Világcsúcs a prérin – Csinta Samu publicisztikája

Csaknem két hete repítették világgá a hírt: egy Ramona nevű, Isten háta mögötti amerikai kistelepülésen megdőlt a legrégibb férfi atlétikai világcsúcs. A diszkoszvetés új rekordere, a litván Mykolas ­Alekna 74.35 méterre hajította a szert, eredménye 27 centivel hosszabb, mint a keletnémet Jürgen Schult 1986. június 6-án elért 74.08 métere. A ramonai szenzáció nyomán immár Jurij Szedih 86.74 méteres kalapácsvető-eredménye a legrégebbi férfi atlétikai világcsúcs, a szovjet sportoló ugyancsak 1986-ban dobta azóta elérhetetlen távolságra a szert. Statisztikailag ennyi lenne a történet, érdemes azonban jelenség szintjén kezelni a ramonai csodát. Főleg, hogy a csúcseredmény egyelőre járja a hitelesítés megszokott útját, ezért még nem lehet hivatalosként kezelni. Plusz, hogy a diszkosz földet érése után több olyan részlet került nyilvánosságra, amelyek nyomán tömény gyanakvás kelt szárnyra, elsősorban a versenykörülmények miatt.

Kezdjük az „ősgyanúval”, amelynek kezdeti suttogó változata a kommunista táborban végbement rendszerváltozást követően egyre harsogóbb gyanúsítgatásba csapott át. Elsősorban a doppinggyárak rekordjai kerültek a támadások kereszttüzébe, mindenki nyílt titokként kezelte, hogy az egykori NDK, Szovjetunió és Csehszlovákia államilag ellenőrzött doppinggyárai termelték ki a nyolcvanas években született, roppant időtálló világrekordokat. Ennek kiemelt eseménye volt a csaknem 38 évvel ezelőtti Schult-rekord, amelynek közelébe eddig még ritkábban kerültek, mint Szedih az 1986-os stuttgarti Európa-bajnokságon elért űrdobásának.

A múlt ködéből táplálkozó összeesküvés-elméleteket egy pillanatra magunk mögött hagyva, lássuk, mit is „tud” ez a Ramona. A bázis, amely a dobók körében természetesen eddig sem volt ismeretlen, a széles közvélemény azonban csak azóta kezd figyelni rá, mióta látványosan elsült az ifjabb Alekna keze. Amúgy nemcsak az övé, hanem például a dohai világbajnok, tokiói olimpiai bronz­érmes kubai diszkoszvetőnőé, Yaime Pérezé is, aki ugyanazon a versenyen 73.09 métert dobott – ez ebben a számban 1989 óta a legjobb eredmény. Viszonyítási alapként álljon itt a női diszkoszvetés 76.80 méteres világrekordja, amelyet szintén NDK-s sportoló, Gabriele Reinsch dobott 1988. július 9-én Neu­brandenburgban.

Szóval Ramona… Tipikus amerikai karriert befutó oklahomai település, valaha város volt, a mai hivatalos adatok szerinti lélekszáma (524) azonban a falu besorolásnál nem jogosítja többre. Aranykorát az elmúlt század első felében élte, miután a környéken olajat találtak. A kutak azonban nem bizonyultak túl bő hozamúaknak, kiapadásukat követően ki is ürült az „olajeldorádó” rendesen. A végeláthatatlan amerikai prérin egyvalami maradt változatlan: a korlátozó hegyek híján szabadon, akadálytalanul fújó szél. A környezeti adottságokban néhány éve fedezték fel a (sport)üzleti lehetőséget, a falutól nem messze diszkoszvetőpályát építettek, a Millican Field pedig rövid úton e szakág paradicsoma lett. Hatalmas előnye a dobásokra jótékony hatást kifejtő állandóan fújó, nem kizáró jellegű szél­erősség, ezért aki nagy eredményt akar elérni, ma már alig hagyja ki a Ramona kínálta lehetőségeket. Talán nem véletlen, hogy az ominózus versenyen nemcsak világrekord született, no meg Pérez hatalmas eredménye, hanem a férfiak közül hatan is teljesítették a 67.20 centis olimpiai szintet – olyanok is, akik korábban sohasem. Ők majd Párizsban nyomatékosíthatják ugrásszerű fejlődésüket.

A módszert persze jó ideje felfedezték már. Olaszország legmagasabban, tengerszint felett 2035 méteren fekvő, elsősorban síközpontként számontartott települése, Sestriere éveken át vonzotta az adott év kiemelkedő versenyein, olimpián vagy világbajnokságon érmes atlétákat, elsősorban sprintereket és ugrókat. A buli mindenkinek megérte: egy ott elért világcsúcs szép summát és egy Ferrari autót ért, a gálán való részvételért pedig tolongtak a szponzorok és tv-társaságok. A rúdugrócár, a szovjet-ukrán Szergej Bubka – róla még lesz szó a későbbiekben – is ott érte el 1994. július 31-én utolsó, 614 centis világcsúcsát. Szabadtéren sorrendben a tizenhetediket. Míg azonban a piemontei síparadicsomban legfeljebb a meglehetősen sűrűn gomolygó köd képes misztikus homályt teremteni, a Ramonából érkező felvételek szinte semmiben sem járulnak hozzá a hitelesség látszatához. Csak annyival, hogy láthatjuk Mykolas Alekna dobóketrecbeli mozgását, ám hogy hol ért földet a szer, arról se kép, se hang. Hogy az átlagosnál messzebb, arról a meglehetősen szerény dobószektor körüli általános örömködés árulkodik. Összességében azonban inkább amolyan vurstli­hangulatot sugároz az egész, mintsem jelentős olimpiai kvótaszerző versenyét. Hangulatkeltésnek és hitelrombolásnak azonban ennyi talán elég is, a nemzetközi szövetség illetékes bizottsága bizonyára minden részletet alaposan megvizsgál majd. Addig meg beszéljünk inkább rekordgyanús dobásról, miközben az atlétika hitelének igencsak jót tenne a vörös múlt káros örökségének minél korábbi eltörlése.

Ebbe a sorba persze korántsem tartozik bele a bubkai örökség, a rúdugrófenomén tíz éven át tartó uralkodása. A 2020-ban Bubka mindkét rekordját „kisajátító” svéd Armand Duplantis „csak” nyolcadik felnőttvilágrekordjánál tart, április 20-án a kínai Hsziamenben rendezett Gyémánt Liga-viadalon már igencsak csúcsnak számító versenykörnyezetben született a minden eddiginél nagyobb 624 centis eredmény. A nemcsak művésznevében – Mondo – világraszóló atlétazseni minden bizonnyal bőven ad még okot és apropót róla születendő írásokra, egy ilyen szabadtéri szezonrajt azonban mindenképpen meghökkentő. Annyira, hogy arra már a 24 éves atléta manöken barátnője sem talált hirtelenjében cizelláltabb kifejezést, mint hogy „beteg dolog”, amit jobb híján a korosztályos szlengkényszer velejárójának tekintek.

Duplantis generációfüggetlen produkciója mindenesetre már-már arra sarkall, hogy elővételben odaadjuk neki a párizsi aranyat. Alekna esetében viszont legyünk kissé óvatosabbak – a ramonai körülményektől eltekintve is. A kétszeres olimpiai bajnok diszkoszvető apa, az örök világranglista 3. helyezettje (73.88), Virgilijus Alekna nyomdokain haladó 21 éves dobó 2019-ben bukkant fel a nemzetközi mezőnyben, a Bakiban rendezett európai ifjúsági olimpiai fesztiválon 9. lett, 2021-ben viszont már megnyerte az U20-as Eb-t Tallinnban és az U20-as vb-t Kenyában. Egy 2022-es Gyémánt Liga-versenyen 69.81 métert dobott, ez azóta is a valaha volt legjobb 20 éven aluli teljesítmény. Élete első világbajnokságán 2022-ben Eugene-ben ezüstérmes lett, amivel ugyancsak csúcstartónak számít: diszkoszvetésben ő a legfiatalabb világbajnoki éremszerző. A tett értékét emeli, hogy egy hónappal később a müncheni Európa-bajnokságon 69.78 méteres dobással nyert kontinensbajnoki címet. A 70 méteres álomhatár túlszárnyalására 2023 áprilisáig várakoztatott, egy amerikai versenyen – nem Ramonában! – elért kereken 71 méteres dobásával robbantott. Aztán miután megnyerte az U23-as Európa-bajnokságot, a tavalyi budapesti vb-n a svéd Daniel Stahl és a szlovén Kristjan Ceh mögött bronzérmes lett.

Az eredményzuhatag semmi mást nem kíván igazolni, mint hogy az ifjabb Aleknában megvolt a potenciál Schult rekordjának megdöntésére, ő a párizsi olimpia egyik legnagyobb esélyese. Sőt, minden arra predesztinálja, hogy minden idők egyik legnagyobb diszkoszvetőjévé váljon. Csak azokat a lehangoló felvételeket ne láttuk volna a Millican Fieldről.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!