Háromszor egymás után – egy elit klub, amelynek immár Szilágyi Áron is a tagja

2012 és 2016 után 2021-ben is Szilágyi Áron nyerte meg az olimpián a férfi kardvívók egyéni versenyét, ami példátlan tett a szám ötkarikás történelmében. Igaz, az „egyszeri” címvédés sem szokványos: Szilágyi előtt csupán négy férfi kardozó (köztük két honfitárs, Fuchs Jenő és Kárpáti Rudolf) járt sikerrel, vagyis átlagban 25 évente fordul elő, hogy valakinek két egymást követő olimpián is „napja” legyen. A következő triplázásra pedig ezek szerint 125 évet kell várni...Szűken vett közegében tehát egyedülállót alkotott Szilágyi Áron, de ha nézőpontunkat tágítva nem szakági, hanem sportági szinten keresünk hasonló produkciót, akkor is csak egyetlen hármas győzelmi szériát találunk. Valentina Vezzaliét – az olaszok korszakos tőrözője 2000 és 2008 között uralta a női egyéni vívóverseny mezőnyét.

Ennél valamivel szélesebb fókuszcsoportot kínál a mindenkori kortársakkal való összevetés. A tokiói olimpia előtt harminchárom versenyszámban mutatkozott elméleti esély arra, hogy London és Rio bajnoka harmadszor is felállhasson a dobogó középső fokára, de a játékok kezdetére végül ennél jóval kevesebb, tizenhét potenciális triplázási esély maradt. Közülük – lapzártánkig – öten mondhatták el magukról, hogy a londoni eső, a riói hőség és a tokiói szél sem tudta megakadályozni a triplázásukat.

Szilágyi Áron, aki immár tizenöt asszó óta veretlen az olimpia egyéni viadalán. Az amerikai Katie Ledecky, a gyorsúszás még mindig csak 24 esztendős „nagyasszonya”, aki bár Rióhoz képest két aranyérmet „elveszített”, cserébe 800 gyorson egyhuzamban harmadszor diadalmaskodott, s lett az ausztrál Dawn Fraser (100 gyors) és a mi Egerszegi Krisztinánk (200 hát) után a harmadik triplázó úszónő az olimpiák történetében. Lisa Carrington, az új-zélandi kajakozó, aki a női K–1 200 méteres versenyszám eddig kiosztott valamennyi olimpiai aranyérmét meg tudja majd mutatni a hozzá vendégségbe érkezőknek. A lengyel kalapácsvető Anita Wlodarczyk, aki a dobókörben nyújtott teljesítményével ugyan csak két olimpián végzett az első helyen, ám arról nem tehet, hogy a 2012-ben győzedelmeskedő orosz Tatyjana Liszenkóról csak négy évvel később derült ki, hogy tiltott szert használva növelte erejét.

És a maholnap 39 esztendős, ám a szőnyegen továbbra is örökifjú kubai kötöttfogású birkózó, Mijaín López, aki négy olimpia óta ül megingathatatlanul a nehézsúly trónján. A félelmetes erejű, közel kétméteres kolosszus teljesítménye láttán az ember még egy időutazásra is benevezne, hogy Lópezt elvigye a kilencvenes évek Oroszországába, és összeeressze Alekszandr Karelinnel, az oroszok kősziklaroppantó ölelésű szupersztárjával – akinek háromszoros olimpiai bajnokként a 2000-es játékokon nem jött össze a lópezi bravúr. A kubai sikere amúgy extra teljesítmény: Paul Elvström (finn dingi), Al Oerter (diszkoszvetés), Carl Lewis (távolugrás) és az olimpiai rekordbajnok Michael Phelps (200 vegyes) után ő lett az ötödik, aki négy egymást követő olimpián nyert aranyat ugyanabban a számban. (Ide szokás sorolni a japán birkózó Icso Kaorit is, ám ő három 63 kg-os aranyérem után negyedjére az 58 kilósok között diadalmaskodott, úgy, hogy a korábbi súlycsoportja is megmaradt, változatlan súlyhatárral.)

Nem tudott viszont kettőről a háromra jutni a kajakozó (a négyes tagjaként azonban triplázó és a magyar sporttörténet legeredményesebb női olimpiai versenyzőjévé váló) Kozák Danuta, miután a londoni és a riói győzelmét követően Tokióban negyedik lett K–1 500 méteren. Hasonlóan járt a cselgáncs nehézsúlyú legendája, a francia Teddy Riner (a harmadik helyen végzett), a horvát diszkoszvető Sandra Perkovic (negyedik lett), s a kilenc és öt évvel ezelőtti első helyezését ezúttal egy bronzéremmel kiegészítő brit díjlovagló, Charlotte Dujardin is. Két, egymás után megnyert aranyéremnél állt meg Mariana Pajón: a kolumbiai BMX-menő minimális különbséggel szorult versenyszámában a második helyre. De nem triplázott a német Michael Jung lovastusa egyéniben, a kanadai Rosannagh MacLennan trambulinon, akárcsak a brit tekvandós Jade Jones a női 57 kilós súlycsoportban sem. A kenuzás német koronahercege, a 33 esztendős Sebastian Brendel az embert próbáló C–1 1000 méteres távon ezúttal tizedikként végzett, így nem ismételhette meg az ezen a távon 1948 és 1956 között háromszor győzedelmeskedő svéd Gert Fredriksson bravúrját. S ugyan többszörös olimpiai bajnok, az összeállításunk témáját adó „triple gold club” tagjai közé nem került be a brit pályakerékpáros Laura Kenny, mert a tokiói játékok záró napján a sokoldalúságot előnyben részesítő omnium versenyszámban hatodik lett, s így nem tudta folytatni a londoni és riói győzelmi sorozatát (azon a két olimpián még lánykori nevén, Laura Trottként diadalmaskodott). Férje, Jason Kenny Nagy-Britannia legeredményesebb olimpiai éremszerzőjévé lépett elő a tokiói két érmének köszönhetően (összesen kilencnél jár), a pályakerékpár repülőversenyében azonban nem sikerült neki az újbóli címvédés – nyolcadik lett. A férfi egyes tenisz legutóbbi két olimpiai aranyát megnyerő Andy Murray pedig az első forduló előtt lépett vissza.

Sporttörténeti kontextusból közelítve az ugyanabban a nyári olimpiai versenyszámban (legalább) három egyéni aranyérmet nyerő sportolókhoz, azt láthatjuk, hogy a magyar kardvívó és a négy másik tokiói triplázó egy igencsak szűk létszámú klubba nyert bebocsátást. Olyan közösségbe, amelyet 1908-ban „alapított” két amerikai atléta, Ray Ewry és John Flanagan, s amelynek létszáma az azóta eltelt több mint száz év alatt sem érte el a negyvenet. Ezért is nagy tett, hogy Szilágyival, a már említett Egerszegi Krisztinával és az ökölvívó Papp Lászlóval együtt három magyar is tagja a szó szoros értelmében vett aranyos társaságnak. Utóbbi triplázása némi magyarázatra szorul, hiszen 1948-ban középsúlyban nyert, 1952-ben és 1956-ban ellenben nagyváltósúlyban, azonban a londoni sikerekor a nagyváltósúly még nem szerepelt a játékok programján. Ezért mi az akkor érvényben lévő súlyhatárokat vettük figyelembe: 1948-ban a középsúlyban 73 kg (Helsinkiben viszont már 75 kg), 1952-ben és 1956-ban nagyváltósúlyban 71 kg volt a limit.) Az elit alakulatot jelenleg harminchét nyári olimpiát nyerő bajnok alkotja (Usain Bolt, Ray Ewry és Michael Phelps két versenyszámmal is listatag), tizenegy nő és huszonhat férfi, 19 nemzetet és 15 különböző sportágat képviselve. A legtöbb „számhalmozót” az atlétika adja, a cselgáncsnak, a kerékpárnak, a lovaglásnak, a műugrásnak és a tornának viszont csupán egy-egy képviselőjét találjuk meg a háromszoros győztesek között.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. augusztus 7-i lapszámában jelent meg.)