ALAPVONAL. A Széchy-történet a maga sajátos terében „üdvtörténet” volt ugyanis, a szó Németh László-i értelmében akár. E „tervben” a tökélyt célzó szakmai felkészültség és a morális feladattudat, a személyes ambíció és a közösség szolgálatának szintén morális igénye szétszálalhatatlanul összenőtt.

ALAPVONAL. Tanulságos olvasmány, de a kor egyéb történéseit is számba véve csupán, hisz az itteni szövegek a röhejesség és a borzalom – nem is széles! – érzelmi dimenziójában járhatnak a ma emberének valószínűleg, ha hajlandó még elolvasni e sorokat egyáltalán.

ALAPVONAL. Az Aranycsapat csodájában – ami e folyamat csúcsa lett a könyv szerint! – az említett trénerek külhoni hódításának (jó, Bukovi kivételével) vajha mekkora része volt?

ALAPVONAL. Hiába, az ezüst még a legnagyobbaknál sem számít, ha arany is kerül a láthatárra? Pedig ott, akkor Vermes Albán a maga tehetsége és lehetőségei csúcsára ért – ideje jobb lett, mint a hiányzó amerikai­aké, sikere teljesnek tekinthető.

ALAPVONAL. Akarjuk, nem akarjuk, üdvösnek tartjuk vagy sem e fordulatot, a futballról való beszédnek kisebb része az, ami a pályán megesik, igen nagy hányadát e virtuális tér inspirálja, befolyásolja, alakítja ma már.

ALAPVONAL. Látszik, mit akar játszani a válogatott – négy-öt kényszerű „cserét” is elvisel! –, s azt is talán, hogy nemcsak önnön arcáért, de így vagy úgy, a magyar futball tradíciójáért és sokak öröméért lesz felelős ezután.

ALAPVONAL. Ember volt Maradona, gyarló lélek, aki sorsával a futballt a maga összetettségében megismételhetetlen töménységgel mutatta meg, a pályán az öröm és e játék csodájának emlékezetét hagyta reánk.

ALAPVONAL. A 6:3 csodája az ugyanis, hogy az említett törvényt fölülírhatja bennünk. Rájöhettünk: ama meccsnek számos részlete több évtized múltán is ámulva és tanulsággal nézhető.

ALAPVONAL. Iharos Sándor tudta ezt, s erről nem volt képes szólni egész életében. Ezért élt úgy, ahogy élt, saját lelkének sosem megbocsátva, »menekülve«, roncsolva magát, mert ama békesség, amiről az evangélium beszél, nem adatott meg neki.

ALAPVONAL. Hittem, hogy a súlyemelés igazságos. Anno nem tudtam elképzelni, hogy amit látok, csalás lehet, s ami a biztonságot, a pontosságot (a mérhetőséget) jelentette nekem, az a leginkább támadható.

ALAPVONAL. A Bajnokok Ligája főtábláján a Ferencváros Juventus és Barcelona elleni meccsén – vírusmentes körülmények között – alighanem a Puskás Aréna kétszerese is megtelne.

ALAPVONAL. Lássuk be: Sebesnek e »kapcsolat« igazolásához nem is kellett nagyot füllentenie, de – a biztosnál is van biztosabb alapon – tolla az emlékezéskor »megugrott« talán.

ALAPVONAL. A szerző pengevillanású mondata: »A csend a hősök pihenője.« Értette-e vajon a kötetet végigsilabizáló, -jegyzetelő Sebes Gusztáv ezt a mondatot?

ALAPVONAL. Cseh Lászlónak a nemcsak legyőzhetetlen, de ’68–73 közt háton egyszerűen megközelíthetetlen Roland Matthest dobta ki „mélytudati mércéül” a sors! Bizony, a sors, a nagy rendező, ami – meglehet – mégiscsak ismétli önmagát néhanap.

ALAPVONAL. Szeretem, ha a „jobb” győz, ha a verseny nem úgy kezdődik, hogy a másik tudását el kell rontanom, ha nem bírói ítéleten múlik (múlhat) a dolog, ha az eredmény elfogult hevülések nélkül is könnyebben kalkulálható.

ALAPVONAL. Faragó mindent megtesz, hogy e némileg regionális s nem mindig közönségvonzó (tudniillik a „semlegeseknek” nem az) sportágat megmentse a XXI. század „nézettségi” diktatúrája közepette is.

ALAPVONAL. Szűcs Lajos az életéről, a futballról beszél, szívvel, lendülettel, de pontosan fogalmazva, ahogy játszott egykoron, jóságot, bizalmat sugároz még a szeme is. Nevének, e »köznapi« névnek a magyar futballban súlya van, s remélem, lesz is mindörökre!

ALAPVONAL. »Tetszettek volna többet rúgni nálam«, mondhatná a híres Antall József-i fordulatot idézve-kiforgatva némileg, aztán meg a győzelmet nem kell megmagyarázni ezúttal sem.

ALAPVONAL. E futballhistóriában egyedülálló mutatványt nem tudjuk megismételni ma már, ám a gyermeteg pótcselekvések hajszolása közben értelméről, hasznáról lehet még gondolkodni talán.

ALAPVONAL. A labdarúgó NB I-ben 12 csapat játszik, van is vita róla. E 12 elleni harc pótcselekvés, a frusztrációs állapot – egyben a torzult tenni akarás – monomániás tünete csupán.