A Bundesliga és a BL úttörője – Moncz Attila publicisztikája

Simán elképzelhető, hogy amíg november 25-én a londoni 6:3 tiszteletére idehaza a magyar labdarúgás napját ünnepeljük, néhány országgal odébb ugyanezen a napon a német női labdarúgás napját „ülik meg”. Merthogy akkor foglalhatott helyet először német élvonalbeli csapat kispadján női szakember, még ha Marie-Louise Eta csak másodedzői szerepkörben tehette is ezt meg az Union Berlin–Augsburg találkozón. Ettől még ez volt az első alkalom, hogy az addig kifejezetten férfiak számára fenntartott világban egy hölgynek is lapot osztottak.

Azt nem tudom megmondani, hogy ezzel olyan forradalom kezdődött el, ami más sportágakban már végbement vagy legalábbis zajlik, de hogy a lépés figyelemre méltó, azt igen. Különösen annak fényében, hogy Eta akkor még csak az ideiglenes kinevezett Mark Grote segítőjeként dolgozott (közösen ténykedtek az U19-es csapatnál is, így magától értetődőnek tűnt a húzás), de azóta Nenad Bjelica személyében már megtalálták az egyébként pótolhatatlan (de hát 15-ös nyeretlenségi sorozatot csúcsszinten sehol sem lehet túlélni...) Urs Fischer végleges utódát, akinek szintén a 32 éves szakember lett a jobbkeze. (Az banális véletlen, hogy két nappal Marie-Louise kinevezése előtt a férjét, Benjamin Etát kirúgta vezetőedzői állásából a regionalligás Weiche Flensburg.) Rendben, egyelőre hivatalosan csak addig, amíg a személyes okokból eltávot kérő Sebastian Bönig visszatér, de azt senki sem tudja megmondani, annak mikor jön el az ideje. Így aztán Eta már a Bajnokok Ligájában is történelmet írt, a Braga–Union Berlin csoportmeccsen is pályaedzőként dolgozott, első nőként az elitligában.

Rögzítsük: a játékosmúltja és a papírja rendben van. Futballistaként U20-as világbajnok és Bajnokok Ligája-győztes volt, majd elvégezte a német szövetség (DFB) legmagasabb szintű edzői képzését, úgy, hogy közben Jürgen Klopp, a Liverpool menedzsere mellett hospitált, valamint – többek között – a Leverkusennél és az Union Berlinnél is járt tanulmányúton. Dolgozott a Werder Bremen és az Union fiú korosztályos csapatainál, a kettő között a női utánpótlás-válogatottak mellett, sehol sem volt panasz a munkájára.

„Korábban azt mondtam, addig focizok, amíg tudok járni, de azt hiszem, végül megtaláltam a megfelelő időpontot a visszavonulásra. Még ha különösen nehéz döntés is volt. Viszont nem tudok labdarúgás nélkül élni – jelentette ki egy korábbi interjújában a futballal sérülései miatt 26 éves korában felhagyó Eta. – Természetesen tudom, sokaknak újdonság, hogy egy nő edzősködik, és emiatt furcsán néznek rám. De én úgy nőttem fel, hogy fiúkkal fociztam, aztán meg fiúk utánpótlásedzője voltam. Kívülről nézve ez különlegesnek hathat, de nem ez az első az életemben. Nem akarom, hogy kivételezzenek velem.”

Aligha fognak, de erről egyelőre első kézből nem kaphatunk információt, miután a klub nem mond igent az interjúigényekre, ahogyan a kiszivárgott hírek szerint Eta sem beszélni, hanem dolgozni szeretne. És a hallgatása kapcsán egy pályatárstól azonnal segítséget kapott. „Ha te vagy az első valamiben, az nagyon kemény, mert a média minden szavad lesi. De ha csak a második vagy a harmadik leszel, minden sokkal könnyebb. A klubok menedzsmentjeinek látniuk kell, hogy ez működik. Ha így lesz, márpedig remélem, hogy így lesz, utána már sokkal gyakrabban döntenek, dönthetnek női edző mellett” – jelentette ki Imke Wübbenhorst, aki 2018-ban az akkor ötödik ligás Cloppenburg vezetőedzőjeként első nőként jutott ilyen magasra a férfifutballban. Mint ilyen, a megszólalásokat illetően „rutinból” beszélt, hiszen már pályája elején megkapta az egyik leghülyébb újságírói kérdést, miszerint „El kell-e takarniuk magukat a játékosoknak, ha ő lefújás után bemegy az öltözőbe?” A „slágfertig”, szarkasztikus válasz csípőből jött: „Természetesen nem. Profi vagyok. A péniszméret alapján választom ki a csapatot”. Arról nem találtam információt, hogy az újságíró utána járt-e még futballmeccsen arrafelé...

Wübbenhorst azt tanácsolta Etának (akivel egyébként együtt futballoztak a Cloppenburgban!), hogy hiába van női szinten szép karrieríve, ez a férfiakat nem nyűgözi le, sok időre és még több türelemre lesz szüksége, mire megváltozik a folyamat. Grote szerint közte és Eta között megvolt a kémia, a segédnek megvolt a kellő szaktudása, így megérdemelten jutott el a pozícióig. Ugyanakkor, és már saját vélemény, Bjelica, a korábbi horvát válogatott játékos, aki edzőként többek között a Dinamo Zagrebnél és az NK Osijeknél dolgozott, más kultúrkörből érkezett, gyaníthatóan előbb-utóbb hozza a saját stábját is, így nehéz megjósolni, meddig tart a kaland/kísérlet/feladat – kinek hogy tetszik.

Mert ugye ebben aztán végképp nincs egyezség Németországban. Akadnak, akik ebben a kultúra változásának újabb fokát látják, és a kommentátorok, szakértők után a labdarúgás egy újabb szegmense halad a gendersemlegesség felé, így már csak egy női vezetőedző kinevezése, illetve a homoszexualitás bevallása hiányzik a XXI. századba megérkezéshez. A térkép másik oldalán meg azok állnak, akik úgy érzik, ez az egész csak PR-fogás, hiába hajtogatja Dirk Zingler klubelnök, hogy „...nem egy nőt választottunk, hanem egy futballedzőt”. A lényeg, hogy valami elterelje a figyelmet a BL-szereplőként a Bundesligában kieső helyre sodródó csapat szenvedéséről.

Tény, a labdarúgásban bevett dolog, hogy egy férfi magyaráz húsz nőnek (a magát nyitottnak és elfogadónak hirdető német futballban a női élvonal 12 csapata közül 11-nek férfi a vezetőedzője...), fordítva ez szinte kizárható, vezetőedzőként jegyzett ligában a már említett Wübbenhorst mellett csak Inka Grings (játékosként kétszeres Európa-bajnok) dolgozott férficsapatnál. Ráadásul erre nagyon lehetőségük sincs a nőknek, hiszen bár a DFB az edzőképzéssel foglalkozó oldalán a ragozásokra kiemelten figyelve női és férfi tanulókat is vár, a jelenlegi kurzuson egyetlen hölgyet sem találni a résztvevők között. Több bennfentes is állítja, a múltban is előfordult nem egy olyan eset, midőn csak a kvóta miatt jutott be a tanfolyamra nő.

Az elfogadás terén a német futballvilágnak is bőven akad restanciája, és mivel a közösségi média minden véleményt „elbír”, ebből már jutott egy kis ízelítő is. A Kicker című szaklapnak például le kellett tiltania a kommentelést a Marie-Louise Etáról készített portréja alatt, de a legmesszebbre talán Maik Barthel, az Eurosportsmanagement játékosügynökség vezetője ment. A korábban Robert Lewandowskit is képviselő menedzser a rövid időre látható posztjában az öltözői jelenlétet firtatta, illetve kérte az illetékeseket, ne tegyék még nevetségesebbé a német labdarúgást ezzel a lépéssel.

Egyik ügyfele, a Brentfordban futballozó, 25 millió euróra taksált Kevin Schade perceken belül felbontotta a vele kötött szerződését, mondván, „...a nyitottság, az egyenlőség és a sokszínűség mellett állok ki. Azt akarom, olyan képviseljen, aki osztja ezeket a nézeteket.” Röviddel később Maximilian Beier, a Hoffenheim játékosa is szakított Barthellel, igaz, ő nem indokolt, de minden médium ugyanezt a posztot sejti a háttérben.

Néhány kilométerrel keletre egyben lehetünk biztosak. Ha a Braga elleni bemelegítés során is hangosan „kommandózó” Eta bármilyen formában is hozzájárul ahhoz, hogy Schäfer Andrásból újra válogatott futballista legyen, már hálásak lehetünk az előrelépéséért. De alighanem ennél jóval több okból is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!