ALAPVONAL. »A legsikeresebb sportmenedzserek keményen dolgoznak azon, hogy elsajátítsák ezt az alapvető sportvezetői készséget. Legalább azt tudniuk kell, mikor fogják be a szájukat.«

ALAPVONAL. A Dortmund iparkodása érthető volt, hiszen amíg a bajnokikon 81 365-en tombolhattak a Signal Iduna Parkban, addig az európai találkozókon csak 65 829-en, és azokon épp az egyik főszereplő, a Gelbe Wand, Európa legnagyobb összefüggő, úgy húszezres lelátórésze veszett el a szabályok miatt.

ALAPVONAL. Ilyenkor mit lehet tenni? Az egyik út természetesen az, hogy a meghúzzák a nadrágszíjat, vállalják az ezzel járó nagy fájdalmat és lemondanak a nagy költésekről. Csakhogy Laporta azt mondta, költés nélkül nincs jövő, ezzel együtt nincs pénz, így egy sokkal kockázatosabb ösvényre lépett rá.

ALAPVONAL. A Premier League 2001–2002-es idényében Edu volt az egyetlen brazil vendégmunkás, jelenleg viszont már 27-en szerepelnek itt. A világ legjobban fizető, gyors, a fizikumot igénybe vevő, agresszív bajnokságáról beszélünk, nem meglepő, hogy ehhez idomul a nemzeti stílus is.

ALAPVONAL. A jó centert ma is elsősorban az ösztönösség, mozgás, pontos befejezés hármassága jellemzi, amelyek egy bizonyos szint felett taníthatatlanok – ha egyáltalán nem alapból belülről kellene fakadniuk. Az egyre inkább technikai központú futballvilágban az akadémiai rendszerbe sem illeszthető be az ő képzésük, így aztán a mai kilencesek sokkal inkább a természetes tehetségüknek vagy a véletlennek köszönhetően kerülnek elő.

ALAPVONAL. „Minden futballista elsősorban világbajnok akar lenni, a BL-cím és a többi titulus csak ezután következik. Nekik az a hab a tortán, ha a hazájukat képviselhetik egy nagy tornán. Elszántak, hogy ott legyenek, és tisztában vannak azzal, ez csak nagyon keveseknek adatik meg. Céljuk elérése érdekében, ha kell, bevállalnak oldal-, sőt esetleg visszalépést is.”

ALAPVONAL. Menjenek el abba az országba, amelyben egy sportágat vallásként szeretnek, ráadásul értenek is hozzá. Mint Kanadában a jégkoronghoz. Mindent aprólékosan elemeznek, bírálnak, minden vereséget katasztrófaként élnek meg. Ha egy gárdának rosszul megy, a helyi média krízist kiált. Ha jól, azt kérdezi, mikor jön a válság.

ALAPVONAL. Ha a Bayern enged, az új vezérkar szavahihetősége veszik oda, hiszen külön-külön elmondták már mindannyian, őhisztisége nem megy sehova, hanem kitölti a jövő nyárig érvényes megállapodását. Azt meg aligha akarják átélni, hogy néhány héten belül Lewandowski szemberöhögje őket egy barcelonai szerződéssel a zsebében.

ALAPVONAL. Ha Vinícius Valverdével, illetve Rodrygóval együtt ilyen ütemben fejlődik, néhány hónap múlva már senki sem siratja a Párizsban maradó Kylian Mbappét. BL-győzelmek terén meg már most előrébb tartanak, mint a francia csatárcsillag.

„Azt hiszem, aki rám gondol, annak elsőre az 1997-es fináléban szerzett gólom ugrik be.”

ALAPVONAL. A Frankfurt a mögöttünk hagyott Európa-liga-idényben 30 millió euró körüli összeggel gazdagodott, a BL-ben viszont önmagában a rajtpénz 15 millió felett lesz, amihez legalább három telt házas hazai mérkőzés bevételét, illetve a központi »marketingkosárból« neki járó összeget is hozzá kell majd adni.

ALAPVONAL. Jó látni, hogy az olykor általunk, a média által is túlmisztifikált hősök sok tekintetben épp olyanok, mint mi. Például képesek ugyanúgy egyik pillanatról a másikra gyerekké válni, ahogyan mi. Más-más taposómalomból jövünk, ugyanoda érkezünk.

ALAPVONAL. Itt sokkal kevésbé egymás ellen versenyzünk, sokkal inkább önmagunkkal és egymásért. Aztán a célban megfogadjuk, hogy ilyet aztán tényleg soha többé, majd egy másodperccel később elkezdjük szervezni a következő évi csapatot.

ALAPVONAL. „Ilyennek kellene lennie a labdarúgásnak. Amikor csak egy dolog fontos az életben, minden rivalizálást félre kell tenni. Márpedig most mindenki tudta, mennyi minden fontosabb az életben a futballnál.”

ALAPVONAL. Ha hozzátesszük, hogy egy átlagos évben a Starlizard profitja 100 millió font, abból ki lehet következtetni az évente megforgatott pénz nagyságát. Hárommilliárd font, ami több, mint a Chelsea várható vételára...

ALAPVONAL. Tudok hinni az olyan sorsszerűségben is, hogy ő a barcelonai újrakezdés szimbóluma, hiszen néhány héttel minden idők talán legnagyobb hatású katalán válsága, a Bayern elleni BL-negyeddöntős 2–8 után érkezett a klubhoz.

ALAPVONAL. A nemzeti tizenegy még 2017-ben is állt a világranglista 166. helyén, addigra rajta kívül az „első generációs” jugoszláv utódállamok (az anyaországból kiváló Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szlovénia) mindegyike kijutott legalább egy labdarúgó-világversenyre, a macedónoknak viszont 2019-ig még az is lehetetlen küldetésnek számított, hogy egymást követő két Eb- vagy vb-selejtezőt megnyerjenek.

ALAPVONAL. Ami viszont biztos: jelenleg a pályán és a kispadon sincs klasszikus angol futballstílus. A hagyományos rúgd és fusshoz senki sem akar visszatérni, de az önálló arculat kialakításához, ahogy Cole is mondta, időre van szükség.

ALAPVONAL. Nem erősíti az orosz oligarcha pozícióit az eladási kényszer, a vevők kivárhatnak – csak a megfelelő pillanatot kell eltalálniuk. Jellemző, hogy a KMPG nemzetközi könyvvizsgáló cég 2.1 milliárd dollárra becsüli a vételárat, ami persze még mindig két és félszerese az eddigi rekordnak, a Glazer család által a Manchester Unitedért összesen fizetett 878 millió dollárnak.

ALAPVONAL. »Ha azt nézzük, mekkora összeget fizetnek egy futballistáért, akkor a klub úgy tudja minimalizálni a kockázatát, ha a legjobb tudása szerint meggyőződik róla: akit kap, az jó állapotban van. Nincsenek szabványok, minden klubnak megvannak a maga módszerei, igaz, az átigazolási időszak záró napján nem mindig engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy kellő időt fordítsanak a vizsgálatokra.«