Atomfegyverrel az olimpiára – Moncz Attila publicisztikája

Negyven százalékkal magasabb nézettséget hozott a Luke Littler-Rob Cross dartsvilágbajnoki elődöntő, mint a valaha volt legnézettebb vb-finálé. Ebből korábban a 2015-ös döntő jelentette a rekordot, amelyben Gary Anderson legyőzte Phil Taylort. A meccset egy adott pillanatban 2.32 millióan követték nyomon, ez a csúcsnézettség a Premier League mérkőzéseinek, a Ligakupa döntőjének vagy az élvonalba jutásért zajló osztályozónak a számaival áll összhangban. A finálét már 2.3 millióan követték folyamatosan, ami a Skynál a futballon kívüli világban abszolút rekord.

A Luke Humphries-Luke Littler döntő a reklámozók szempontjából egyik legfontosabb kategóriában a férfi 18 és 49 éves nézők körében 14.3 százalékos közönségarányt és az adott idősávban országos elsőséget eredményezett.

A döntő napján a tíz legolvasottabb cikkből öt foglalkozott a dartsszal, ahogyan az azt megelőző időszakban a napi összefoglaló is rendre top10-es volt.

Sorrendben az angol Sky Sports, a Nielsen nézettségmérő által készített, a magyar Sport TV-re vonatkozó adatokat, valamint a Nemzeti Sport online kiadásának számait szemléztem. De írhatnám azt is, hogy idehaza és külföldön nem csupán sport-, hanem politikai és közéleti portálok is élő szöveges közvetítésben számoltak be a több mint kétórás eseményről. Vagy azt, hogy a közösségi médiás bejegyzések és kommentek alapján főszerkesztőtől sportújságírón, horgászvilágbajnokon, tartalomgyártón át művészlélekig elég sokakat foglalkoztatott a szerdán mögöttünk hagyott PDC-dartsvilágbajnokság, illetve a fináléja, amelyet Humphries 7:4-re nyert meg a 16 éves csodagyerek ellen.

Tisztában vagyok vele, hogy nehezen hihetők a számok, itt-ott talán még ennél is nehezebben elfogadhatók, ettől még tény, a darts alighanem végleg csatát nyert. Ha a sportmédia beszámol róla (márpedig minden jel ezt mutatja), akkor nehéz nem sportként tekinteni rá. Persze, lesznek olyanok, akik meggyőződésből azt mondják, dagadt emberek kocsmai dobálózása őket nem érdekli, meg különben is, ebben semmiféle klasszikus sportérték sincs.

De vajon ma azt kell-e sportnak tekinteni, amiben meg lehet találni a vélt vagy valós „klasszikus” (bár ennek a meghatározása kapcsán is szép vita robbanhatna ki) értékeket vagy azokat, amelyek keretében sporttevékenység zajlik, csak már kicsit másképp, mint mondjuk, a XX. század elején megszokhattuk? A közízlés, de például az ezen a papíron is használt nyelvezet is alakult annyit az elmúlt több mint száz évben, hogy egy korabeli ember a jelen szereplőjét alig vagy egyáltalán nem értené meg. Miért ne változhatna meg annyira a világ, hogy mindenki feltétel nélkül azt mondja a dartsra, hogy sport? Lehet, sértődés lesz belőle, de azért felteszem a kérdést: mennyiben más az íjászat, a sportlövészet és a darts? Végtelenül leegyszerűsítve mindegyikben céloznak és tüzelnek, úgy, hogy közben a fej szerepe sem elhanyagolható. Mindegyikben akadnak csodagyerekek, veteránok, sportoló külsejűek és – már elnézést – „jóllakott óvodások” is.

Mindez csak annak kapcsán futott végig az agyamon (de biztosan lesz, aki azt mondja, annak a helyén), hogy már várom a 2024-es vb nagy sikere láttán, mikor indul újra „A dartsot az olimpiára!” mozgalom. És kinek áll érdekében újra berúgni ennek a mozgalomnak a motorját? Látva a játékok műsorán lévő néhány sportágat, népszerűségüket, illetve (sport)politikai hátterüket, itt már sokkal inkább a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak állhat érdekében a vörös szőnyeg gurítása. Már ha tényleg a sportág csúcsáról beszélünk. Ott ugyanis egyértelműen a PDC áll, nem pedig a sportág NOB által elfogadott irányító testülete, a WDF. A kettő égisze alatt szereplők kvalitása között is elég nagy a különbség, de még ennél is nagyobb a differencia az irántuk tanúsított érdeklődésben. Ha például a televíziós nézettséget veszem alapul, két számjegyű a szorzószám, már ha egyáltalán van tv-s jel a WDF tornáiról. A világbajnokságról például nem volt, a PDC tornáinak jogait (és itt nem csupán a vb-re gondolok) meg világszerte kemény valutáért értékesítik.

Ráadásul a PDC játékosai sokkal jobban eladhatók, így aztán minden téren sokkal nagyobb lehet, lesz irántuk a kereslet. Peter Wright (az elejétől tudatosan épít az extrém külsőre) vagy éppen Gerwyn Price (a rögbisből lett dartsos, akinek a pólóján az izmos motívumok rendre feltűnnek) példája szinte az unalomig ismert, de most itt az újabb atomfegyver (ha már egyszer a „The Nuke” becenév ezt jelenti), Luke Littler. A néhány hétig még 16 éves srácnak további hét esélye van arra, hogy ő legyen a PDC legfiatalabb világbajnoka (Van Gerwené a rekord a maga 24 évével), erre egészen biztosan rájátszanak a következő tornák kapcsán, ami tovább növelheti az értékét. Ami már most is elképesztő. Daniel Tunna kommunikációs szakértő úgy számol, Littler a következő húsz évben, tehát 36 éves korára 40 millió fonttal lesz gazdagabb – csak a támogatóknak, nem pedig a játékának köszönhetően. Egyelőre hat számjegyű szponzorációs bevételekre számíthat, de amint nagykorú lesz, becserkészhetik a sokkal több pénzzel kecsegtető fogadóirodák és alkoholt forgalmazó cégek is. „Ha Littler tehetségét okos menedzsmenttel és folyamatosan magas szintű teljesítménnyel kombináljuk, benne rejlik a lehetőség, hogy ő legyen minden idők legjobban kereső darts­játékosa” – jelentette ki Tunna.

Természetesen a legnépszerűbb sportágak legjobbjai bevételétől még ez is elmarad, de azért ha egy átlagos olimpikonnak húsz esztendőre ekkora pénzt kínálnának, alighanem a „Hol kell aláírni?” kérdés érkezne válaszul. A sztárok esetében pedig mindig sikerült dűlőre jutnia a NOB-nak és az adott szövetségnek. A tenisz 1984-ben – elsőre még bemutató sportágként – tért vissza az olimpiára, azóta többek között Andre Agassinak, Rafael Nadalnak, Steffi Grafnak és Serena Williamsnek is lett egyéni aranya. Az NBA-játékosok 1992-ben jelentek meg az olimpián, Michael Jordannal és Magic Johnsonnal az élen. A NOB a labdarúgókkal szemben is engedményt tett, így immár három 23 évnél idősebb játékos is ott lehet csapatonként a játékokon – így lehetett például olimpiai bajnok Neymar 2016-ban.

A kiskaput korábban mindig sikerült megtalálni, most lehet, ennél nagyobbra lesz szükség. Ebben az esetben nem a jelenleg elismert szövetséggel kell különalkut kötni, hanem ha tényleg azt akarja mindenki, hogy a legjobbak legyenek ott egy fejlődő és terjeszkedő sportágban az olimpián, a másik föderációval kell összeállni. Az a folyamat ugyanis visszafordíthatatlan, hogy az ászok a PDC-ben szerepelnek, a WDF ennek legfeljebb az előszobája lehet. Pénzben, marketingben, szervezettségben már akkora a különbség a kettő között, hogy azt értelmezni is nehéz. Persze, lehet azt mondani, hogy ez elitista szemlélet, de azért a létszámkorlátozásokat és az újításokat figyelembe véve az olimpia nem tömegsportrendezvény.

De lassan már a tömegesítés feltételeit is kiállja a PDC. A nagy versenyeken való indulást érő Tour-kártyákért ezres nagyságrendben versenyeznek hamarosan Nagy-Britanniában és Németországban, a hölgyeknek 2023-ban már 24 állomásos Women's Seriest tartottak, a fiataloknak pedig a Development Tour és az azt lezáró junior-vb kínált lehetőséget.

Komplett csomag? Az. Versenyképes? Ha a labdarúgásban a világ legjobbjának tartott Premier League hazájában azzal összevethető nézettséget sikerül elérni, akkor talán mondhatjuk, hogy igen. Megéri? Ezt a kérdést kellene a NOB-nak megválaszolnia.
Negyven százalékkal magasabb nézettséget hozott a Luke Littler-Rob Cross dartsvilágbajnoki elődöntő, mint a valaha volt legnézettebb vb-finálé. Ebből korábban a 2015-ös döntő jelentette a rekordot, amelyben Gary Anderson legyőzte Phil Taylort. A meccset egy adott pillanatban 2.32 millióan követték nyomon, ez a csúcsnézettség a Premier League mérkőzéseinek, a Ligakupa döntőjének vagy az élvonalba jutásért zajló osztályozónak a számaival áll összhangban. A finálét már 2.3 millióan követték folyamatosan, ami a Skynál a futballon kívüli világban abszolút rekord.

A Luke Humphries-Luke Littler döntő a reklámozók szempontjából egyik legfontosabb kategóriában a férfi 18 és 49 éves nézők körében 14.3 százalékos közönségarányt és az adott idősávban országos elsőséget eredményezett.

A döntő napján a tíz legolvasottabb cikkből öt foglalkozott a dartsszal, ahogyan az azt megelőző időszakban a napi összefoglaló is rendre top10-es volt.

Sorrendben az angol Sky Sports, a Nielsen nézettségmérő által készített, a magyar Sport TV-re vonatkozó adatokat, valamint a Nemzeti Sport online kiadásának számait szemléztem. De írhatnám azt is, hogy idehaza és külföldön nem csupán sport-, hanem politikai és közéleti portálok is élő szöveges közvetítésben számoltak be a több mint kétórás eseményről. Vagy azt, hogy a közösségi médiás bejegyzések és kommentek alapján főszerkesztőtől sportújságírón, horgászvilágbajnokon, tartalomgyártón át művészlélekig elég sokakat foglalkoztatott a szerdán mögöttünk hagyott PDC-dartsvilágbajnokság, illetve a fináléja, amelyet Humphries 7:4-re nyert meg a 16 éves csodagyerek ellen.

Tisztában vagyok vele, hogy nehezen hihetők a számok, itt-ott talán még ennél is nehezebben elfogadhatók, ettől még tény, a darts alighanem végleg csatát nyert. Ha a sportmédia beszámol róla (márpedig minden jel ezt mutatja), akkor nehéz nem sportként tekinteni rá. Persze, lesznek olyanok, akik meggyőződésből azt mondják, dagadt emberek kocsmai dobálózása őket nem érdekli, meg különben is, ebben semmiféle klasszikus sportérték sincs.

De vajon ma azt kell-e sportnak tekinteni, amiben meg lehet találni a vélt vagy valós „klasszikus” (bár ennek a meghatározása kapcsán is szép vita robbanhatna ki) értékeket vagy azokat, amelyek keretében sporttevékenység zajlik, csak már kicsit másképp, mint mondjuk, a XX. század elején megszokhattuk? A közízlés, de például az ezen a papíron is használt nyelvezet is alakult annyit az elmúlt több mint száz évben, hogy egy korabeli ember a jelen szereplőjét alig vagy egyáltalán nem értené meg. Miért ne változhatna meg annyira a világ, hogy mindenki feltétel nélkül azt mondja a dartsra, hogy sport? Lehet, sértődés lesz belőle, de azért felteszem a kérdést: mennyiben más az íjászat, a sportlövészet és a darts? Végtelenül leegyszerűsítve mindegyikben céloznak és tüzelnek, úgy, hogy közben a fej szerepe sem elhanyagolható. Mindegyikben akadnak csodagyerekek, veteránok, sportoló külsejűek és – már elnézést – „jóllakott óvodások” is.

Mindez csak annak kapcsán futott végig az agyamon (de biztosan lesz, aki azt mondja, annak a helyén), hogy már várom a 2024-es vb nagy sikere láttán, mikor indul újra „A dartsot az olimpiára!” mozgalom. És kinek áll érdekében újra berúgni ennek a mozgalomnak a motorját? Látva a játékok műsorán lévő néhány sportágat, népszerűségüket, illetve (sport)politikai hátterüket, itt már sokkal inkább a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak állhat érdekében a vörös szőnyeg gurítása. Már ha tényleg a sportág csúcsáról beszélünk. Ott ugyanis egyértelműen a PDC áll, nem pedig a sportág NOB által elfogadott irányító testülete, a WDF. A kettő égisze alatt szereplők kvalitása között is elég nagy a különbség, de még ennél is nagyobb a differencia az irántuk tanúsított érdeklődésben. Ha például a televíziós nézettséget veszem alapul, két számjegyű a szorzószám, már ha egyáltalán van tv-s jel a WDF tornáiról. A világbajnokságról például nem volt, a PDC tornáinak jogait (és itt nem csupán a vb-re gondolok) meg világszerte kemény valutáért értékesítik.

Ráadásul a PDC játékosai sokkal jobban eladhatók, így aztán minden téren sokkal nagyobb lehet, lesz irántuk a kereslet. Peter Wright (az elejétől tudatosan épít az extrém külsőre) vagy éppen Gerwyn Price (a rögbisből lett dartsos, akinek a pólóján az izmos motívumok rendre feltűnnek) példája szinte az unalomig ismert, de most itt az újabb atomfegyver (ha már egyszer a „The Nuke” becenév ezt jelenti), Luke Littler. A néhány hétig még 16 éves srácnak további hét esélye van arra, hogy ő legyen a PDC legfiatalabb világbajnoka (Van Gerwené a rekord a maga 24 évével), erre egészen biztosan rájátszanak a következő tornák kapcsán, ami tovább növelheti az értékét. Ami már most is elképesztő. Daniel Tunna kommunikációs szakértő úgy számol, Littler a következő húsz évben, tehát 36 éves korára 40 millió fonttal lesz gazdagabb – csak a támogatóknak, nem pedig a játékának köszönhetően. Egyelőre hat számjegyű szponzorációs bevételekre számíthat, de amint nagykorú lesz, becserkészhetik a sokkal több pénzzel kecsegtető fogadóirodák és alkoholt forgalmazó cégek is. „Ha Littler tehetségét okos menedzsmenttel és folyamatosan magas szintű teljesítménnyel kombináljuk, benne rejlik a lehetőség, hogy ő legyen minden idők legjobban kereső darts­játékosa” – jelentette ki Tunna.

Természetesen a legnépszerűbb sportágak legjobbjai bevételétől még ez is elmarad, de azért ha egy átlagos olimpikonnak húsz esztendőre ekkora pénzt kínálnának, alighanem a „Hol kell aláírni?” kérdés érkezne válaszul. A sztárok esetében pedig mindig sikerült dűlőre jutnia a NOB-nak és az adott szövetségnek. A tenisz 1984-ben – elsőre még bemutató sportágként – tért vissza az olimpiára, azóta többek között Andre Agassinak, Rafael Nadalnak, Steffi Grafnak és Serena Williamsnek is lett egyéni aranya. Az NBA-játékosok 1992-ben jelentek meg az olimpián, Michael Jordannal és Magic Johnsonnal az élen. A NOB a labdarúgókkal szemben is engedményt tett, így immár három 23 évnél idősebb játékos is ott lehet csapatonként a játékokon – így lehetett például olimpiai bajnok Neymar 2016-ban.

A kiskaput korábban mindig sikerült megtalálni, most lehet, ennél nagyobbra lesz szükség. Ebben az esetben nem a jelenleg elismert szövetséggel kell különalkut kötni, hanem ha tényleg azt akarja mindenki, hogy a legjobbak legyenek ott egy fejlődő és terjeszkedő sportágban az olimpián, a másik föderációval kell összeállni. Az a folyamat ugyanis visszafordíthatatlan, hogy az ászok a PDC-ben szerepelnek, a WDF ennek legfeljebb az előszobája lehet. Pénzben, marketingben, szervezettségben már akkora a különbség a kettő között, hogy azt értelmezni is nehéz. Persze, lehet azt mondani, hogy ez elitista szemlélet, de azért a létszámkorlátozásokat és az újításokat figyelembe véve az olimpia nem tömegsportrendezvény.

De lassan már a tömegesítés feltételeit is kiállja a PDC. A nagy versenyeken való indulást érő Tour-kártyákért ezres nagyságrendben versenyeznek hamarosan Nagy-Britanniában és Németországban, a hölgyeknek 2023-ban már 24 állomásos Women's Seriest tartottak, a fiataloknak pedig a Development Tour és az azt lezáró junior-vb kínált lehetőséget.

Komplett csomag? Az. Versenyképes? Ha a labdarúgásban a világ legjobbjának tartott Premier League hazájában azzal összevethető nézettséget sikerül elérni, akkor talán mondhatjuk, hogy igen. Megéri? Ezt a kérdést kellene a NOB-nak megválaszolnia.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!