ALAPVONAL. A szurkolókat napjainkban jobban meg kell becsülni, mint bármikor. Hiszen akárhány náció fiai alkothatják a kezdő tizenegyet, Liverpoolban mindig angolul, Madridban spanyolul, a Groupama Arénában, Újpesten vagy Debrecenben magyarul szól a dal.

ALAPVONAL. Murphy után szabadon: a strandsportok szinte törvényszerűen fejlődnek a szervezettségnek és az eredménycentrikusságnak arra a fokára, ahol elveszítik eredendő lényegüket, bájukat, vonzerejüket.

ALAPVONAL. Hogy ezzel hatalmas terhet rakok a csapatra? Dehogy, felejtsük el ezt a szokásos klisét. Hatalmas teher van a csapaton, aki ezt magától nem észleli, azt nem én fogom most képbe helyezni.

ALAPVONAL. Ha egyet hibáznak, vérben forgó szemekkel ront rájuk az a csatár is, aki elbénázta az előző öt gólhelyzetét, mert ő megtehette. A bíró viszont folyamatosan „ziccerben” van.

ALAPVONAL. Aki szerint túlzó az összehasonlítás, idézze fel magában – ha nem megy, keressen rá a neten – a Horatiusok esküje című neoklasszicista festményt, és ismerős lesz neki a fogadkozás; effélét láthat tizenegyesrúgások előtt is.

ALAPVONAL. Ahogy a vizsgán két igazán jó jegy létezik, az ötös és a kettes, az idényzáráskor is két egylet öröme lesz majd felhőtlen: az elsőé és a tizediké. Előbbi, a Ferencváros a bajnok, de utóbbi áldhatja a sorsát igazán. Hiszen ő a túlélő.

ALAPVONAL. A Ferencváros azzal aknázhatja ki leghatékonyabban harmincadik bajnoki címét, ha sikerül elérnie, hogy minden magyar futballistapalánta vágyainak netovábbja legyen.

ALAPVONAL. Természetes, ha ismét magunkra gondolunk. A mi egykori, részben emlékeinkben őrzött, részben méltatlanul feledett bálványainkra, Akiknek sorsáról hasonlóan varázslatos alkotások készülhetnének.

ALAPVONAL. Ma is csak egy jót, vagányat, szívből jövőt, a veszítenivaló hiányából fakadóan önfeledtet kellene játszani. Egykori lengyel mintára, esélytelenül, de harcra készen.

ALAPVONAL. Mert hiába akarok én lassan, hosszú melegítő szakasszal kezdeni, ha a periférikus látásommal észlelem, hogy balról nagyon igyekszik egy »háziasszony«. Na, azért ezt már ne! – szólal meg a riasztócsengő, és máris hajrázni kezdek.

ALAPVONAL. Ilyen mértékű javulás, azaz inkább feltámadás pusztán racionális, sportszakmai érvekkel megmagyarázhatatlan. Másrészt viszont talán nem is kell a lehető legegyszerűbb okoknál tovább kutatni: az MU-nál rend van az öltözőben, a hierarchiában, a fejekben, a lelkekben.

ALAPVONAL. Ez is a futball dicsőséges bizonytalansága. Csupán annyi biztos, hogy nagy tétre menő mérkőzésen 9–7-es eredményben, esetleg 7–5-ben már ne is reménykedjünk.

ALAPVONAL. A szurkoló világa mégis örök. Minden érdektől és pillanatnyi, napi formától mentes, a drukker, ha csak nem válik hűtlenné, haláláig a klubnál marad, őt a századik vereség után sem »menesztik«.

ALAPVONAL. Vajon milyen információkat osztana meg magáról az 1938-as vb-döntő kapcsán Dietz doktor; 1954-ről Sebes, a fináléra bejelentkező, még nem százszázalékos Puskás; a dán kapus által 1969-ben letarolt Albert; s mit posztolnának az 1986-os, mexikói 0–6 részesei?

A klub ügyvezető alelöke nem tagadja, a Ferencvárosban a labdarúgás mindenekfelett áll.

NS-VÉLEMÉNY. A tanulható elemekben a legnagyobb az elmaradásunk.

ALAPVONAL. Ha most nyolcban lennénk, ezt sem mondanánk ki, de így azt is bevallhatjuk: kontinensünk élvonalával szemben már-már versenyképtelenek vagyunk.

ALAPVONAL. A sportot nemcsak azért lehet szeretni, ami megvan benne, hanem azért is, ami nincs. És ez akkor is igaz, ha 2019-ben egyetlen érmet és meccset sem nyerünk. Azért persze inkább nyerjünk!

ALAPVONAL. A lányaim nem gombfociznak, gombkézilabda meg nincs. De ha majd egyszer jönnek az unokák, valamelyiküknek talán én is odateszek két barna dobozt a karácsonyfa alá.

ALAPVONAL. Bár üdvös, hogy a kiemelt sportágak az utóbbi években virágzásnak indultak, de a vadhajtásokat folyamatosan nyesegetni kell.