Rös – Deák Zsigmond jegyzete

Az én drága sógorom a világ legrendesebb embere, de ha futballról van szó, meg tud vadulni. Előfordult, hogy saját csapattársát kergette végig a pályán egy vélt sérelem miatt, egyszer meg kedvenc együttese meccsén a játékvezetőt osztotta ki a nézőtérről teljesen indifferens helyzetben, s amikor megkérdeztem tőle, miért tette, azt mondta, negyedórával korábban szerinte tévedett a „sípos", de csak most került hallótávolságba. Aztán itt vagyok én, békésnek ismer a környezetem, de már ezeken a hasábokon is bevallottam, a fociban nem ismerek pardont. Legutóbbi műfüves, kispályás bajnokinkon mosdatlan szájjal szidtam a bírót, mert hajrábeli rossz döntésével – felrúgtak, mint Móricz Zsigmond gyermekversében a tehenek Mehemedet, ám a sípja néma maradt – megakadályozta, hogy egy nálunk átlagéletkorban húsz évvel fiatalabb, sokkal jobb csapat ellen bravúros döntetlent érjünk el. Azóta lehiggadtam, s ezúton is megkövetem a sporit, fenntartva persze, hogy borzasztóan gyengén fújt...

Átérzem tehát, milyen indulatok dolgozhattak Lipták Zoltánban, amikor meglátta Kassai Viktor kezében a – ránézésre – mindennapos mezrángatásért kapott piros lapot. Fogadok egy kisfröccsben, hogy futballtársadalmunk jó része most valóságosan és virtuálisan is veregeti a vállát, amiért neki mert menni a magyar labdarúgás jelenlegi egyetlen világszínvonalú – s itthon előszeretettel nagyképűnek titulált – szereplőjének. Más kérdés, hogy ötmérkőzéses eltiltást sóztak rá cserébe, amivel kiírta magát még a következő bajnoki idény nyitányáról is. Enyhítés lehetséges, ha a fegyelmi bizottság megnézi majd a videót – fel nem foghatom, hogy ez miért nem automatizmus már első fokon –, bár a logika azt diktálja, nem a bírói döntés esetleges téves volta, hanem az utána következő „roham” nyom majd többet a latban.

Az viszont egyértelmű, a sógorom nézőként, én amatőr játékosként fizetek azért, hogy alkalomadtán elgurulhasson a gyógyszerem, a Diósgyőr védője viszont profiként pénzt kap a futballjáért, s a munkaköri leírása támadás címszó alatt mást tartalmaz, mint amit most láttunk. Lipták mindenesetre letaglózva érzi magát, s ez még mindig jobb, mintha ő taglózta volna le az emblematikus, de messze nem tévedhetetlen bírót, amilyen nagy rössel megindult felé...