzőre bízta. Dodó nem kertelt, hogy mit vár Plovdivban: „Döntetlen körüli eredményt. Tudom, hogy jó formában van ellenfelünk, s nagy becsvággyal készült ellenünk. A kupában szeretnének továbbjutni, s úgy gondolják, hogy sikerül is a tervük. Mi keresztül akarjuk húzni számításaikat.”

Az Újpestet a Pécs elleni bajnoki találkozón Biri János nézte meg, a korábbi ötszörös válogatott kapus a portugál bajnok vezetőségének tagja volt ez idő tájt. Pető Gábor gyúró felvetette, ez a Dózsa más csapat, mint amelyik 1960-ban 17 perc alatt öt gólt szedett össze. Biri erre megjegyezte, lehet, de Pécsen ezt mintha el akarta volna titkolni… Tény: október 20-án 0–0-s döntetlen született.

Mint ahogyan az is, hogy Újpesten nem szívesen emlékeztek a két együttes előző BEK-összecsapására az 1960–1961-es sorozatból. A lila-fehérek a nyolc közé jutásért kapták a portugál bajnokot, 1960. november 6-án Lisszabonban 6:2-es Benfica-győzelem született, ez el is döntötte a továbbjutást. Az ellenfélnél Costa Pereira védett, olyan nagyságok rúgták a labdát, mint José Augusto, Rui Aguas, Mário Coluna, Domiciano Cavém, Joaquim Santana. Az együttest nem más edzette, mint Guttmann Béla, aki ebben a sorozatban a végső sikerig vezette a Benficát a kupában. A visszavágót nem a Megyeri úton, hanem a Népstadionban rendezték, a lila-fehérek 2:1-re győztek. Érdekes, amit a találkozó után Costa Pereira mondott: „A Dózsa egyenlítése után féltem, hogy nagyon kikapunk. Lisszabon után nem hittem volna, hogy a magyar csatárok így is tudnak játszani.”Halápi István csak az 55. percben egyenlített, a portugál kapus nagyon beijedhetett... Igaz, Fenyvesi László edző optimistán állt a visszavágóhoz: „Titokban reménykedtünk a továbbjutásban. Csak a helyzetek egy részét kellett volna értékesítenünk a bravúrhoz.”

Újpesten nem szívesen emlékeztek az 1972–1973-as BEK-kiírásra sem, amikor a négy közé jutásért a Juventusszal szemben kiesett a csapat úgy, hogy torinói 0–0 után a budapesti visszavágón 2–0-ra vezetett, de a Juve egyenlített (2–2), és idegenben szerzett gólokkal lépett tovább.

Az 1973. október 24-én 1–1-re végződő lisszaboni mérkőzést követően viszont egyöntetű volt a vélemény, hogy „az Újpesti Dózsa egészséges önbizalommal, győzelmi reményekkel várhatja a visszavágót”. A lilák Tóth András góljával az 57. percben megszerezték a vezetést, s ugyan nem sokkal később a csereként beálló Eusébio egyenlített, biztosan tartották a döntetlent. Fernando Cabrita, a lisszaboniak edzője nem örült az iksznek, de optimista volt: „Természetesen nem adjuk fel. Egyébként is, idegenben néha sokkal jobban játszik a csapat, mint idehaza!”

A meccset portugál szokás szerint késő este, a Népsport lapzártája után rendezték, ezért a másnapi újságban nem volt tudósítás – ezzel szemben a visszapillantónak„Az ész és a szív diadala a Luz-stadionban”címet adták. A cikk ugyan leszögezte, „ahogy teltek-múltak a percek, mind nyilvánvalóbbá vált, hogy bár a Benfica most is jó csapat, mégsem azonos a régi, nagy Benficával”, de kiemelte: „Az Újpesti Dózsa nagyon higgadtan, okosan, taktikusan futballozott, s elsősorban a védekezésben nyújtott átlagon felülit.”Szűcs Gyula, az újpestiek mesteredzője nem rejtette véka alá, hogy „elégedett csapatával, olyan eredmény született, amilyet várt, sőt, egy kicsit megtervezett, s reméli, hogy ez jó alap lesz a visszavágóra.”A Benfica trénere, Fernando Cabrita némiképpen értetlenül magyarázta a történteket: „Megvallom, érthetetlen, hogy ilyen fölény után nem sikerült győzni, ennyi gólhelyzetből mindössze egyet sikerült kihasználni. Ha az elején gólt tudunk rúgni, az megnyugtatta volna a csapatot. Ahogy teltek-múltak a percek, és vezető gólunk csak nem született meg, ez egyre idegesebbé tette a játékosokat.”Majd hozzátette: „A játék megfelelt. Csak az eredmény nem úgy alakult, ahogy vártam.”

A helyi lap, az A Bola csalódottan írta: „Már a magyarok ellen sem tudunk eredményesen szerepelni!”

Ami a Honvédot illeti, a kispestiek Plovdivban biztosan nyertek 4–3-ra, csak magukra vethetnek, hogy 2–0 után szoros lett a mérkőzés. Kozma Mihály két góljára még az első félidőben válaszoltak a bolgárok, Kocsis Lajos pazar szabadrúgásgóljával 3–2-vel fordult a Honvéd, ezt követően „Csikó” remek passzából Pál József 4–2-re alakította az állást, végül Bonev legalább olyan szép szabadrúgásgólt lőtt, mint Kocsis. Mészáros József szinte áradozott: „Nagyon örülök a szép győzelemnek, 2–0 után egy kissé megtorpant a csapat, de volt ereje, hogy ismét újítson. Nálunk mindenki jól játszott, de külön kiemelném Pál, Egervári, Szűcs és Kozma teljesítményét.”A Plovdiv edzője, Ivan Manolov nem tagadta: „A magyar csapat nagyon meglepett minket, teljesen megérdemelte a győzelmet, szinte megoldhatatlan feladat előtt állunk november 7-én Budapesten.”A Népsport szerint „Pál volt a mezőny legjobbja, nagyszerűen irányított, és rúgott egy látványos gólt”. Egervári Sándor pedig „teljesen semlegesítette Bonevet, fordulás után néhány támadásindításra is futotta erejéből”. A tudósító annak tulajdonította a győzelmet, hogy a kispestiek tanultak az egy évvel korábban a szintén bolgár Beroe Sztara Zagorától elszenvedett 3–0-s vereségből.

A visszavágók előtti hétvégén a Benfica rangadón az FC Portót győzte le 2–1-re, a Plovdiv viszont 2–0-ra kikapott a Szpartak Várnától. A hazai közvélemény mindkét magyar együttestől továbbjutást várt, az Újpesttől még úgy is, hogy a sérült Dunai II Antal helyett az újonc Fekete László kapott helyet.

Az első félidőben erőlködött az Újpest, nemigen ment neki a játék, a második játékrészben viszont sziporkáztak a kulcsemberek. Bene Ferenc „fölényesen magabiztos megoldása egyszeriben meghozta a többiek önbizalmát is”, Fekete „első komoly nemzetközi mérkőzésén is bizonyította képességeit. Gyors volt, harcos, remekül küzdött.”Kolár Endrét „nemcsak magabiztos szerelései dicsérik, hanem az a nagyszerűen eltalált lövés is, amellyel bebiztosította az Újpesti Dózsa győzelmét”. A védő 25 méterről lőtt a jobb felső sarokba!

Szenzációs játékkal győzött az Újpest, Szűcs Gyula nem véletlenül mondta: „Nagy boldogság ez!”      Feketéről pedig: „Számítottam arra, hogy megdolgozza egy kicsit a Benfica védelmét. (...) Azt hiszem, nemigen lehet őt elrontani.”Mondhatni, Fekete-napja volt az Újpestnek...

A Bp. Honvéd ugyanúgy egy góllal nyert, mint Plovdivban, az ellenfél 3–0-ról jött fel 3–2-re... Ennek ellenére „a mérkőzés végén taps csattant a kispesti pályán”. De Mészáros edző nem véletlenül jegyezte meg: „Érthetetlenül kiengedett az együttes, szép győzelmet rontottunk el.”