TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Öt-tíz év múlva groteszk élmény lenne, ha a magyar akadémiákon nevelkedett, magyar anyanyelvű lányok és fiúk román mezben vernék bucira a mi nemzeti együtteseinket.

ALAPVONAL. „Ha fekete fiúként nem vagy kiemelkedő a sportban, az azt jelenti, nem vagy jó – még keményebben fogalmazva meg azt, hogy nem vagy igazi fekete.”

ALAPVONAL. Szívet melengető kedvenceim azok, amelyek a neves sportolók emberi nagyságáról, jótékonyságáról szólnak, főleg, ha sugárzik belőlük a népszerűséghajhászás helyetti őszinte jóakarat.

ALAPVONAL. Maradjunk otthon! Ezt »az infrastruktúra lehetővé teszi«, élek a kiscsoportos fordulattal, hozzátéve: a józan ész pedig – diktálja.

ALAPVONAL. Utolsó (csapat)aranyát 1928-ban szerezte a nagy költő sokáig homályba vesző néhai sógora, aki frontszolgálata és gyermeke halála miatt sem teljesedhetett ki a József családban.

ALAPVONAL. A nemzet – s Isten – közelébe érni, nem malterba öntött kéz- és lábnyomokkal, de nem is kikövetelt-kirimánkodott e világi stallumokkal lehet.

ALAPVONAL. A már akkor is páratlan élményt azóta vb-ről vb-re, évről évre tovább fényesíti az idő. Én is szinte a múlt ködébe vesző mondaként élem meg az 1985-ös osztrák–magyar mérkőzést.

ALAPVONAL. Addig nem kell aggódniuk a szurkolóknak, amíg a bőrgatya viselése a kötelező dress code helyett természetes viselet az Oktoberfesten Müllernek, akinek eszében sincs sör helyett pezsgővel ünnepelni a bajnoki címet.

ALAPVONAL. Az MKSZ elnöksége tagadhatatlanul érdekeket és jogos érzékenységeket sértve, de az egyetlen általános érvényű, elvi alapú döntést hozta.

ALAPVONAL. A szándék nemes, a gondolat szép, nézzék el nekem, hogy kései utódként – finoman szólva – megmosolygom. Miközben az érdekeltek – röhögnek rajta.

ALAPVONAL. Az lenne az áldása az életnek, ha picit visszahúzódhatnánk a természetesebb térbe, amelyben ott vannak a régi darabjaink: a megfakult sportszerek, az átizzadható, régi sportdresszek, a használtabb cipők

ALAPVONAL. Az eszeveszett rohanás után most ajándékba kaptuk az időt. A legnagyobb kincset, ami megvásárolhatatlan. És kaptunk, ezúttal a magyar sportra értve, egy esélyt is.

ALAPVONAL. Kozma István és Varga Zoltán április 9-én hunyt el. Egyikük napra pontosan ma ötven, másikuk éppen tíz esztendeje. A többi néma csend.

ALAPVONAL. Pecsovszky József futballistamúltú jó apám emlékei szerint majdnem olyan jó volt, mint Puskás Öcsi. Persze csak majdnem...

ALAPVONAL. Ennek ellenére soha nem felejtem el, és nem hagyom, hogy játékosaim elfelejtsék: bármennyire is nagy igyekezettel csináljuk, azért ez csak játék.”

ALAPVONAL. Kérdés: amikor el lehet kezdeni gyülekezni a startvonalnál, mindenki a saját pályáját akarja-e becsülettel megfutni, vagy a másik oldalba könyöklésén töri majd magát.

„Feldúltan összecsapta az újságot, amely hangos zizegéssel tiltakozott az igazságtalan bánásmód ellen.”

ALAPVONAL. Ismerjük el, mit kaptunk még a szovjet sporttól: egy terepet, ahol különösebb tét nélkül lehettünk ellenzékiek.

ALAPVONAL. Elképzeltem hasonló jelenetet egy üresen tátongó stadion, teszem azt a Puskás Aréna előtt egy szintén idős futball-legendával, a gyengélkedő Mészöly Kálmánnal, esetleg a riói Maracana előtt Pelével.

ALAPVONAL. A tudásalapú gondolkozás egyike azon meglepő ismérveknek, amelyeknek köszönhetően az Egyesült Államok egyik legrégibb városa szállítja a sportsikereket.