Százmilliókra váltott szépség – Moncz Attila publicisztikája

Napi 46 ezer forintos órabér nem rossz, abból az egy hónapban lévő munkanapok számától függően a havi egymilliós fizetés is kijöhet. Eközben David Beckham – a Men's Health magazin 2021-es jelentése szerint – napi szinten átlagban ugyanezt a 46 ezret elkölti a hobbijaira. Csak forint helyett dollárban. Megteheti. A Sunday Times szerint a Beckham család vagyona meghaladja az 500 millió dollárt, ráadásul általában nem csökken az összeg. És nem elhanyagolva az egykori popsztár feleség, Victoria Adams, művésznevén Posh Spice érdemeit (azért ő még ma is „márka” a szórakoztató- és divatiparban), ez elsősorban a családfő érdeme. Nála jobban ugyanis labdarúgó nem tudott tőkét kovácsolni a nevéből.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy David Beckham rossz játékos lett volna. A 115 válogatottságot, a hat angol, valamint egy-egy spanyol és francia bajnoki címet, az 1999-es „Treble-t” (angol elsőség, FA-kupa- és BL-győzelem) akárki nem nyerhette meg. De ebből még nem következik az, hogy csaknem két évtizedig a pályán, tíz éve meg azon kívül sztár legyen, királyi főkkel és zenészekkel vetekedő népszerűséggel. „Nagyon jól időzített pályafutás az övé – jelentette ki Roger Bennett, televíziós műsorvezető. – A nyolcvanas években az angol labdarúgás még a középkori huligánkultúrán, a táborok egymással való rivalizálásán alapult. A következő évtizedben viszont már arcra, méghozzá angol arcra volt szüksége a ligának. David a sok sztár egyike volt. Nem ő volt a legjobb, de ő nézett ki a legjobban közülük. Ez pedig kamatozott...”

Ennek a legújabb eredményét mostanság láthatjuk. A Netflix streamingszolgáltatóra október elején került fel az egyenként 60 percből álló, négyrészes Beckham-sorozat, ami az első két hétben nem csupán Nagy-Britanniában, de például az Egyesült Államokban is vezette a nézettségi listát. A legújabb kori Beckham-láz egyik fő okára az énekes Adele mutatott rá, akinek a jóval 100 millió feletti eladott lemeze alapján lehet „némi” fogalma a népszerűségről. „Mivel én brit vagyok, nekem Beckham és Posh szó szerint olyan, mint a királyom és a királynőm. Tényleg. Nagyon szeretjük őket. Olyan érzésem van, mintha egész életemben őket követném nyomon, és mindent szeretek, amit ők tesznek. Amikor megnéztem a róluk készült sorozatot, nosztalgia lett úrrá rajtam.”

Minden jel szerint ezzel nem csupán ő volt így, emiatt aztán teljesen más megvilágításba került az a szerződés, amit a gyártó cég és Beckham írt alá három évvel ezelőtt a moziról. Akkor a futballistának járó 20 millió dollár még rengeteg pénznek tűnt, ma meg már bődületesen jó befektetésnek tűnik. És hogy a 20 milliót is el tudjuk helyezni a filmvilágban: Daniel Craig az általa utoljára a Nincs idő meghalni (No Time to Die) című filmben eljátszott James Bond-szerepért 25 milliót kapott. Csak ő A-kategóriás színész, Beckham meg... Nos, ő A-kategóriás sztár.

A Forbes üzleti magazin 2017-es felmérése szerint ő minden idők hetedik legjobban kereső sportolója, aki a fizetéséből, a szponzori szerződéseiből és a bónuszaiból – a befektetései nélkül – úgy 800 millió dollárt hozott össze. Amit persze üzletemberként tovább növelt. Talán sohasem volt ő a legjobban fizetett futballista, viszont már játékosként nagyon okosan kötött szerződéseket. Nála sohasem volt kérdés, mi a fontosabb, az üzleti vagy a szakmai szempont. Ha ilyen jellegű válaszút elé került, szinte kivétel nélkül a zsebe és az esze diktált. Az Adidasszal például már 2003-ban élethosszig tartó szerződést kötött 160 millió dollárért – meg részesedésért. Neki is, a márkáknak is belefér, hogy egyszerre legyen a Maserati és a Jaguar arca, mert utóbbinak csak Kínában volt fontos a jelenléte. A kiváló összhatásnak (klasszis sportoló, klasszis kinézet) köszönhetően az Adidastól a Gillette-ig, a Pepsitől az Armaniig sorban álltak érte a világmárkák, a legjobb üzleteket mégis magától kötötte.

Azt 2007-ben például mindenki nagyon nehezen hitte el, hogy mindössze 32 évesen elhagyja a Real Madridot, és a Los Angeles Galaxyban folytatja pályafutását, ráadásul az európai fizetése harmadáért, „mindössze” 6.5 millió dollárért. Igen ám, de a szerződésének voltak további pontjai is, amelyek rögzítették, hogy nem csupán a Galaxy, hanem a komplett liga, az MLS nyereségéből is részesedik, ráadásul aprópénzért jogot kapott arra, hogy csapatot alapíthasson. Mindent figyelembe véve a Los Angelesben töltött öt éve alatt így 255 millió dollárt keresett, ha az öreg kontinensen marad, még a százmilliós határt sem érte volna el. Aztán 2014 elején lehívta az opciós jogát, és mindössze 25 millió dollárért megalapította a ma már Inter Miamiként ismert MLS-franchise-t. A csapat értéke immár meghaladja a 600 millió dollárt. De hogy még egy gondolat erejéig méltassuk a floridai üzleti érzékét: az idén nyáron szerződtette Lionel Messit, és gazdasági szakemberek szerint ezzel egyik gazdasági évről a másikra megnégyszerezi (!) majd az Inter Miami bevételét, túljutva a 100 millió dolláros határon.

Amiről talán kevesebben tudnak, de nem csupán az Inter Miami, hanem a katari világbajnokság is összeköti Messit és Beckhamet. Csak amíg Leót a nyilvánosság előtt akarták néhányszor keresztre feszíteni, amiért a PSG-be igazolt, illetve elvállalta a vb-arca projektet, az angol esetében utóbbi döntés a lényéből fakadt. Tízéves szerződéssel és 177 millió dollárral „kínálták meg”, az összeg a sikerek és a bónuszok révén további százmillióval nőhet a megállapodás időtartama alatt. „Elkötelezett vagyok, hogy folyamatosan bizonyítsam a gyermekeimnek, milyen keményen kell dolgozniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek, hogy karriert csináljanak és hogy higgyenek magukban” – mutatott rá mindent átható üzleti felfogása egyik fő motivációjára Beckham. Mondjuk azt nem tudom, a lányára milyen hatással volt, amikor csaknem 800 ezer dollárért vett neki a születésnapjára egy festményt ajándékba...

De volt, van neki miből költenie. Még 2014-ben létrehozta a DB Ventures nevű céget üzleti érdekeltségei kezelésére. A vállalatnak elég jól ment (nem csoda, képbe került a svájci óragyártó cég, a Tudor, valamint a Haig Club termékkel még a whiskey-piacon is megjelent), 2016 és 2019 között rendre legalább 12.1 millió dollár osztalékot vett ki a cégből, összességében 67.7 millió dollárt. A nagy dobást azonban 2022-re tartogatta, amikor eladta a DB Ventures 55 százalékát az Authentic Brand Groupnak. A gyakorlatilag a semmiből gründolt cégért 230 millió dollárt kapott, valamint részvényese lett a többek között a Reebok sportszergyártó céget is irányító, illetve az Elvis Presley-hagyaték felett diszponáló vállalatnak. S akkor még nem beszéltünk a 85 millió dolláros ingatlanvagyonáról, az 55 millió dolláros EA Sports-szerződéséről („csak” ennyi kellett, hogy benne legyen a FIFA 2021 játékban), a több tízmilliós e-sport-befektetéséről vagy a gépjárműparkjáról. Ha pedig netán csődbe menne mindene, azért a 86 milliós Instagram-, illetve az 57 milliós Facebook-bázisából is összejönne neki pár „fillér”. Posh Spice szinte elbújhat mellette a 2021-ben a divatcégéből osztalékként kivett nyolcmillió dollárjával.

Ilyen vagyoni helyzetből azért már érthető, miképp tudja simán elverni a napi 46 ezer dollárt Presley-ereklyékre, tetoválásokra és festményekre. De még mielőtt kizárólag nagyvilági playboynak állítanánk be: két évtizede az UNICEF nagykövete, a különböző gyermekprogramokra mintegy 60 millió dollárt utalt át a szervezetnek, de például a Párizsból távozásakor is adott 5.3 millió dollárt a PSG gyermekalapítványának. Mert nem felejti el, honnan jött és hogy egy ekkora sztárnak milyen társadalmi kötelezettségei is vannak.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!