ALAPVONAL. A tartás, a ragaszkodás, a lelkesedés elsősorban nem külső tényezőkből, eredményekből fakad, nem is azokban tükröződik; inkább belülről jön. És különféle válogatottjainknak mintha a hívei, a rajongói is válogatottak lennének.

ALAPVONAL. „Az istenáldotta, született tehetség szólam. Lőni az tud rendesen, aki az edzések után megkéri a kapust, hogy maradjon még kint, és addig rugdos neki, amíg bírja.”

A világ legidősebb utánpótlásedzője 65 évesen visszavonult. Életútinterjú.

ALAPVONAL. Jön még ezer meccs az életetekben, de húsvét már bizonnyal száz se. Higgyétek el, meg kell néha állni. Sőt, le is kellene néha ülni. És nem feltétlenül a kispadra vagy a lelátóra.

ALAPVONAL. A tavalyi vesszőfutás utáni azonnali összeborulásra azért most nem biztatnám a tisztelt szurkoló- és sorstársakat, tegye meg ezt – és ne szavakkal – ma a válogatott.

Minden idők talán legjelentősebb taktikai újítása folyamatosan a vita tárgyát képezi.

ALAPVONAL. Erre egészen addig él a remény, amíg az ember, ha már nem is feltétlenül a jót cselekszi, de legalább még a jót méltányolja. A sportban ráadásul elsősorban az eredmény minősít, és az az efféle, pályán kívüli akcióknál szinte garantált.

ALAPVONAL. Az sem véletlen, hogy az angol szurkoló a fan vagy a supporter, azaz rajongó, támogató, bezzeg a magyar drukker a német Druck főnévből származik, ami maga a nyomás.

ALAPVONAL. Ha joggal állítják rólunk, magyarokról, hogy utolsóként megyünk be a forgóajtón, de elsőnek jövünk ki, akkor e kétes értékű erényünket új téli sikersportágunkban sportszerűen és remekül hasznosíthatjuk. Hegy nélkül, hó nélkül, fagy nélkül is.

ALAPVONAL. Nem passzív romantika ez a részemről, dehogy sírom vissza a késői Kádár-rendszer megnyomorított sajtóját, de az tagadhatatlan: nem volt internet, nem volt semmiféle közösségi média, miénk, a hivatásosoké volt a közlés monopóliuma és felelőssége.

ALAPVONAL. A magyar labdarúgás hajdan kimeríthetetlennek hitt kincsesbányája ma már múzeumként, mementóként sem működik.

NS-VÉLEMÉNY. A mai Év Sportolója Gálát tekintsük egy remek játék végkifejletének, amely ráadásul nem is nulla összegű eredményt hoz.

NS-VÉLEMÉNY. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amely évtizedeken át nem is létezett, de a magyar társadalom és a közélet már a sport területén is megosztottá vált.

NS-VÉLEMÉNY. „Nem, én valószínűleg nem egészen e világi hevülettel, de nagyon is e világi jövevényt várok. Nem az égi, hanem a földi királyt. Akinek atyja nem az Úristen, hanem, mondjuk, egy megyei első osztályú labdarúgó.”

Ötven éve a Császárral együtt az egész ország kapta karácsonyi ajándékba az Aranylabdát.

„Akkor nem érezném jól magam, ha emberi módon és jó szándékkal nem mondanám el a véleményemet.”

NS-VÉLEMÉNY. Életformájuk a sport, a küzdelem, a sikervágy.

NS-VÉLEMÉNY. Mindenütt képesek vagyunk tehát a reális, józan értékelésre, kivéve a kézilabdázást.

A távozó elnök szerint útelágazáshoz ért a Veszprém, amelynek szüksége van a változtatásra.

NS-VÉLEMÉNY. Harminc és negyven között ugyanis törvényszerűen megtörténik a trónfosztás. Bár az adott sportág, klub, csapat addigi királyának fejét nem veszik, onnantól kénytelen elvegyülni az alattvalók között. Gyakran ez a legfájdalmasabb.