Modern gyorstüzelők – Moncz Attila publicisztikája

A hivatalos adatok szerint a pozsonyi Nemzeti Stadion félpályája 52.5 méter. Nagyon jóindulatú és matematikai alapon szabálytalan kerekítéssel 60 méter. Ezen a távon az amerikai sprinter, Christian Coleman világcsúcsa immár hat éve 6.34 másodperc. De ha úgy tetszik, a közúton használt legjobb Opel, a Grandland 6.1 másodperc alatt gyorsul fel 100 kilométer/órára. Ezek tükrében kellene minősíteni azt, hogy az osztrák Christoph Baumgartner a mögöttünk hagyott szombaton a Szlovákia elleni felkészülési mérkőzésen hat másodperc alatt talált a kapuba. Ugye a félpályától indulva, többek között a kezdőrúgást elvégző Michael Gregoritsch blokkját kihasználva, néhány cselt, majd pedig egy úgy 22 méteres lövést bemutatva. Hogy ilyen gyors gól nincs? Másfél évszázadig nem is volt a labdarúgás történetében, most viszont felvétel is készült róla, így lehetetlen nem elfogadni.

„Már korábban is kipróbáltuk ezt a variációt, hogy a kezdőrúgás után teljes kockázatot vállalva elkezdtünk sprintelni a kapu felé. Nekem most minden csel és minden lépés jól jött ki, lendületbe jöttem, aztán lőttem. Ugyanakkor elismerem, az eredeti tervek szerint a cselt követően passzolnom kellett volna a félkörbe. Csakhogy arrafelé fedezték a passzsávokat. Azt gondoltam, innen már nem vonulhatok vissza, inkább áttörök és vállalom a rizikót” – idézte fel a világcsúcsot jelentő gólját Baumgartner. Mert bizony ez a hat másodperc válogatott mérkőzésen új rekord, még ha pontosan nem is lehet megmondani, kinek a teljesítménye került hátrébb az örökrangsorban. Az ORF, az osztrák közmédia nyilvántartása szerint a korábbi csúcstartó a belga Christian Benteke volt, aki a 2018-as vb-t megelőző selejtezőkön Gibraltárnak 8.1 másodpercet követően köszönt be. Német források pedig amondók, a német Lukas Podolski ennél néhány századdal gyorsabban talált be Ecuadornak 2013-ban. (Az osztrák rekord alapos megjavítása nem volt kérdés, Stefan Maierhofer 2009-ben a mostanihoz képest csigalassúsággal, 49 másodperc után volt eredményes Feröer ellen.)

„Baumgartner hat másodperc alatt többet tett, mint mások egy egész munkahéten – írta lelkesedéstől átszellemülten a Der Standard című lap tudósítója. – Aztán a gól után eldobta a PlayStation kontrollerjét, újra halandóként futballozott, de egy az egyben még így is ő volt a legveszélyesebb osztrák Hans Orsolics óta”. Ha ilyen nevű osztrák futballistára senki sem emlékszik, az nem véletlen. Ő a talán legeredményesebb osztrák profi bokszoló volt a hatvanas évek végén, aki kisváltó-, majd váltósúlyban Eb-övet szerzett, illetve vezette a világranglistát, hogy aztán alapos egzisztenciális és szociális lecsúszás (főképp alkoholos befolyásoltság alatt elkövetett erőszakos cselekedetek miatt 14 alkalommal ítélték el, összesen 846 napot töltött börtönben) után énekesként és színészként térjen vissza a reflektorfénybe.

De ha már zene és éneklés: a Salzburger ­Nachrichten beszámolója szerint az osztrák válogatott Ralf Rangnick alatti felemelkedésében ez is szerepet játszott, amolyan csapatépítő jelleggel. Mert a német tréner nem csupán személyre szabott karácsonyi üzenettel „bombázta meg” bővebb, 32-es kerete minden tagját, de a 2024-es Eb-re való hangolás jegyében két osztrák zenésszel, Paul Pizzerával és Christopher Seilerrel összehozta a „Hoch werd ma’s nimma g’winna” című dalt. Az alapot az adta, hogy a csapatbuszon többször is Austropop jellegű számok szóltak, amit a ­sportigazgatóval bezárólag mindenki üvöltött becsülettel. Az új „sláger” meg valahol adta magát, hiszen így sikerült Toni Pfeffer legendás nyilatkozatának emléket állítani: a védő 1999. március 27-én a Spanyolország elleni meccs szünetében, 0–5-nél azt találta mondani az ORF riporterének, hogy „…fölényesen már biztosan nem nyerünk”. A vége 0–9 lett, az elmúlt száz év legsúlyosabb osztrák veresége, amit 2024-ben, a 25. évfordulón talán sikerült feledtetni a világcsúccsal. (A gyors gólok kapcsán egyébként valami lehet az osztrák levegőben, hiszen Petar Ratkov, a Salzburg szerb csatára februárban a hatodik másodpercben mattolta a BW Linz védelmét, új Bundesliga-csúcsot felállítva ezzel.)

Rangnickot egyébként máshogy is lehet kötni az elképesztően gyors gólokhoz. A Red Bull-futballkultúra megálmodójaként mindig is mániája volt a sebesség, illetve a váratlan megoldások keresése. Már az RB Leipzig felemelkedésének korai szakaszában kereste az újat, például a középkezdések utáni lerohanások képében. Itt ugyanis nem szokás az, mint például kézilabdában, hogy nem csupán lepacsiznak egymással a szemben álló felek, de az első támadás során sokszor a védekező csapat egy-egy játékosa is megkapja a labdát néhány pillanatra. Futballban viszont az első sípszótól kezdve meccs van, amit Rangnick már lipcsei sportigazgatóként és mindenesként igyekezett kihasználni. Így jött össze a klub történetének leggyorsabb gólja, midőn 2013 szeptemberében a harmadosztályban Daniel Frahn 8.6 másodperc alatt talált a kapuba.

Egyébként egyetlen másodpercen múlt, hogy ugyanazon a napon, három óra eltéréssel ne ketten tartsák a világcsúcsot hat szekundummal. Merthogy a Franciaország–Németország találkozón Florian Wirtznek hét kellett a vezető gól megszerzéséhez. Kicsit lassúbb volt, de kicsit nagyobb gólt lőtt osztrák kollégájánál, hiszen az ő labdája a léc alá vágódott. És még mielőtt véletlenről beszélnénk: több német játékos (élükön az akcióból részt sem vállaló Jamal Musialával) bevallotta, tervezett játékelemet láthattunk. Merthogy Mads Buttgereit (őt még az előző szövetségi kapitány, Hansi Flick hozta a csapathoz, majd Julian Nagelsmann is számított a szolgálataira), a Nationalelf rögzített játékhelyzetekért felelős edzője a felkészülés során kivetítőn vázolta a szituációt a keret tagjainak. Három kiváló futballista pedig átültette a gyakorlatba. Kai Havertz legurította a labdát Toni Kroosnak, aztán rohant, hogy magára vonja Benjamin Pavard és Jules Koundé figyelmét. Kroos közben csinált egy cselt, majd meredeken szöktette Wirtzet, akire már nem jutott védő, a többi pedig történelem.

„Végül is a stábnak négy hónapja volt kitalálni valami hasonlót, az elég sok idő” – mondta a ­meccs után vigyorogva Kroos. A német válogatottba a 2021-es Eb-nyolcaddöntő után visszatérő futballista a péntekit megelőzően legutóbb 2019 novemberében adott gólpasszt a nemzeti csapatban, akkor Észak-Írország ellen. Most alighanem a gólpassznál is többet adott Németországnak, a reményt, hogy mégsem teljes fejre állással végződik a hazai kontinenstorna. Az egyik utolsó német világsztárnak (majd Musiala és/vagy Wirtz lesz a következő, de nekik még kell néhány év) köszönhetően az utóbbi hetekben megint többet beszéltek a válogatottról, és nem a politikai állásfoglalások vagy a mezek kinézete, hanem az Eb-esélyek miatt. A franciák elleni játék pedig több „véleményvezért” is odáig repített, hogy a korábban általa a futottak még kategóriába sorolt csapatot a titkos esélyesek közé emelje. A hangulatváltozásról alighanem a magyar válogatott is képet kap majd, hiszen az Európa-bajnokság csoportkörének második fordulójában, június 19-én 18 órától Stuttgartban Németországgal méri össze az erejét.

Addig azonban nem árt Marco Rossinak és stábjának felkészülnie a német középkezdésekből és rögzített helyzetekből, mert leendő ellenfelünk láthatóan rámegy az eddig ki nem aknázott versenyelőnyök megteremtésére. A megdermedő franciákat elnézve egész jól csinálja.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!